Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
Az országgyűlés képviselőházának 127. liminálva vannak, feltétlenül rendelkezésre is fognak állni az ínség enyhítése céljából. Ilyen pénzügyi fedezetek mellett fogják a városok és elsősorban a pestkörnyéki városok is ínségakciójukat — mindegyik a saját autonómiája keretében — lebonyolítani. Hiszen éppen a felszólalt képviselő úr volt szíves rámutatni arra, hogy a legnagyobb elismerést érdemlik meg a városok, illetőleg azoknak szervezetei, annak a munkának körültekintő és lelkiismeretes elvégzéséért, amelyet az ínség enyhítésének feladata rájuk rótt. Természetes dolog, hogy a kormánynak kötelessége,— s ennek a kötelességnek eleget is fog tenni — hogy a városoknak ezt az ínségenyhítő munkáját a maga részéről ellenőrizze, és ott, ahol esetleg helytelen intézkedések történnének, azokat reparáltassa. De továbbmentem és iparkodtam a fennálló költségvetési helyzetben természetesen csak a legmesszebbmenő, egyéb pontokon történő megtakarítás árán előteremthető összegek segítségével a városoknak és különösen Pest környékének még állami támogatást is nyújtani az ínség enyhítése céljából, sőt már előlegeket is utaltam ki nekik abból a célból, hogy a városok ínségenyhítő tevékenységüket azonnal folyamatba tehessék. Nagyban ezek azok az intézkedések, amelyek történtek, és én meg vagyok róla győződve, hogy ezekkel az intézkedésekkel a legégetőbb nyomorúságon segíteni tudunk, éppen úgy, mint ahogyan tavaly is sikerült segítenünk. Ami mármost a pestkörnyéki községeket illeti, amelyeknek bizonyos körben egészen kétségtelenül hasonló elbírálás alá kell esniök, mint a városoknak, a kormány ezzel a kérdéssel is a legbehatóbban foglalkozik, s az előbb említett elvek szerint fognak történni, illetőleg történnek már most e községekre vonatkozóan is az ínség enyhítésére irányuló intézkedések. Ezeket voltam bátor az interpellációra vonatkozóan bejelenteni és kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! En valóban — őszintén mondom — nagyon szívesen tudomásul venném a miniszter úr válaszát, ha a válasz kielégítő volna és ha ennek alapján módomban volna elmenni választókerültemnek mind a 30 városába és községébe és ott ezt a megnyugtató választ továbbadni és biztosítani választóimat arról: íme, most már miniszteri szóval megerősített ígéret van arra, hogy télen ezekben a városokban és községekben nem lesz nyomorúság. Sajnos, ez nem áll módomban, mert a válasz erre nézve nem ad kellő megnyugtatást. A miniszter úr maga elismeri, hogy más célokra is kellett fordítani a tavalyi céladókat. Ezt bizony nagyon keserű szájjal veszik majd tudomásul azok, akiknek ínségét ezekből a céladókból enyhíteni kellett volna az elmúlt télen, akiknek gyermekeit azokból élelmezni és ruházni kellett volna. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr ebben a kérdésben hangsúlyozottabban kezelné a községeket is, mert a helyzet az, hogy a Pest körül lévő övezetben fekvő községek nem sokban különböznek a városoktól. Többnyire városi lakosságuk van, amely bejár Pestre dolgozni, ha van ülése 1932 november 16-án, szerdán. 351 mit, a várossal vannak gazdasági, kulturális családi és egyéb kapcsolataik, állandóan jönnek és mennek, úgyhogy ami a városokat gyötri, az gyötri ezeknek a falvaknak a lakosságát is. Viszont ezek a községek nagyon rossz anyagi helyzetben vannak. S a maguk erejéből nem igen fognak tudni inségakciókat végrehajtani. Itt van egy konkrét eset, a sashalmi állami lakótelep, ez a legnyomorultabb fészke a környéknek, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc helügyminiszter: Az állami lakótelepekre van külön inségakció! — Szűcs István: Az állami lakótelepek ki vannak kapcsolva!) Kögtön megmondom, hogy miről van szó. Ezek tényleg ki vannak kapcsolva az állami akciókból. De nem ismeri el őket Sashalom község sem. A sashalmi hatóság azt mondja, hogy ezek nem tartoznak közigazgatásilag hozzájuk, tehát menjenek a minisztériumba. A minisztérium pedig az ilyen szegény nyomorgókat szépen visszautasítja Sashalom község elöljáróságának, úgyhogy az ittlakó szegény éhező emberek pendliznek a sashalmi elöljáróság és a minisztérium között s nem kapnak sehol semmit, az egyik helyről küldik őket a másikra. Ezt valakinek kezébe kellene vennie. Néhányszáz család lakik ott együtt, a legszegényebbek közül valók, amelyeknek a helyzete bizony rémítő. A miniszter úr azt mondotta, hogy a Pest környékén lévő városok 500.000 pengőt állítottak be az inségenyhítő akció céljaira költségvetésükbe. Öt megyei város van a környéken: Újpest, Rákospalota, Pesterzsébet, Kispest és Budafok; de van még egy csomó olyan község, amelyeknek jellege majdnem olyan, mint azoké a városoké, így például: Csepel, Pestszentlőrinc, stb. Az öt megyei város a maga körülbelül 250.000 lakosával nem tudom, hogyan fog boldogulni, ha 500.000 pengővel akar inségakciót csinálni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem abból fogja csinálni! Nem azt mondtam, hogy abból fog inségakciót szervezni!) Engem borzasztóan aggaszt Vargha Imre államtitkár úrnak az a kijelentése, hogy a kormány átutalta a városok és községek kezelésébe ezeket a dolgokat, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Ott van az adóbevétel ezenfelül! Ne méltóztassék elcsavarni az ember szavait!) Ott van fcz adóbevétel, ami ezen felül fog befolyni, mondja a miniszter úr. Csak azután ne történjék az, ami tavaly történt, s amit mosi a miniszter úr kénytelen volt beismerni hogy a céladók összegét... (vitéz Keresztes-Fischcr Ferenc belügyminiszter: Nem ismertem be semmit! Az nem céladó volt, hanem szükségadó!) Nem, az céladó volt. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem igaz!— Zaj.) Az ínségadó is, a szükségadó is céladó volt, amelyet azzal fogadtattak el az adózó közönséggel, hogy a nyomor enyhítésére fogják fordítani, Ezt azután igazán nem lehet elcsavarni. Az adózók abban a tudatban fizették azt, hogy ezekre a célokra fizetik be. Ki garantálja, hogy az idei budgetáris viszonyok nem lesznek-e megint olyanok, hogy a most megint erre a célra kivetett céladót nem kell majd más célokra fordítani! # (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem lehet, mert ez (a községeké, városoké! Nem veheti el az állami) Az az állami támogatás, amelyet a miniszter úr most kilátásba helyezett, — amit én lerögzítek és amit számon fogok kérni, ha elmarad, vagy ha sekélyes lesz ós nem lesz arányban a nyomorúsággal — legyen minél kiadósabb! Én ismételten és hang50*
