Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

352 Az országgyűlés képviselőházának 127, súlyozottan kérem* a miniszter urat, legyen olyan szíves és vagy nézéssé meg a dolgokat, vagy nézze meg maga közvetlenül. Ne higyjen nekem, mert látom, hogy olyan dühösen nézi ezeket, mint valami kényelmetlen vagy kellemetlen dolgokat. Végre is, ha az ember miniszter, az ilyen dolgokkal számolni kell! (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Én nem a nyomorúságot, hanem csak a rosszhiszemű beállításokat nézem dühösen!) Ez ellen pedig én tiltakozom, mert én nem rosszhisze műén, hanem az igazságnak és a tényeknek megfelelően állítom be a dolgot. Ha a miniszter úr megfogadja igénytelen tanácsomat, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nincs rá szükségem!) elmegy és megnézi vagy megbizható közegekkel megnézeti a dolgot és a nyomor személyes meggátlása után fogja mondani azt, hogy az én beállításom rosszhiszemű, akkor vitatkozhatunk a kérdés felett, de egyoldalúan nem! Én itt most előnyben vagyok, mert láttam ezt a nyomorúságot, a miniszter úr .pedig nem látta, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: De igenis, láttam!) Csak aktákból láthatta! (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem!) Ha a miniszter úr kint lett volna valamelyik nyomortanyán, az feltétlenül megjelent volna az újságokban, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Amit én teszek, az nem szokott az újságokban megjelenni!) legalább írásban megjelent volna. A mi vitatkozásunk tehát egyenlőtlen. Fenntartom, hogy Budapest környékén a nyomorúság olyan, hogy az már nem is fokozódhatik, a nyomorúság olyan mély és olyan megdöbbentő, hogy ez a kérdés a legnagyobb megfontolást igényli és teszi kötelességévé a kormánynak. Még egyet szeretnék mondani. Interpellációmban azt is kértem, hogy méltóztassék egy státust készíttetni. Nekem vannak töredékinformációm arról, hogy egyik-másik városban, községben mennyi a munkanélküli, az ellátatlan családtagok száma, ez azonban nem adja vissza a képet hűségesen, ebből ^ nem tudok magamnak megkonstruálni egy státust. A kormány, amelynek vannak közegei, vannak hivatalai, ezt könnyebben keresztülviheti. Lássuk legalább a diagnózist.^ Szükségesnek tartanám erre ezen interpelláción kívül is más adandó alkalommal felhívni a kormány figyelmét. Tessék elkészíttetni ezt a státust. Lássuk, mivel állunk szemben. Es ha a megbízható statisztikai adatok azt fogják bizonyítani, hogy az én beállításom rosszhiszemű, vagy a nyomorúság nincs meg és csak én festem a falra, vagy ha megvan is, nem olyan, mint amilyennek én mondottam, (vitéz Keresztes - Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt senki sem mondotta!) én örömmel fogok a számok alapján igazat adni a miniszter úrnak, addig azonban nem adhatok igazat, mert tudom, mert látom, hogy például Újpest lakosságának egyharmadrésze ellátatlan. Újpesten ma is 60 család lakik a szabad ég alatt, akiket kilakoltattak, mert nem tudtak házbért fizetni. Tessék ezt megcáfolni miniszter úr! En tudom ezeket, de ezeknek a fragmentumoknak alapján nem tudom a státust megállapítani magamnak. Mégis szeretném azonban tudni, — és a kormánynak sem volna talán egészen közömbös, hogy tudja — hogy mi történik Budapest környékén, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A kormány tudja! Legyen nyugodt a képviselő úr!) Tessék ezt a státust megcsináltatni és a Képviselőház elé ülése 1932 november 16-án, szerdán. terjeszteni. Erre nézve pedig a miniszter úr semmi konkrétumot nem mondott. Engem nem elégít ki az a válasz sem, amelyet a miniszter úr adott, nem pedig azért, mert tavaly is hasonló válaszokat kaptunk, és a nyomorúság szabadon terjeszkedett és grasszált. Éppen ezért a választ — sajnálatomra — nem tudom tudomásul venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szakács Andor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak a békésmegyei földbbirtokeladásokról és hajlandó-e a kilencvenöt pontban szereplő programmját már a mostani törvényes lehetőségek igénybevételével érvényesíteni? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Képviselőház! Másodszor van már alkalmam interpellálni a békésvármegyei földeladások tárgyában. Az első alkalommal kértem az akkori földmívelésügyi kormányt, hogy az egyik Wenckheim-birtok eladásával kapcsolatban teljesítse a vármegye földmíves lakosságának azt a kérelmét, melyet előtte küldöttség útján is kifejezett, hogy az elővásárlási jog gyakorlásával a vállalkozó kisemberek, földmívesek kezére juttassa a Mándy-féle társaság által megvásárolt földbirtokot. Akkor a küldöttség hiába járt a földmívelésügyi kormánynál, és én magam is hiába mondottam el interpellációmat, mert az akkori kormány bölcsessége ebben a kérdésben másképp intézkedett. Most egy hasonló — igaz, hogy kisebb jelentőségű — földeladást hozok a t. földmívelésügyi kormány elé, amennyiben szóvá kívánom tenni, hogy Galgóczy Géza és neje békéscsabai lakosok eladták és ifj. Bakos Mátyás sertéskereskedő és neje megvásárolták a kondorosi határban fekvő és Kondoros községi 1192. számú telekkönyvi letétben felvett 286 kat. holdas földbirtokot. Itt is érdekeltség alakult, és kérvényt nyújtottak be a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy ő a törvényben biztosított elővásárlási jogot gyakorolva juttassa kezükre ezt a birtokot, annál is inkább, mert ez pénzügyi nehézséget nem okoz még a mai viszonyok között sem, miután a földbirtok értékének 100%-áig meg van terhelve, még pedig hosszúlejáratú kölcsönnel, tehát az a megoldás kínálkozik, hogy a vásárlásra vállalkozó érdekcsoport, amely kisemberekből, bérlőkből, törpebirtokosokból áll, átvállalná ezta hosszúlejáratú kölcsönt a saját szakállára és megkönnyítené ezt az egész ügyletet azáltal, hogy értékei eladásával a vételárnak körülbelül 10 vagy 20%-át készpénzben is biztosítani tudná. En tehát egészen röviden, erre a konkrét esetre utalva arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy vizsgálja meg az előtte fekvő iratokat, és amennyiben valami rendkívüli ok nem gátolja, igenis éljen az elővásárlási joggal és az ilyen eladásra kerülő birtokoknak a kisemberek kezére való juttatásával támassza tAk, illetőleg egészítse ki a jelenlegi kormánynak azt a földbirtokpolitikáját, amelyet a falu-