Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-509
424 Àz országgyűlés képviselőházának 5 emberek lehetnek! Miért kell megsérteni az egész káplári kart?) Erre az elnök így folytatta kijelentéseit: «Farkas István képviselő úr e sértő kifejezése folytán indokoltnak találom, hogy a képviselő úrnak a mentelmi bizottság elé való utasítását indítványozzam. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik ezt a javaslatomat elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Farkas István: A Ház korlátoltsága folytán megyek a mentelmi bizottság elé!) A Ház Farkas István képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasította.» Ezen tényállás alapján a mentelmi bizottság megállapíotta, hogy Farkas István képviselőnek a mentelmi bizottsághoz való utasítása a házszabályok hivatkozott szakaszának megfelelően történt. Megállapította a bizottság, hogy a használt kifejezések sértik a parlamenti illemet és a képviselő cselekedete a Ház elnökével szemben kötelező házszabályszerű . magatartást is, és azt is megállapította, hogy a kifejezéseknek az ismételt és előrebocsátott elnöki figyelmeztetések után történt használata bizonyos tervszerűségre is mutat a képviselő részéről:. Figyelemmel ezekre és arra is, hogy a képviselő ellen a jelen országgyűlés tartama alatt a mentelmi bizottság hasonló esetekből kifolyólag korábban már kétszer javaslatot tett, melyet a Ház határozattá is emelt és figyelemmel mégis arra, hogy az ülésnek fentebb leírt részeiben a hangulat igen zajos- és izgatott volt, javasolja a mentelmi bizottság a t. Képviselőháznak, hogy Farkas Itván országgyűlési képviselőt ezen ügyből kifolyólag jegyzőkönyvileg rój ja meg. (Propper Sándor: Már meg van mentve a haza!) Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottságnak ez a javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a javaslatot elfogadta. Napirendünk szerint következik az 1931/32. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 1197., 1198. sz.) részletes tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Kapuzárás előtt, (Zaj.) illetőleg a Képviselőház tervbevett feloszlatása előtt — mert így halljuk — kötelességem felszólalni a tegnap itt elhangzott beszédek folyományaképpen is, amelyeket Gaal Gaston t. képviselőtársunk, akinek vezérlete mellett működő független kisgazdapárthoz csatlakoztam (Reischl Bichárd: Éljen!) és az arra válaszoló Bethlen miniszterelnök úr mondottak, olyan plattform keresése- érdekében, amely közös és az ország javára szolgáló intézkedéseknek és tárgyalásoknak képezhetné alapját. Tartozom felszólalni azért is, — lehetőleg röviden, hiszen a házszabályok hosszabb felszólalásra időt sem adnak — mert én a mellett, hogy csatlakoztam a Gaal Gaston t. képviselőtársam vezetése mellett működő független kisgazdapárthoz, ma is a régi Kossuth-programm és a nagyatádi Szabó István által közhírré tett 21 pont alapján állok. A szabadságjogokat tehát . egész teljességükben ma is követelem, a titkos választójognak ma is tántoríthatatlan híve vagyok, azt nem az ország veszedelmének tartom, ihanem a népakarat hamisítatlan és befolyásolás nélküli megnyilatkozása egyedüli alapjának és lehetőségének. Wekerle Sándor t. pénzügyminiszter úr 09. ülése 1931 május £2-en, péntekéit. tegnap azt mondotta, hogy a gazdasági kérdésekből ne csináljunk politikai prohlémát, hanem azokat tekintsük magyar kérdésnek és a bajokat összefogással igyekezzünk megoldani. Ez helyes, de ha kritizálunk, ha azt mondjuk, hogy az eddigi rendszernek igen sok hibája van, s tíz esztendő alatt sok mulasztás történt, akkor ne vegye ezt a t. pénzügyminiszter úr politikai népszerűség hajhászásának, hanem vegye jogos bírálatnak, még akkor is, ha ez az alkotmányos keretek között a támadás terére is átlép. Kérdezem, Ihol van a megfelelő, olcsó kamatozású, hosszúlejáratú, kellő mennyiségű agrárhitel? Ma sincs! Tegnap azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, ihogy a bankok szilárdan állanak, a 'betétállomány nő. Kérdezem, kinek a betétállománya? A kisembereké? Azoknak csak váltóadósságuk nő a bankoknál. A kamat ma sem méltányos. A kamattörvény rózsaszínű fátylát ugyan az égre festették a választások előtt, — 'bizonyosan korteseszközül és kortescélzattal — de nem láttuk, íhogy ilyen irányban törvényjavaslatot terjesztettek volna be. Az eddigi kamat pedig, amelyet a pesti nagybankok utasítása révén a vidéki bankok szedtek, 12—14—16%-os volt éveken keresztül, amely mellett nemhogy boldogulni tudott volna a magyar kisgazda, hanem ha az ilyen hitelt igénybe vette, egyenesen tönkrejutásba sodródott ezáltal. Felmondják ma az agrárhiteleket is. Ma a vidéki bankok megszorítják a hiteleket, nagy tőketörlesztésre akarják kényszeríteni a fizetni alig tudó kisexisztenciák egész tömegét. Kérdezem a t. pénzügyminiszter úrtól: ilyen körülmények között milyen mértékben beszélhetünk optimizmusról? Még annak ellenére is, hogy — szintén választások előtt — megígérte a miniszter úr, hogy a munkanélkülieknek hat pengőért fogja adni a búza métermázsáját, kérdem, hogy akinek nincsen pénze arra, hogy hat pengőt adjon azért a búzáért, kap-e hitelt, hitelbe kapja-e a búzát? Sokkal jobb lett volna, ha e helyett elegendő munkaalkalomról gondoskodtak volna tíz esztendő alatt, azok helyett a luxuskiadások helyett, amelyeket tagadhatatlanul eszközöltek. Nem a mai kormányrendszer miatt és annak működése folytán van nekünk optimizmusunk, t. pénzügyminiszter úr, — mert én is vallom, hogy van optimizmus — hanem van optimizmusunk a magyar nemzet szívós kitartását és életerejét tekintve, amelyet az évszázados bajok, zsarnokság, sok sáskajárás, de még a közelmúlt nehéz eseményei és a mai kormányrendszer működése sem tudtak elsorvasztani. Hát milyen optimizmusról beszéljünk? Talán arról a bizalomról, amely minket a kormánynak tíz éven keresztül folytatott gyönyörűséges, szépséges és ékes gazdasági politikája iránt eltölt, vagy pedig a nemzet ősereje iránt legyen optimizmusunk? Az utóbbi iránt van optimizmusunk. A t. pénzügyminiszter úr számokkal operál, amely számok labirintusában nyög a nemzet a kíméletlen adópolitika miatt is, bár elismerem, hogy ezt a politikát nem a t. pénzügyminiszter úr, hanem t. elődje inaugurálta. És mégis él, élni akar és élni is fog a nemzet. Azt lehet mondani, hogy bízunk a nemzet szívós életerejében s van optimizmusunk a mai kormányrendszer ellenére is. Méltóztatott mondani, hogy az adóbehajtások terén elrendelte a pénzügyminiszter úr a kellő kíméletességet és mérsékletességet. Itt van előttem egy lap, amelyből ráolvashatom az ellenkezőjét. «Orosházi Friss Újság» címet