Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-509

424 Àz országgyűlés képviselőházának 5 emberek lehetnek! Miért kell megsérteni az egész káplári kart?) Erre az elnök így folytatta kijelentéseit: «Farkas István képviselő úr e sértő kifejezése folytán indokoltnak találom, hogy a képviselő úrnak a mentelmi bizottság elé való utasítását indítványozzam. (Elénk helyeslés a jobbolda­lon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik ezt a javaslatomat elfo­gadják, méltóztassanak felállani. (Megtörté­nik.) Többség. (Farkas István: A Ház korlá­toltsága folytán megyek a mentelmi bizottság elé!) A Ház Farkas István képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasította.» Ezen tényállás alapján a mentelmi bizott­ság megállapíotta, hogy Farkas István képvi­selőnek a mentelmi bizottsághoz való utasítása a házszabályok hivatkozott szakaszának meg­felelően történt. Megállapította a bizottság, hogy a hasz­nált kifejezések sértik a parlamenti illemet és a képviselő cselekedete a Ház elnökével szem­ben kötelező házszabályszerű . magatartást is, és azt is megállapította, hogy a kifejezéseknek az ismételt és előrebocsátott elnöki figyelmez­tetések után történt használata bizonyos terv­szerűségre is mutat a képviselő részéről:. Fi­gyelemmel ezekre és arra is, hogy a képviselő ellen a jelen országgyűlés tartama alatt a mentelmi bizottság hasonló esetekből kifolyó­lag korábban már kétszer javaslatot tett, me­lyet a Ház határozattá is emelt és figyelem­mel mégis arra, hogy az ülésnek fentebb leírt részeiben a hangulat igen zajos- és izgatott volt, javasolja a mentelmi bizottság a t. Képviselő­háznak, hogy Farkas Itván országgyűlési kép­viselőt ezen ügyből kifolyólag jegyzőkönyvileg rój ja meg. (Propper Sándor: Már meg van mentve a haza!) Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóz­tatik-e a mentelmi bizottságnak ez a javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a javaslatot elfo­gadta. Napirendünk szerint következik az 1931/32. évi állami költségvetésről szóló törvényjavas­lat (írom. 1197., 1198. sz.) részletes tárgyalásá­nak folytatása. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Kapuzárás előtt, (Zaj.) illetőleg a Képviselőház tervbevett feloszlatása előtt — mert így halljuk — köte­lességem felszólalni a tegnap itt elhangzott be­szédek folyományaképpen is, amelyeket Gaal Gaston t. képviselőtársunk, akinek vezérlete mellett működő független kisgazdapárthoz csat­lakoztam (Reischl Bichárd: Éljen!) és az arra válaszoló Bethlen miniszterelnök úr mondottak, olyan plattform keresése- érdekében, amely kö­zös és az ország javára szolgáló intézkedések­nek és tárgyalásoknak képezhetné alapját. Tartozom felszólalni azért is, — lehetőleg röviden, hiszen a házszabályok hosszabb fel­szólalásra időt sem adnak — mert én a mellett, hogy csatlakoztam a Gaal Gaston t. képviselő­társam vezetése mellett működő független kis­gazdapárthoz, ma is a régi Kossuth-programm és a nagyatádi Szabó István által közhírré tett 21 pont alapján állok. A szabadságjogokat te­hát . egész teljességükben ma is követelem, a titkos választójognak ma is tántoríthatatlan híve vagyok, azt nem az ország veszedelmének tartom, ihanem a népakarat hamisítatlan és be­folyásolás nélküli megnyilatkozása egyedüli alapjának és lehetőségének. Wekerle Sándor t. pénzügyminiszter úr 09. ülése 1931 május £2-en, péntekéit. tegnap azt mondotta, hogy a gazdasági kérdé­sekből ne csináljunk politikai prohlémát, ha­nem azokat tekintsük magyar kérdésnek és a bajokat összefogással igyekezzünk megoldani. Ez helyes, de ha kritizálunk, ha azt mondjuk, hogy az eddigi rendszernek igen sok hibája van, s tíz esztendő alatt sok mulasztás történt, akkor ne vegye ezt a t. pénzügyminiszter úr politikai népszerűség hajhászásának, hanem vegye jogos bírálatnak, még akkor is, ha ez az alkotmányos keretek között a támadás terére is átlép. Kérdezem, Ihol van a megfelelő, olcsó kama­tozású, hosszúlejáratú, kellő mennyiségű agrár­hitel? Ma sincs! Tegnap azt mondotta a t. pénz­ügyminiszter úr, ihogy a bankok szilárdan álla­nak, a 'betétállomány nő. Kérdezem, kinek a betétállománya? A kisembereké? Azoknak csak váltóadósságuk nő a bankoknál. A kamat ma sem méltányos. A kamattörvény rózsaszínű fátylát ugyan az égre festették a választások előtt, — 'bizonyosan korteseszközül és kortes­célzattal — de nem láttuk, íhogy ilyen irányban törvényjavaslatot terjesztettek volna be. Az ed­digi kamat pedig, amelyet a pesti nagybankok utasítása révén a vidéki bankok szedtek, 12—14—16%-os volt éveken keresztül, amely mellett nemhogy boldogulni tudott volna a ma­gyar kisgazda, hanem ha az ilyen hitelt igénybe vette, egyenesen tönkrejutásba sodródott ez­által. Felmondják ma az agrárhiteleket is. Ma a vidéki bankok megszorítják a hiteleket, nagy tőketörlesztésre akarják kényszeríteni a fizetni alig tudó kisexisztenciák egész tömegét. Kér­dezem a t. pénzügyminiszter úrtól: ilyen kö­rülmények között milyen mértékben beszélhe­tünk optimizmusról? Még annak ellenére is, hogy — szintén választások előtt — megígérte a miniszter úr, hogy a munkanélkülieknek hat pengőért fogja adni a búza métermázsáját, kérdem, hogy akinek nincsen pénze arra, hogy hat pengőt adjon azért a búzáért, kap-e hitelt, hitelbe kapja-e a búzát? Sokkal jobb lett volna, ha e helyett elegendő munkaalkalomról gon­doskodtak volna tíz esztendő alatt, azok he­lyett a luxuskiadások helyett, amelyeket tagad­hatatlanul eszközöltek. Nem a mai kormányrendszer miatt és an­nak működése folytán van nekünk optimizmu­sunk, t. pénzügyminiszter úr, — mert én is vallom, hogy van optimizmus — hanem van optimizmusunk a magyar nemzet szívós kitar­tását és életerejét tekintve, amelyet az évszá­zados bajok, zsarnokság, sok sáskajárás, de még a közelmúlt nehéz eseményei és a mai kormányrendszer működése sem tudtak elsor­vasztani. Hát milyen optimizmusról beszél­jünk? Talán arról a bizalomról, amely minket a kormánynak tíz éven keresztül folytatott gyönyörűséges, szépséges és ékes gazdasági politikája iránt eltölt, vagy pedig a nemzet ős­ereje iránt legyen optimizmusunk? Az utóbbi iránt van optimizmusunk. A t. pénzügyminisz­ter úr számokkal operál, amely számok labi­rintusában nyög a nemzet a kíméletlen adó­politika miatt is, bár elismerem, hogy ezt a politikát nem a t. pénzügyminiszter úr, hanem t. elődje inaugurálta. És mégis él, élni akar és élni is fog a nemzet. Azt lehet mondani, hogy bízunk a nemzet szívós életerejében s van opti­mizmusunk a mai kormányrendszer ellenére is. Méltóztatott mondani, hogy az adóbehajtá­sok terén elrendelte a pénzügyminiszter úr a kellő kíméletességet és mérsékletességet. Itt van előttem egy lap, amelyből ráolvashatom az ellenkezőjét. «Orosházi Friss Újság» címet

Next

/
Oldalképek
Tartalom