Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-509
Az országgyűlés képviselőházának 509. ülése 1931 május 22-én, pénteken. 425 viseli ez az ujság^ és Csizmadia t. képviselőtársamnak ez a pártfogó lapja. Ebben azt olvasom, hogy (olvasssa): «A pénzügyigazgatóság ' rendelete alapján ...» — mert mindig más a pénzügyminiszter és a pénzügyminisztérium, amennyiben a pénzügyminisztérium sokszor nem azt cselekszi, amit a pénzügyminiszter úr óhajtana és amit itt a Képviselőházban mondott. Azt mondja ez a hír (olvassa): «az adóhátralékok erélyesebb behajtására hívta fel a közigazgatási hatóságokat, rendeletben kimondotta, hogy aki tartozását a részletfizetési határnapokon pontosan meg nem fizeti, az ellen a behajtási eljárást haladéktalanul folyamatba kell tenni, ahol pedig a követelés csak árverés útján hajtható be, az árverést ki kell tűzni. Az ingatlan vagyonátruházási illeték, az úgynevezett százalékok befizetésére a jövőben csak a legritkább esetben fog halasztást engedélyezni a pénzügyigazgatóság.» Hogy fér össze ez aratás előtt azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a t. pénzügyminiszter úr itt a Képviselőház előtt tett. (Zaj.) Találja meg a választ a pénzügyminiszter úr sajátmaga elhatározásában, hogy ha ilyen rendeletet nem ad ki felülről, akkor utasítsa a pénzügyigazgatóságot, hogy ő reá hivatkozva, legalább ezzel a feltevéssel ne adjanak ki olyan rendelkezéseket, amelyek ékesen a kormány támogató lapokban megjelennek, mint ahogy Orosházán is megjelentek. Gróf Bethlen István t. miniszterelnök úr azt mondotta tegnap, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársammal egyétért abban, hogy őt és pártját nem választják el világnézeti különbségek az egységespárttól, még bizonyos detailkérdésekben is egyetért a két párt, de nem helyesli Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy kilátásba helyezett intézkedések nem hajtattak végre. A t. miniszterelnök úr felhívást intézett Gaal Gaston t. képviselőtársamhoz, (Propper Sándor: Csókolja meg a korbácsot!) hogy erre vonatkozólag tárgyi alapon megbeszélések induljanak meg közöttük. En nem vagyok elrontó ja semmiféle tárgyalásnak, de előre megmondom, hogy nincs bizalmam ezen folytatandó tárgyalások eredményességéhez, mert a kardinális kérdésben nem egyezhetik meg ez a két politikai vezérférfiú. Mi ez a kardinális kérdés 1 ? Az, hogy a kormány tíz esztendős működése felett a nemzet hamisítatlan szabadakarattal, tehát nem nyilt választással, hanem titkos választással mondjon bírálatot és hozhassa meg a maga döntését. Jól mondotta Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy a mai idő nem alkalmas erre. De hiszen a Képviselőház mandátuma még nem telt le! Miért kell most választást tartani gyors iramban? Azért, mert Gaal Gaston t. képviselőtársam vezérlete alatt működő független kisgazdapárt a régi Kossuth-lobogó és nagyatádi Szabó István régi lobogója alatt mind nagyobb terrénumokat mondhat magáénak az országban? Hát nem kell megengedni a kellő szervezkedést, nem kell megengedni, hogy az a zászlóbontás, amely megtörtént, csakugyan a kormány ellen sorakozó, de egyugyanazon érzéssel bíró kisgazdatömegeknek mind nagyobb és nagyo'bb egyetemességét^ mozdítsa meg és vigye az ellenzéki zászló alá? T. Képviselőház, én a miniszterelnök úr iránt személyileg a legnagyobb tisztelettel vagyok; merem ezt mondani, mert részemről ez nem tömjénezés; nincs ebben a Képviselőházban senki, aki személyileg nagyobb tisztelettel lenne a t. miniszterelnök úr iránt. Külpolitikai működésében, amikor az egész magyar nemzet nevében szólal fel, én ha esetleg más nézeten lennék is, s ennek a Háznak minden egyes tagja, de az egész magyar nemzet is osztatlan pártfogással kíséri a t. miniszterelnök úr működését, akár gazdasági kérdésekben, akár a revízió követelése terén a magyar irredentizmus szolgálatában. Bárcsak mennél több ilyen lépést látnánk a t. miniszterelnök úrtól a jövőben! Ebben a tekintetben osztatlanul háta mögött áll az egész magyar nemzet. De más a belpolitikai helyzet. Nem következménye a külpolitikai orientációnak az, hogy a t. miniszterelnök úrnak és a t. kormánynak belpolitikai ténykedését is a mi hozzájárulásunkkal szentesítsük. Athidalhatatlanoknak látszó ellentétek választanak el engem és azt hiszem, az egész független kisgazdapártot a t. miniszterelnök úrtól ebben a tekintetben. Ezeket az áthidalhatatlan ellentéteket a miniszterelnök úrnak kell megszüntetnie, nem nekünk!^ Mi még most is nagyatádi Szabó István régi 21 pontja alapján állunk, mi ezeknek a programmpontoknak végrehajtását ma is kívánjuk és követeljük. Nem mentség az, hogy elégedetlenség van az országban. Nekem meggyőződésem, hogy a titkos választójog útján is erős polgári többség lenne ebben az országban, de nem egységespárti többség! Mi más gazdasági politikát követelünk, mint amilyen ez a t. rendszer folytatott 10 esztendőn keresztül. A túladóztatást mi nem helyeseltük; rámutattunk azokra a bekövetkező szomorú eseményekre, amelyek nyomában fognak járni a kormány szerencsétlen r gazdasági és pénzügyi politikájának. Felelősséget ennek a kormányrendszernek politikájáért — sem múltbeli belpolitikájáért, sem gazdasági politikájáért — nem vállalhatunk, de a jövőre nézve sem vállalhat az, aki eddig meg tudta őrizni a kormánytól való intaktságát, függetlenségét. Azt mondja Bethlen István gróf t. miniszterelnök úr, ihogy a törvényhatósági választásokon, amelyek titkosan történtek, győzött a kormány pártja és a kormány támogató pártok, sőt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamra hivatkozott a tekintetben, hogy ő 1926ban elismerte, hogyha titkosan történtek volna a választások, akkor is többséget kapott volna gróf Bethlen István pártja. Nos, kérdezem, miért nem hallgat a t. miniszterelnök úr most is gróf Apponyi Albertre, aki konzervatív államférfinak is van olyan, 'mint a t. miniszterelnök úr, de általánosságban véve külpolitikai viszonylatban is »van olyan államférfi, mint a t, ^miniszterelnök úr? Apponyi Albert gróf mégis a demokráciának hamisítatlan érvényesítése mellett foglalt állást és azt mondotta, hogy a demokráciának háttérbe szorítása által a ma kényelmének ne áldozzuk fel a jövő bizonyosságot. Bethlen István miniszterelnök úr kijelentette, hogy leköti magát a titkos választójog mellett, de az időpontot erre nézve nem engedi az ellenzék részéről megállapítani. Erre felelt Apponyi Albert gróf azzal, hogy (olvassa): «rettentő elfogultsággal nézi és kezeli gróf Bethlen István a titkos választói jog kérdését. A legnagyobb baj az, hogy nem tudják megérteni, hogy a demiokrábia ma voltaképpen konzervatív erő.* Ezzel szemben mit cselekszik a miniszterelnök úr? Antidemokratikus irányban halad, mert a szétbomlasztó és forradalmosítani akaró földalatti erőknek ad tápot s azt növeli, annak folytán, (hogy a hamisítatlan nemzeti demokráciát a titkos választójog révén nem engedi ebiben az országban megvalósítani. Azt mondotta miniszterelnökségének 10 éves 58»
