Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

80 Az országgyűlés képviselőházának 3. részt sirató vén asszonyokból áll, pedig — mint a sváb mondja: Weinen können wir auch allein ! — Sírni, t. Képviselőház, a miniszter urak nélkül is tudunk. Engedelmet kérek, ha csak egy kis matematikai számításiból indulok ki, ha ugyan nem fá rasztom ezzel a t. képviselő urakat, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert elismerem, hogy ilyen nagy napirend után a nyugalom édes és kellemes. (Jánossy Gábor: Halljuk! Még nem fáradtunk el!) Azt olvasom a statisztikából, hogy 250.000 földmunkás munka nélkül nyomorog. Ezt az önök statisztikájából olvasom. (Jánossy Gábor: Az országéból!) Az ipari statisztikából azt olvasom, hogy a fővárosban és az egész országban 50.000 ipari munkás van ma munka nélkül. Ha ehhez még hozzáveszem a harmadik legújabb szörnyű adatot, hogy a nyomorgók állás és kenyér nélkül való intellektuellek száma országunkban 100.000 emberre becsülhető, akkor minden túlzás nélkül itt állok 400.000 munkaképes magyar testvér problémájával és ha ehhez hozzászámítom azok családtagjait is, és számítok csak két vagy három családtagot, akkor arra a tragikus végeredményre konkludálok, hogy legalább 1 millió magyar lélek él itt kenyér és exisztencia nélkül. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Ha honorálom is azt, amit a túloldalról ilyenkor mondanak, hogy beszéddel ezt elintézni nem lehet, hát igaz, beszéddel nem lehet elintézni, de az ellenzéknek és egyáltalában a képviselőknek mégis sürgetniök és szorítaniok kellene a kormányt arra, hogy ennek a problémának legalább részleges megoldása felé közeledjék. (Tankovits János: A legnagyobb készséggel, csak tessék megmondani, hogyan! — Malasits Géza: Mi vagyunk kormányon? — Peyer Károly: Szavazzunk együtt! — Propper Sándor: Ki van a kormányon 1 — Tankovits János: Maguk se tudnák megcsinálni! — Propper Sánor: Próbáljuk meg!) Ebben akarok a képviselő úrnak is segítségére lenni, amikor azt indítványozom, hozzuk ide ezt a problémát holnap. Legyenek szívesek a miniszter urak kicsit jobban elmélyedni a részletekbe, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mer.t^ ez ma olyan búskomor baritonhangú szónoklás volt itt a miniszter urak részéről. Kerülték a problémát és kerülték a főkérdésre a feleletet, amelyet ma felvet Magyarországon minden gondolkozó ember. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Uraim, mit csináljon az a magyar ember, aki dolgozni akar, munkát nem kap és a családjával éhezik? (Malasits Géza: Kiviszik majd •Argentinéba!) Engedelmet kérek, erre a kérdésre valamiképpen felelnünk kell. (Bródy Ernő: Mindenütt erről beszélnek, csak •itt nálunk nem szabad!) En a munkanélküliek anyagi támogatásának — megmondom a szocialisták felé is — mindig ellensége voltam, mert én nem óhajtok a munkanálküliségen pénzáldozattal és segítséggel gondoskodni, hanem csak munkaalkalmak adásával. (Peyer Károly: Mi azt is elfogadjuk!) Viszont azonban arra az álláspontra helyezkedni, hogy munkanélkülieket nem tenyésztek, azoknak nem adok segélyt, viszont munkaalkalmat nem tudok adni, mert útépítési koncepcióm" megbukott, vasúti rekonstrukciós kölcsönt nem kapunk, pénztári feleslegeink nincsenek, ez lehetetlen. Ha így végigmegyek azon, amit mi már évek óta megállapítunk, látjuk, hogy mindenütt fiaskó, fiaskó és megint csak fiaskó. A népjóléti miniszter úr egy kis reményt keltett bennünk. Azt mondotta, hogy jártak nála külföldi pénzemberek és nagyon kedvezőnek látszó építési kölcsönöket ajánlottak s így re. ülése 1929 december 10-én, kedden. méli, hogy tavasszal megindulhat egy nagyobbszerű építkezés. (Malasits Géza: Csak a földmunka!) De mi lesz addig, mi lesz tavaszig? (Igaz! Ügy van! balfelől.) Es erre se mondotta a miniszter úr, hogy a kölcsönre és erre az építési akcióra komolyan számítani lehet. Jól mondta Rassay Károly t. képviselőtársam, hogy Kállay Tibor volt pénzügyminiszter úr 1924-ben bejelentette itt a Házban az államvasúti rekonstrukció minélelőbbi végrehajtását. Maga Bud miniszter úr — ezt háromízben is megmondottam neki közbeszólásom alakjában, amikor még itt volt a Házban — az én felszólalásomra bejelentette, hogy àz Államvasutak részére a kölcsön biztosítva van. Amikor a miniszter úr az Államvasutak ügyét kissé félretette és nagy útépítési programmjával foglalta el ezt a tárcát, akkor én voltam bátor a miniszter urat figyelmeztetni, hogy az útépítési akcióból, ha a finanszírozást is a vállalkozókra bízza, nem lesz semmi. Azóta elmúlt félesztendő és a miniszter úr most nekünk magyarázza, hogy vállalkozók útján a finanszírozás nem eszközölhető, mert ez 50%-os drágulást jelent. Itt vagyunk a karácsonyi .szünet előtt és eltekintve egy-két törvénytől, amelyet az őszi szezonban megszavaztunk, ez a Ház semmiféle gazdaságpolitikai problémával nem tudott foglalkozni. Ezekbe a problémákba kapcsolódik bele anniak a problémának kérdése is, miért nem tudunk külföldi kölcsönt kapni. (Rassay Károly: Erről ise beszélnek!) Azt mondja a kereskedelemügyi imini'Szter úr, nagyon jól tudják a képviselő urak, hogy "pénzügyi szuverenitásunk nincs meg. Erről a pénzügyi szuverenitásról hallottuk, hogy az önök által támogatott kormánynak egyik legnagyobb sikere az, hogy ezt ia szuverenitást már visszaszerezte. (Jánossy Gábor: Ezt nem mondotta senki! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Pénzügyileg, katonailag ez az ország meg van csonkítva!) Én nagyra becsülöm Jánossy Gábor t. képviselőtársam ősmagyar lelkesedését, de ebben téved képviselőtársam, mert méltóztatik emlékezni arra, hogy amikor a népszövetségi kölcsön ügyét a Házban tárgyaltuk és a kormány bejelentette, hogy ezzel kapcsolatban a jóvátétel kérdését 20 évre elintézte, akkor benenek számított az is, hogy azonban ezentúl a jóvátételi bizottságnak az ország pénzügyeibe beleszólása nincs. (Esztergályos János: Ekkor tapsolt legjobban a képviselő úr! — Lakatos Gyula: Nem egészen! Abban a szanálási törvényben mieg van imondva, milyen ponton van a pénzügyi szuverenitás

1 korlátozva! — Rassay Károly: Amikor megszűnt az ellenőrzés, akkor mondták önök! — Lakatos Gyula: Az ellenőrzés megszűnt, de a korlátozás még fennáll! Sajnos, hogy így van!) Akkor nem értem, t. Képviselőház, miért jelentették itt be, hogy megvan az Államvasutak részére a kölcsön, miért jelentették be, hogy az útépítésre megvan a kölcsön? Ebbe a problémába megint belekapcsolódik egy más probléma. Itt van általános külpolitikai helyzetünk. Erről is beszélnünk kellene egyszer, hogy lássa a nemzet, mit várhatunk barátainktól és hogyan állunk szemben az ellenséggel? Halljuk, hogy vannak ellenségeink. Ez a nemzet ma nem keres ellenségeket, ez a nemzet ma békét, barátokat és megélhetést keres. (Ügy van!) Ezekről a problémákról itt miniszteri nyilatkozatokat, olyanokat, amelyekhez törvényhozó módon hozzá lehetne szólni, sajnos, nem hallottunk. Vass József miniszter úr a takarékosság kérdését firtatta és azt mondotta, hogy neki a baloldalról ilyen irányban szemrehányást nem