Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

Az országgyűlés képviselőházának 337 tehetnek. Erre azt mondom, hogy ez igaz. Va«s József népjóléti miniszter úr, tárcájával kapcsolatban — lehet, hogy ez az én magánvéleményem, — egy-két katasztrofális építkezési akciótól eltekintve, ilyen szemrehányást nem kaphat, azonban sűrűn kaptak a többi miniszter urak ténykedéseikért, amiket önök mindig, véges-végig támogatnak.^ Már unom ismételni Lillafüredtől kezdve végig ezeket a luxusköltekezéseket, die' állítom, hogy ha csak ezeket az összegeket, amelyeket itt az ellenzék odavetett, elkezdve Lillafüredtől végig, mondjuk a belügyi vigadóig, {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A freskókig!) számba vesszük, ez sok-sok millió pengőt jelent. Nem gondolja a t. Képviselőház, hogy elérkezett annak ideje, hogy talán az ellenzék részéről ideálljunk egy indítvánnyal, hogy küldessék ki egy parlamenti bizottság, amely vizsgálja meg, hogy 10 év alatt különböző .akciókra, szubvenciókra és egyéb címeken a Pénzintézeti Központ és más források részérő) milyen óriási összegek mentek ki a kincstártól"? (Helyeslés a szelsőbaloldalon. — Jánossy Gábor; Ott az állami számvevőszék! — Peyer Károly: A számvevőszék csak összegszerűen vizsgálja a kiadásokat, de nem politikai szempontból!) Meg kellene vizsgálni, hol tévelyegnek ezek az összegeik, hogy ezek a nagy összegek mit hoznak kamatjövedelem alakjában, mit hoznak haszonrészesedés alakjában. Nekem könnyű szerepem van, csak az önök felszólalásait kell magamévá tennem, t. képviselőtársaim. Igaz, hogy ezek az urak az önök pártkeretein belül szólaltak fel, de még így is kormánypárti képviselő uraktól hallom, hogy tavaly egy konzervgyárnak adtak állami pénzből 400—500 ezer pengőt, hallom önöktől, hogy a kormány mint jó.^ gazdag amerikai bácsi, jegyez mindenütt részvényeket és részjegyeket, (Já* nossy Gábor: En ezt nem hallottam.), hallok magkultúráról, — ez a Hortikultúra, — amely szintén állami pénzekkel gazdálkodik. Csak az önök panaszaiból kell egyet-mást ellenzéki módon felhasználni, akkor is elég indokoltnak látszanék egy olyan ellenzéki indítvány, amellyel pedig jönni fogunk, hogy tessék megvizsgálni, mi van ezekkel a pénzekkel. Tessék intézkedni, hogy ezek a pénzek visszafolyjanak az állampénztárba és akkor ezekből a pénzekből igenis, lehet a munkanélküliségen még ezen a téren segíteni. Nem mondok nagy összeget . . . (Elnök csenget.) Befejezem. Nem mondok nagy összeget, egyszer itt 120 millióra becsültem ezt az összeget, amely így van kint különböző akciók, részjegyzések címén és egyéb címeken. Ha ennek csak felét sikerül visszaterelni a kincstárba, akkor a munkanélküliség problémáján máris tudunk, legalább részben, segíteni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem napirendi indítványom elfogadását. (Helyeslés a bal- es a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! A képviselő úr indítványa, szavazásra fel nem tehető, mert a házszabályok 165. §-a szerint a Ház által elvetett indítvány ugyanabban az ülésszakban tanácskozás alá többé nem kerülhet. Mihálffy képviselő urat illeti a szó. Mihálffy Vilmos: Kérem az elnöki napirendi indítvány elfogadását. (Zaj.) "• Friedrich István: A házszabályok alkalmazásához kérek szót. Elnök: Tessék! Friedrich István: T. Képviselőház! Azt hiszem, tévedés áll fenn, mert én nem Kabók t. képviselőtársam indítványát indítványozom szó szerint, hanem a munkanélküliség kérdésének napirendre tűzését indítványozom. ülése 1929 december 10-én, kedden. 81 Elnök: Ebben az esetben sem tehetem fel szavazásra, mert az indítvány házszabályszerűen nincs előkészítve. (Bródy Ernő: De az életben elő van készítve!) A házszabályok a képviselő úrra is, az elnökre is kötelezők. Peyer Károly képviselő úr kíván szólni. Peyer Károly: T. Képviselőház! Meg kívánom könnyíteni az elnök úrnak a házszabályok körül támadt aggályait és lehetővé kívánom tenni az elnök úrnak, hogy a házszabályok szigorú betartása mellett is lehetőséget adjon a Háznak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Konkrété javasolom ugyanis, hogy méltóztassék a Ház holnapi ülésének napirendjére kitűzni Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter úr mai napon tartott beszédének megvitatását. Azt hiszem, hogy ez a kérdés így házszabály szerűen elő is van készítve, megfelelő módon megtárgyalható és legalább annyira megfelel a házszabályoknak, mint legutóbb a fővárosi törvényjavaslat előadójának beterjesztett jelentése. (Zaj.) Remélem, hogy miután a többség szintén abból az elvből indul ki, hogy a gazdasági kérdések megvitatását szükségesnek tartja, — hiszen ismételten hangzottak a túloldalon ülő képviselő urak részéről is felszólalások, még saját pártjukban is, hogy a gazdasági kérdések megvitatását milyen fontosnak tartják — azt hiszem, t. képviselő urak a túloldalon is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ez a kérdés most tényleg napirendre tűzessék, és erre nézve az a forma, amelyet én javasoltam, lehetőséget is nyújt

% Kétszeresen szükséges ez azért is, hogy végre ezekről a kérdésekről érdemben beszéljünk, mert az egész nyári szünet alatt minden alkalommal azt írták a kormány lapjai, amelyekről most utólag állapították meg, hogy nem ingyen, hanem kétmillióért írták, hogy a miniszter urak azért vonulnak félre falusi magányukba, mert ott a fejüket törik azon, hogy miképpen lehet a gazdasági helyzetet megreformálni. Mégpedig abból indultak ki, hogy miután az államot -már rendbe hozták, most már nem marad más hátra, mint hogy a magángazdaságot is helyrehozzák. Méltóztassék végre a miniszter urakat abba a helyzetbe hozni, hogy ezekről a nagyszabású terveikről a közvéleményt megfelelően tájékoztassák. Nem helyes és nem lojális dolog, hogy amikor a miniszter urak egész nyáron azon törték a fejüket, hogy miképpen szanálják a kereskedelmet, az ipart, általában a magángazdaságot stb., akkor ez a Ház mindig más és más napirendeket állapít meg és nem juttatja a minisztereket abba a helyzetbe, hogy ezekről a nagyszabású tervekről a Házat megfelelő formában tájékoztassák. Nem hiszem például, hogy a kereskedelemügyi miniszter urat olyan nagyon megnyugtatta az a körülmény, hogy például ő nem jutott abba a helyzetbe, hogy a maga gazdasági programmját előadhassa itt a Ház előtt, mert a honvédelmi miniszter úr megelőzte őt a katonai büntetőtörvényjavaslattal. Ugy vélem, hogy a főváros összes kereskedői és polgárai nyugodtabban kibírták vonla azt, hogy még egy évig várjanak, ha már muszáj, s a katonai büntetőtörvénykönyvet ne ebben az évben tárgyalják le, hanem a következő évben. Jobban érdekelte volna őket az a probléma, hogy mi az álláspontja az új kereskedelemügyi miniszter úrnak ma, szemben azzal a véleményével, amely közgazdasági miniszter, illetőleg pénzügyminiszter korában volt. Mi az álláspontja most, mint kereskedelemügyi miniszternek'? Azonosítja-e magát azzal az állás-