Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

128 Az országgyűlés képviselőházának figyelembe a mindenkori fővárosi polgármesternek, vagy a főpolgármesternek akaratát és az ő kérését. (Bródy Ernő: Ki fizeti, az a kérdés! — Jánossy Gábor: A főváros.) En tehát nem látok olyan súlyos sérelmet, amilyet a képviselő urak itt általában hangoztatnak. Azt hiszem, egészen helyes és jó megoldás az, amit a törvényjavaslat ebből a célból magában foglal. (Bródy Ernő: Tessék fizetni! — Zaj.) A törvényjavaslat, amint méltóztatik látni, a kollegiális felelősség teréről lelépett és ennek helyébe az egyéni felelősséget állította. A polgármester lesz most már az összes üfvekért felelős, ő intézkedhetik minden egyes ügyben és az ő ügykörében minden egyes ügyet másra is ruházhat rá. A törvényhatóság tisztviselői jogosítva vannak egyes ügyekben esetleg az alpolgármesternek vagy magának a polgármesternek utasítást, vagy véleményét kikérni és a szerint intézni el az ügyeket, amelyért a felelősséget feltétlenül vállalnia kell annak, aki intézkedett. Azt hiszem, ez a törvényjavaslatnak igen szerencsés rendelkezése. Az 1929. évi XXX. tc-ben is ez foglaltaik, alapelv volt ugyanis az, amint általában méltóztatik tudni, hogy az 1929 : XXX. tc-ből átvétessék mindaz, ami jó és alkalmazható a fővárosra, és csak azoknál a helyeknél tér el, amelyeknél el kellett térni, ahol a fővárosnak sajátos különleges helyzete más rendelkezéseket kívánt meg. Ezek voltak tehát az alapelvek, amelyeken ez a törvényjavaslat a maga egészében felépült. T. Képviselőház! Ha most már nézzük a javaslatnak egyes részeit, a legelső rész az általános része a javaslatnak, amely rendelkezik árról, hogy a főváros közigazgatási kerületeit ezentúl is szabályrendelettel állapíthatja meg. A törvényjavaslat csak most, az első alkalommal tesz kivételt és az első alkalommal kívánja ezt a miniszter hatáskörébe utalni. (Bródy Ernő: Egyszer, egyetlen egyszer!) Ennek az oka az volt, hogy most nem lehetett volna szabályrendelettel intézkedni addig, míg a választásnak meg kell történnie, ennek pedig 1929. december 31-éig meg kell történnie. A törvényjavaslat annak a közgyűlésnek kívánta ezt fönntartani es olyan szabályrendelet intézkedésének kívánta ezt fenntartni, amelyet az a közgyűlés fog megállapítani, amely már ennek a törvényjavaslatnak alapján fog összeülni. Azért volt szükség arra, hogy most az első alkalommal a miniszterre bízassék ezeknek megállapítása. A jelentéshez csatolva van egy (melléklet, amelyből méltóztatik látni, hogy nagy vonásaiban miként kívánja a miniszter kiadni ezt a rendelkezést, amely teljesen összhangban van azokkal az igényekkel és kívánságokkal, amelyeket a közigazgatási kerületek szaporítására vonatkozólag maga a székesfőváros is mindenkor hangoztat. A székesfővárosnak is az volt az álláspontja, hogy azokat a nagy mammutkerületeket, amelyek kerületéről majdnem megközelíthetetlen távolságban van az elöljáróság, például az I. kerület, osszák szét. A törvényjavaslat maga megmondja, hogy az első közigazgatási kerületből három kerületet kell csinálni. Az I. kerület lesz tehát a Vár és a Tabán, II. a Krisztinaváros és a hegyvidék, a III. pedig az I. kerület harmadik része, a Kelenföld és a Lágymányos. Ez régi^ óhaj és régi kívánság volt, aki ismeri a főváros tagozódását, csak szerencsésnek tarthatja ezt a megoldást. A pesti részen két új kerületet kíván létesíteni a törvényjavaslat: ez az V., VI., VII. és X. kerületnek külső része, amelyet a Dráva-utca és Aréna-út hatáJ. ülése 1929 december 13-án> pénteken. rol a Kerepesi-úttal. Ebbe a kerületbe beletartoznék a Lőportárdülő és Angyalföld, a másik pedig az István-mezŐ, a Hermina-mező, Alsórákosi rétek, Zugló, Törökőr Kákosfalvával. Méltóztatnak tehát látni azt, hogy a törvényjavaslat provideál azokra a helyzetekre is, amelyek később következhetnek be. Nem akarja elvonni a fővárostól a szabályrendelet-alkotási jogát. Ha a főváros ezt nem fogja majd elégségesnek találni, — mint ahogy valószínű is, hogy később a kerületeket tovább kell szaporítani — akkor módjában lesz neki újabb kerületeket létesíteni. De, amint méltóztatnak látni, addig, amíg ez bekövetkezhetik, — mert hiszen egy óriási pénzáldozatot jelentene a fővárosnak, annyi új közigazgatási kerületek létesítésével természetesen elöljáróságokat is létesíteni — úgy rendelkezik a törvényjavaslat, hogy körzeteket állíthat fel a törvényhatóság, szintén a szabályrendeletben, amely körzetek teljesen azonos hatáskört töltenek be, mint a kerületi elöljáróságok. Ezeknek élére körvezetőt állít a javaslat, akit a polgármester fog kielölni jogi képesítésű tisztviselők közül, aki azonban a kerületi előljáró alá lesz rendelve fegyelmi és egyéb hatásköri szempontokból. Itt rendelkezik a törvényjavaslat Budakeszinek és Csepelnek a székesfőváros területéhez való kapcsolásáról is. Régi kívánága volt a főyáronak, hogy azok az erdőterületek, amelyek már évtizedek óta az ő tulaj donában^ voltak, amelyeket azért vásárolt, hogy a fővárosnak megfelelő, egészséges levegőt biztosítson, az ő közigazgatási hatáskörébe kerüljenek. Ezt a törvényjavaslat most honorálja. De szükséges volt Csepel idekapcsolása is azért, mert ott állami és fővárosi kikötő is létesült. Ez egy vámmentes kikötő és így a törvényjavaslatban is bizonyos vámmentességi kérdésekről, kövezetvámokról és egyéb vámdolgokról rendelkezni kellett. Teljesen lehetetlen dolog lett volna, hogy ezek ne annak a közigazgatásnak a hatáskörébe tartozzanak ezen területek, amelynek rendelkeznie kell ebben a kérdésben, hanem egy más község közigazgatása alá tartozzanak. Ez a kérdés tehát megoldatott. (Jánossy Gábor: Akkor a községet is ide kell csatolni! A község tönkremegy! — Zaj. — Elnök csenget — Szilágyi Lajos: Mit szól hozzá Csepel község?) Hogy Csepel község mit szól hozzá, azt nem tudom. (Szilágyi Lajos: Az közömbös? — Zaj. — Elnök csenget.) En azonban, aki ismerem ezt a részt, tudom azt, hogy az nem volt beépített terület, hanem azok üres szántóföldek voltak, amelyeket a víz majdnem minden esztendőben elöntött. Hogy mennyi jövedelme volt ebből Csepelnek, azt nem tudom, ezért azonban kártalanítást kell neki adni a törvényjavaslat szerint. Meg fog állapíttatni valószínűleg tőkésítve az a bevétel, amelyet ő most itt veszített. Azt tudom, hogy Budakeszi mit kér, hogy tőkésíteni* akarja azt a jövedelmet, amelyet most el fog veszíteni. Valószínűleg Csepel is ezt fogja kérni. Ezt majd meg fogja oldani a két törvényhatóság egymással, ha pedig nem tudja megoldani, majd megoldja a miniszter. Ami a törvényjavaslat második részét illeti, itt van szabályozva talán a legfontosabb része a törvényhatósági kérdéseknek. Ez a rész a törvényhatóság Önkormányzati szerveiről rendelkezik. Itt elsősorban a közgyűlés összeállításáról kívánok szólani. Amint méltóztatnak látni, az egész törvényjavaslatnak az volt a célja, hogy egyszerűbb, gyorsabb és pontosabb közigazgatást létesítsen. Ehhez szigorúan hozzátartozott az is, hogy ne legyen a törvényhatósági bizottság egy mam-