Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-204
Az országgyűlés képviselőházának 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. 175 Ami az interpellációban most felvetett két kérdést illeti, az elsőben méltóztatik kérdezni a kormánytól, van-e tudomása arról, hogy a házbér folytonos emelkedése következtében milyen rettenetes helyzetben van az ország lakosságának túlnyomó nagy része. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre nem-mel kell válaszolnom. Meg is magyarázom, hogy miért. (Esztergályos János : A minister ur ne tudná ?) Mert a kormányrendeletben megszabott skaláris házbéremelkedés az ország lakosságának elenyésző kis részére vonatkozik. 3600 községből és - gondolom — 52 városból összesen 11 községben és a városok nagyobb részében van érvényben a lakások kötöttsége, ellenben a községek legnagyobb részében teljesen szabad a forgalom. Ennek következtében, ha elismerem is azt hogy a lakbérek emelkedése tényleg igen súlyos és megfontolásra késztető gazdasági jelenség, mégis meg kell állapitanom, hogy a t. képviselő ur által sürgetett segitési módszer, hogy t. i. állilsam meg a lakbérek skaláris emelkedését, nincs arányban a céllal, amelyet elérni akar. Mert hiszen, ha megállítanám, illetőleg javasolnám^ a kormánynak, hogy állitsa meg a lakbérek skaláris emelkedését, ez az ország lakosságának aránylag kis részét érintené. (Peidl Gyula: De so s szorosan többen vannak, mint a háziurak. — Esztergályos János : Az a szegényebb réteg !) Ami most már a második kérdést illeti, hogy t. i. hajlandó-e a kormány ilyen módon intézkedni, az én tiszteletteljes válaszom az, hogy meggyőződésem szerint nem ez a kérdés megoldásának módja. Tény az, hogy egy nem nagyon kielégitő gazdasági helyzetben a lakbérek fizetése súlyos gondot ró nemcsak a rendesen kereső munkásra, a tisztviselőre, vagy a szabad pályán működő egyénre, hanem igen súlyos, szinte elviselhetetlen gond azokra, akiknek kereseti viszonyai nem rendesek, akik nem rendelkeznek állandó munkahellyel, ennek következtében mint egy rém mered eléjük minden negyedévben, vagy esetleg minden héten a lakbérfizetés ügye. Itt azonban ismét azt kell mondanom, hogy a kérdésnek nem ez a megoldási módja, tiszteletteljes nézetem szerint. Megvallom őszintén, Örülök, hogy legalább ennyire lehetett a lakásügyet rendezni, mint amennyire azt a legutóbbi és most érvényben levő lakásrendelet megtette és azt is bátor vagyok kijelenteni, a kormány részéről is, hogy az 1929. május l-ig terjedő most már nem hosszú időben igen intenziven kivánunk foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy "hogyan lehet a szabad forgalomra való átmenetet oly módon megkonstruálni, hogy a gazdaságilag gyengébb egyedek egyrészt megkapják a szükséges védelmet, másrészt pedig a háztulajdonosok egy része oldaláról az ország különböző pontjain mutatkozó túlnagy mohóság mimódon lesz lefaragható a szabad forgalomban is. Jóllehet nekem, illetőleg a kormánynak az 1924. évi IV. t.-eikk nem ad módot arra, hogy újra rendeletileg szabályozza a lakásügyet olyan területen, ahol már ki van hirdetve a szabadforgalom és olyan épületekre nézve, amelyekre már ki van hirdetve a szabadforgalom, én azt hiszem és ugy érzem, hogy felmerül majd a szüksége annak, hogy külön törvényes felhatalmazást kell kérnünk a t. Háztól amaz intézkedéseknek megtehetésére, amelyek megtételét majd a t. Házzal együtt szükségesnek fogjuk látni a következő tavasszal. A baj, — mint rámutattam — tulajdonképen az úgynevezett nincsteleneknél van, a kereset szempontjából nincsteleneknél. (Esztergályos János : Azok vannak többségben !) Nem szeretnék ennek a szónak parlamenti stigmát adni, mert ez a szó egyike a legnagyobb bűnöknek, melyeket nyelvészeti szempontból az utóbbi időkben a budapesti nyelvérzék elkövetett (Esztergályos János : A vidékről jött ! - Malasics Géza: Az Alföldön csinálták !) Mert a »nincs« a »semmi«-vel azonos, a »nincstelen« pedig eonek a tagadása, tehát a nincstelen tulaj donképen gazdagot jelent. A »nincstelen« szó tehát a legillogikusabb szóképzés. (Peidl Gyula : Szüntessük meg és a lényeget keressük !) Ennek következtében nem szeretnék ennek a szónak parlamenti stigmát adni, csak azt a fogalmat akartam vele megjelölni, amely annyira közhasznú és amelyet ezzel a szóval szoktak nagyon hibásan jelezni. T. Ház! Visszatérve azokra, akik kereset, vagy állandó kereset nélkül vergődnek, ezekre nézve nem itt van a megoldás, mert hiszen ezek nagyrészt nem is kötött forgalmi házakban laknak, ezek ágyrajárók, avagy odúkban laknak, heti, vagy napibéreket fizetnek, szabad forgalom alatt levő olyan házakban, amelyeknek tulajdonosa vagy gondnoka egy-egy vámpir, (Ugy van! Ugy van!) aki szeretné jóformán a vérét kiszivni annak a szerencsétlen embernek. Gazdaságpolitika kell ide, t. Képviselőház. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Gazdaságpolitikai nton kell segíteni ezeken a rétegeken, amelyek most ilytn nagy nehézségek között vannak. A kormány részéről — mint egy megelőző felszólalás kapcsán voltam bátor jelenteni és méltóztatnak nem hosszú idő múlva látni, — igen elhatározó m/don nyilvánul meg az akarat épen gazdaságpolitikai téré a a dolgok rendezésére. Fel lehet hozni, — nem akarom elvenni t. képviselőtársam viszonválaszának anyagát, de megemlitem — fel lehet hozd, hogy az állami lakótelepeken éspedig a legszegényebb rétegeknek lakásául szolgáló lakótelepeken szintén végrehajtanak bizonyos keménységgel, ridegséggel, majdnem kegyetlenséggel egyeseket. (Peyer Károly: Baraklakókat!) Tény az, hogy állami lakótelepek egyik-másikán a gondnokok kénytelenek voltak erre az útra lépni, azonban a parancs, amelyet tőlem ebben az irányban kaptak, ugy szólt: indokolatlan lakbérhátralékoknak nem szabad lenni, Ennek következtében az olyan lakót, akinek keresete van, tehát legalább is bizonyos részletek fizetésére vagy legalább a jóakaratnak, a fizetőkészségnek bemutatására való ereje van, nem szabad bántani, ellenben azokkal szemben, akiknek megvolna a fizetőképességük, de még jóakaratot sem mutatnak, hanem egyszerűen ingyen akarnak egy állami lakótelepen lakni, meglehetős szigorúsággal kell eljárni. Nem tudok pontos adatot mondani, ellenben rengeteg sok milliárdra, illetőleg sok százezer pengőre megy az a lakbér hátralék, amelyet az állami lakótelepeken nemcsak a szegény lakóhelyeken, hanem az állami bérpalotákban is, nem fizettek be. És én kénytelen vagyok konstatálni, hogy jóllehet az állam a maga részéről példát mutat az összes háztulajdonosoknak a lakbérek mérsékelt megszabására és példát fog mutatni a legközelebbi jövőben is arra, hogy olyan helyeken, amelyeken túlmagasnak látszik az állam megitélése szerint a korábban megszabott lakbér, azt lemérsékelje, viszont szükséges, hogy az állam ne engedje belenőni ezekbe a rétegekbe azt a gondolatot, hogy elégséges lármázni, elégséges renitenskedni és akkor lehet ingyen is lakni, akár az állam, akár a főváros lakóházaiban. T. Ház ! Visszatérve az interpelláaióra, bátor vagyok az első kérdésre azt válaszolni, hogy bár súlyosnak látom a helyzetet azokkal kapcsolatban, akiknek kielégitő, vagy állandó keresete nincs, annyira súlyosnak nem ismerhetem el a helyzetet, mint ahogy az első kérdésben fel van tárva. Ami a másik kérdést illeti, hogy vájjon hajlandó-e a kormány megállitani a lakbérek skaláris 25*
