Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-204

176 Az országgyűlés képviselőházának emelkedését, tisztelettel vagyok bátor kijelenteni, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy az itt kívánt intézkedést megtegye, és pedig azért nem, mert nem ez a segités módja, hanem a segités módja gazdaság-politikai. Erre vonatkozólag a kormány a megfelelő intézkedéseket mindenesetre meg fogja tenni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés §obb felől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urnák joga van felszólalni. Peyer Károly : T. Képviselőház ! A minister ur válasza nagy megdöbbenést fog kelteni azokban a rétegekbea, amelyek érdekében felszólaltam. Én nem osztom a t. minister urnák azt a felfogását, hogy ezek nem alkotják a lakosság nagy többségét, mert a lakbérfizetők nagy többségét alkotják a lakosságnak. Nem lehet ezt abból a szempontból elbirálni, hogy hány községben és hány városban van a lakás felszabadítva és hányban nincs. Ha ezt a számszerű kimutatást vesszük, akkor tényleg igaz a minister urnák ez az állítása, de ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni, hogy egyedül a fővárosban az ország lakosságának körülbelül egyhetede lakik és ha méltóztatik ehhez hozzávenni Budapest környékét, s azokat a vidéki városokat, amelyekre a lakbérkötöttség még kiterjed, ugy nyugodtan lehet mondani, hogy ezek a lakosságnak majdnem a felét teszik ki. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister : A környék szabadforgalmu !) De ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni azt, hogy a lakbéreknek ez a fokozatos emelkedése közvetve kihat azokra a helyekre, ahol a lakás már fel van szabaditva, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), mindig ahhoz fogják szabni a lakbért és nem méltóztatik majd találni egyetlen községet, amelyben a lakbér fel van szabaditva, s amelyben ugyanakkor a lakbér alacsonyabb lesz, mint esetleg egy városban, ahol még kötött a forgalom. Ellenkezőleg, a szabadfor-. galmu helyeken mindig ahhoz igazodnak, hogy kötött forgalmú helyeken mennyi a lakbér és ennek arányában fokozatosanemelik alakbéreket. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister : Az arnnybért valorizálják !) Méltóztassék informálódni, minister ur, hogy milyen a helyzet künn, a falun. Kétségbeejtő az állapot azokban a községekben, azokban a városokban, ahol a lakásokat felszabaditották. Tudom, hogy a minister ur épen ezekre a panaszokra való hivatkozással kénytelen volt egyik-másik helyen visszaállítani a kötöttforgalmat, mert a háztulajdonosok mohó étvággyal dobták rá magukat azokra a szerencsétlenekre, akik mégsem tudnak gyermekeikkel együtt kimenni a szabad ég alá lakni. Az idő, amely rendelkezésemre áll, sokkal rövidebb, semhogy azzal a problémával foglalkozhatnám, amelyet a minister ur érintett s azzal a helyzettel, amely az állami lakótelepeken van. Csak hangsúlyozni kivánom, hogy a minister ur intenciói nem ugy hajtatnak végre, mintahqgyan azokat a minister ur elgondolta. Nálam is járt a napokban egy ember, aki igazolta, hogy az utóbbi időben két nagy felnőtt fia halt meg, azok temetéséről és egyéb költségről kellett gondoskodnia, az illető maga is beteg, még más is volt a családjában beteg, igaz, hogy tartozott bizonyos házbérrel, de szó nélkül kitették az utcára. Jellemzi az állapotot az, hogy a fővárosban nem azért van kereslet, hogy az emberek kétszobás vagy konyhaszobás lakást kapjanak ; egyszerűen baraklakást keresnek, mert a munkás jövedelme olyan alacsony, olyan kevés, hogy abból egy konyhaszobás lakás bérét sem tudja már megfizetni. Ne méltóztassék ezt a kérdést olyan könnyen venni, mint ahogyan a minister ur a válaszában felemiitette, hogy nem látja, hogy a gazdasági 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. viszonyok olyan rosszak volnának. A minister urnák is rendelkezésére állanak ugyanazok az adatok, amelyek nekem állanak rendelkezésemre. Módjában van akár személyesen, akár megbízható tisztviselője utján érdeklődni künn a kültelkeken. Munkáslakta vidékeken megnézhetné egyszer délben, hogy mit ebédelnek dolgozóemberek. Méltóztassék egyszer elmenni azokra a helyekre, ahol például utat javitanak. Méltóztassék megnézni, hogy az a kövezőmunkás, aki egész napon át a napsütésben dolgozik, vagy az az aszfaltozómunkás, aki ott a meleg kemence mellett dolgozik egész napon^ át, mit ebédel 1 Méltóztassék odaállani és megnézni, amikor kibontja szerény zsebkendőjét, amelyben benne van az ebédje és méltóztatik látni, hogy milyen nyomorúságos életmódot folytatnak azok, akik egész napon át ilyen nehéz fizikai munkát végeznek. Miért kénytelenek tehát ezek nélkülözni ? Azért, mert a többletet el kell vonniok maguktól és azt kénytelenek odaadni a háztulajdonosnak, az beszivja és ezek révén gondtalan életet tud magának biztosítani. Az állam szintén büszkén mutatja ki minden hónapban, hogy az állami bevételek mennyivel emelkedtek, de bölcsen elhallgatja, hogy ennek az emelkedésnek tekintélyes részét azok a szerencsétlenek adják, íikik kénytelenek ott, a forró aszfalton ülve, elkölteni a savanyu uborkát és a darab kenyeret, amely ebédre jut nekik. Felhivom a minister ur figyelmét azokra a jelenségekre, amelyek a háború előtt voltak. Én láttam az Angyalföldön, láttam a Ferencvárosban a lakók sztrájkját és láttam azokat a nagyszabású mozgalmakat, amelyeket ott nem szerveztek, hanem amelyek spontán törtek ki az elkeseredés nyomán. Ma az a helyzet, hogy csak egy gyufaszál hiányzik ahhoz, hogy nem csak a munkás, hanem a középosztályhoz tartozó ember is (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) odaálljon a munkással együtt és^ megtagadja a lakbér fizetését. S már láttam háztulajdonosokat az udvarban bábuként felakasztva, szimbolizálva ezzel azt a gyűlöletet és elkeseredést, amely a lakosságban megnyilatkozott. és láttam, amikor karhatalommal hatoltak be a rendőrök és az asszonyok lábasokkal, forró vizzel védekeztek, védték gyemekeiket, védték az otthonukat, védték azt a kis odút, amely még megmaradt részükre ebben az életben. A minister ur ne várja be ezt. Ezek az állapotok bekövetkezhetnek újból, sőt könnyen megtörténhetik, hogy a bábuk felakasztása helyett más események fognak történni, amelyek felidézése ilyen indokolatlan lakbéremeléssel nem volna kivánatos. A minister ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a népjóléti minister urnák Peyer Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem l) A Ház a választ tudomásul veszi. (Kabók Lajos : Nincs szavazás I) Következik Fábián Béla képviselő ur interpellációja a pénzügyminister és az igazságügyminister urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni: Fitz Artur jegyző (Olvassa) : »Hajlandók-e a minister urak a jövedéki büntetőjog és eljárás tárgyában kibocsátott rendeleteiket a parlament elé terjeszteni, s mindaddig, míg a parlament a rendeleteket meg nem tárgyalta, hatálybalépésüket felfüggeszteni ? Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Fábián Béla: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy ilyen későn (Héjj Imre : Megadjuk!) és ilyen előrehaladott időben kell ebben a fontos kérdésben, augusztus elsején életbelépő rendeletek tárgyában felszólalnom s igazán nagyon