Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-172
Az országgyűlés képviselőházának 172, ülése 1928 május 21-én, hétfőn. 11 szjöriaett tapasatalatokról köteles legyen a töryényhozásnaík jelentést tenni és a jelentés alapján a kormány felhatalmaztatok: arra, hogy a kategóriáikat esetlesr kibővithesse és a támogatás feltételeit enyhíthesse. Ezenkivül a bizottság azt a módosítást is tette, — és most térek rá Szilágyi t. képviselőtársam előbbi megjegyzésére — hogy a szövegből a »segélyezés« szó mindenütt kihagyassék és e helyett a »támogatás« szó iktattassák be. A szakasz harmadik bëktezd'ésének végén, ahol ki van mondva, hofgy a támogatásra szoruló egyén jövedelméhez nem lehet hozzászámítani a hadiözvegynek, hadirokkantniaik és hadiárvának a népjóléti ministeriümtól nyújtott támogatást, a bizottság éhhez még hozzáfűzni kívánta aat, hogy ehhez az összeghez nem számitható hoztzá a családi pótlék, lakáspénz, közlekedési segély és vitézségi pótlék sem. (Szilágyi Lajos: Nemcsak a hadirokkantaknál, hanem általában igy legyen!) Ezekben voltam bátor a költségvetési törvényt általánosságban ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt a részletes tár!gytaíás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés û jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gömbös Gyula! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Fitz Arthur jegyző: Sándor Pál! (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál: T. Képviselőház! Távollétem alatt barátom és vezérem, Rassay Károly képviselőtársam beszédet mondott, amely engem mélyen meghatott. Annyi igazság van felhalmozva ebben a beszédben, hogy ehhez hasonló komoly beszéd már régen nem hangzott e! ebben a Házban. Ha valaki kormányprogrammot akarna adni Magyarország boldogulására nézve a régi felfogások szerint, ugy ez Rassay Károly beszédéből veendő ki. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Egy becsületes ember hitvallása ez, amely alkalmas arra, hogy ezt a nyomorult országot ismét előbbrevigye. Ebben a beszédben nincs hazugság, nincs kétszinüség; ebben egy politikai államférfiú olyan kinyilatkoztatását látom, amilyent már igen régóta, legalább 1914 óta nem igen láttunk. (Mozgás a jobboldalon.) Ne méltóztassék megsértődni, hogy ezt igy kimondom; az én felfogásom szerint azt az utat kell követni, amelyet Rassay Károly megjelölt. Különös, hogy épen azáltal, hogy Mayer t. minister ur legutóbbi vidéki kiruccanásában azt a ezót használta, hogy »aszfalt-demokrata« . . . (Kuna P. András : Igazsága van ebben! — Bródy Ernő: Ugyan kérem! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: Tökéletesen igazsága van! — Bródy Ernő: Mi a falunak is demokráciát akarunk! — Krisztián Imre: A falu elengedi az önök demokráciáját! — Jánossy Gábor közbeszól, — Folytonos zaj.) Elnök: Jánossy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Bródy Ernő: Titkos szavazati jogot a népnek!) Bródy Ernő képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Bródy Ernő: Jogot és kultúrát! — Folytonos zaj.) Sándor Pál: Engem ez a kijelentés arra indított, hogy kissé áttanulmányozzam a multat és megnézzem egy kissé nagyatádi Szabó István általam is igen nagyrabecsült volt t. képviselőtársam felfogását. Itt a következő képet láttam magam előtt. (Zaj. — Halljuk!) 1903-ban én voltam az, aki ebben a Házban e helyről először szóltam arról a nagy különbségről, amely fennáll a nagybirtokok és kisbirtokok kataszteri tiszta jövedelmei között. • Ennek a beszédemnek hatása alatt jött be három parasztképviselő, — készakarva használom ezt a szót: paraszt — nagyatádi Szabó István, Herczeg Sándor és Mayer János mostani minister ur. Akkori beszédem adatait használta fel nagyatádi Szabó István arra, hogy itt felszólaljon a kisbirtokosok, a parasztok érdekében. Nagyatádi Szabó Istvánnal én, mint merkantilista, mindig egyuton jártam és soha ellentétbe nem kerültünk. Különös, hogy amikor már Lovászy és Batthyány 1918 decemberében kiléptek a kormányból, mert féltek a következményektől, mert nem látták Magyarország boldogulását abban a rezsimben, 1919 februárjában — a bolsevizmus márciusban volt, — a kisgazdapártiak nagyatádi Szabó István vezetése alatt Mayer mostani minister ur jelenlétében elmentek gróf Károlyi Mihályhoz. (Zaj.) Akármennyire is nem tetszik a Képviselőháznak, ide fogom hozni és fel fogom olvasni, hogyan üdvözölték gróf Károlyi Mihályt és azt a kort, mint egyedüli boldogulását Magyarországnak és mint a jövőt. (Ugy ' 2n! Ugy van! a baloldalon. — Nagy zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Az volt a szép demokrácia!) Ez is " aszfalt demokrácia 1 ? (Krisztián Imre közbeszól.) önök meg vannak bántva, hogy parasztpártiaknak nevezem önöket. (Folytonos zaj.) Én azt mondom, hogy Magyarország büszkesége volt valamikor ez a párt. Parasztok voltak, még a parasztgőg is megvolt bennük, mint ahogy a gőg az arisztokráciában is megvolt, de Önök parasztpártból átvedlettek kisgazdapárttá. (Folytonos zaj. — Krisztián Imre: Liberális tulajdonság!) T. Képviselőtársam, ön, aki olyan sokat beszél közbe és zavar engem, nézze meg a statisztikát, azt fogja látni, hogy a csizmakészités Magyarországon körülbelül 60%-kai ment vissza az utolsó időben, tehát nem csizmában járnak a parasztok, hanem Ők is cipőt vesz nek, amellyel az aszfalton járnak. (Jánossy Gábor: Mezítláb járnak! — Krisztián Imre közbeszól. — Folytonos zaj.) Elnök: Krisztián képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni Sándor Pál: Szokják meg azt is, hogy az igazságot nyugodtan hallgassák meg! (Meskó Zoltán: Az ember nem a csizmánál kezdődik, hanem ott végződik! — Zaj.) Az a büszke parasztpárt, amely itt volt, most csak azért került be Bethlen ministerelnök ur gráciájából, hogy legyen itt egy pár kisgazda. (Nagy zaj a jobboldalon.) Jól tudom, hogy Bethlen ministereinök ur ezt a politikai pártot, a parasztpártot tönkre akarta tenni, le akarta járatni... (Élénk ellenmondások és nagy zaj a jobboldalon. — Erődi-Harrach Béla: Ha be engedte őket, akkor hogyan akarja tönkretenni őket? — Krisztián Imre: Ne tessék ilyen igazságtalanságokat mondani. — Hosszantartó folytonos zaj.) Elnök: Krisztián képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, mert ismételt elnöki intelem ellenére folytatta közbeszólásait. (Zaj.) Sándor Pál: Azt hiszem, -1. képviselőtársaim engem már ismernek arról az oldalamról, hogy a közbeszólás és lárma nem igen hat meg. Egészen nyugodtan fogom folytani eszmemenetemet és ha valamit elfelejtenék, itt vannak a jegyzeteim, hogy ismét bele jöjjek abba a gondolatmenetbe, amelyben lenni szoktam. (Jánossy Gábor: Csak méltóztassék!) T. Képviselőtársaim! Ha Kun Bélának esze 2*
