Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-172

12 Az országgyűlés képviselőházának lett volna, mikor a bolsevizmus bekövetkezett, ugy; mint Leninnek volt, — mert Lenin látta, hogy mozog a föld alatta, és ő tönkremegy, mert a választások nem ugy sikerültek, mint ahogy akarta, — tanulmányozta volna Lenint és tudta volna ezt. (Nagy zaj a jobboldalon. — Kozma Jenő: Mi éreztük! — Bródy Ernő: Tanulni szabad egyetem nélkül is! A numerus clausus ellenére is szabad okulni! — Jánossy Gábor: Mi köze van ennek az appropriációhoz?) Azt én Ítélem meg t. képviselőtársam, hogyan tartozik ez az appropriációhoz. Nekem jogom van felszólalni, hogy miért vagyok bizalmatlan önök iránt és kormányuk iránt. (Jánossy Gábor: Azt meg lehet okolni!) Amikor tehát Lenin látta, hogy neki vége van és vége van a bolsevizmusnak, akkor három pontban kimondta, hogy minden egyes járás akarata szerint kioszthatja a földeket és ezzel megteremtette Lenin Oroszországban a parasztdemokráciát. (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda demokráciát?) Paraszturalmat, dehogy demokráciát! A nagybirtoknak és az arisztokráciának voltaképen köszönő feliratot kellene irnia Kun Bélához, hogy ezt nem tette meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda beszéd ez? — Rassay Károly: Miért csak kormánypártinak szabad itt ellenzéki beszédet mondani? — Bródy Ernő: Most még csak a közjogi botránynál tart, majd jön a pénzügyi!) Elnök: Bródy képviselő urat rendreutasitom, mert ismételt figyelmeztetés ellenére folyton közbeszól! Sándor Pál: Én nem mondom, hogy irjon, én csak azt mondom, hogy Írhatna! (IPoly

ton tartó nagy zaj a jobboldalon.) Ejnye, de élénkek ma! Milyen élénkek! Ez nem is történt meg velem, mert rendesen tiz-tizenöt ember előtt beszélek itt. Milyen élénkek! Milyen megtisztelés ez! (Egy hang a jobboldalon: Ez nem önnek szól! — Bródy Ernő: Mindig itt kellene lenni! — Rassay Károly: A fizetés, az önöknek szól!) Harmadszor ismétlem, hogy alá kellene irni egy köszönő levelet, hogy ő eltért a kommunista elvtől és meg akarta Magyarországon valósitani, hogy a nagybirtokok fennálljanak, hogy kommunista elvek szerint dolgozzanak ott és senkinek se legyen birtoka. ÍKuna P. András: Hogy közüzemek legyenek!) Ez Leninnek nem sikerült és a jövő meg fogja mutatni, hogy igen nagy demokrata parasztság fejlődött ki. A t. urak, akik most a kormánypárton vannak a kisgazdapárt részéről, mit mutathatnak eddig fel? A föld lekötöttségét, hogy a föld meg vau kötve, hogy a kisember földhöz nem juthat? Vagy ha juthat, akkor nehezen? (Nagy zaj a jobboldalon.) Mit mutathatnak önök fel? Azt, hogy az állam kisajátított 600.000 hold földet és kommunista elv szerint nem fizeti azt ki? (Nagy zaj a jobboldalon.) Mit mutathatnak fel önök előnyöket, a kisgazdák részéről? (Csontos Imre: A képviselő ur veje is nagybirtokot vezet!) Nekem, sajnos, nincs nagybirtokom és kicsi sincs. (Csontos Imre: Van a vejének elég! — Bródy Ernő: Mi köze hozzá!) Elnök: Csontos képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasitom ! Sándor Pál: T. képviselőtársam, én nem tettem önnek szemrehányást azért, hogy önnek ma száz percenttel több földje van, mint volt a háború végén és nem teszek önnek szemrehányást azért sem, hogy malmát megnagyobbította. (Csontos Imre: Bocsánatot kérek, nem igaz!) Nem veszem öntől rossz néven, hogy ezt megtette. (Csontos Imre: Nem igaz!) Addig, m ig én azt látom, hogy a képviselőtársaim ott ülnek ököllel a zsebben, a másik oldalon serait, ülése 1928 május 21-én, hétfőn. miféle egységesség nincs: (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Csak abban egységes a kormánypárt ... (Jánossy Gábor: Egységes az ország ujjáépitésében! — Mozgás és zaj a jobboldalon. — Szabó Sándor közbeszól.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Szabó Sándor képviselő urat is kérem, ne szóljon közbe. Sándor Pál: ... és ezt érdemükül írom, hogy gróf Bethlent minden körülmények között követik. Most éljenezzenek kérem! (Zaj a jobboldalon. — Éljenzés és taps a jobboldalon.) Éljenezzenek, t. képviselőtársaim, éljenezzenek, olcsó mulatság az, mikor önök tudják jól, hogy az egész ország alkotmányos formában koplal, mikor az egész ország nem tudja, honnan vegye a mindennapi kenyeret, mikor az egész ország nem tudja, hogy az a holnapi nap mit hoz. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Ez demagógia!) Ha engem demagógnak tart, t. képviselőtársam, akkor nem tudom, hogy micsoda ön. Én önt csak a labanc-fajtához számit-" hatom, ha én demagóg vagyok. Örömmel konstatáltam mindenütt és megmondtam mindenütt, hogy gróf Bethlen ministerelnök urnák igen nagy érdemei vannak. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A múltban sem titkoltam ezt és nem titkoltam sem más országokban, sem a parlamentben. Mindenütt megmondtam, hogy igen nagy érdemei vannak a ministerelnök urnák. (Kuna P. András: Beleköpött a tálba! — Derültség.) Bethlen ministerelnöknek (Halljak! Halljuk! a jobboldalon.) okvetlenül megvan az a nagy érdeme, hogy azt a tetanuszt, azt a mérget, amely a magyar társadalomban bent volt, a háború utáni időkben, neki okossággal, hidegvérrel sikerült eltávolitani — talán jobban mondom — mérsékelni, mert abból a tetanuszból most nyilvánosan nem látunk semmit. Abból fenmaradt egy irtózatos nyavalya, amelyből az ország nagyon sokáig nem fog kikerülni, . ez pedig az általános pauperizmus, amely a szó I teljes értelmében megvan az egész vonalon ; mindenütt, amelyet nem tagadhat le senki és I evvel a nyomorral szemben van a másik olda; Ion az államnak nagy étvágya, az államnak a ; standardja, amely nem tekint semmiféle adóalanyra, amely csak az állam kasszáját akarja megtömni olyan beruházások kedvéért, amelyek — mint később bizonyítani fogom — nem használhatók, nem hoznak semmit sem. T. Képviselőház! Azt hiszem, most lesz itt Magyarországon az igazi ébredés, a szegényeknek az ébredése, azoknak ébredése, akiknek nincs kenyerük. Ez volna az első dolga a ministerelnök urnák, hogy ezen valahogyan segitsen. Sajnos, a ministerelnök ur nagyon keveset foglalkozik közgazdasági kérdésekkel. Ezáltal a ministerelnök ur, azt hiszem, nagyon rosszul van informálva közgazdasági kérdésekről. A t. pénzügyminister urnák, akit később lesz szerencsém megtámadni eljárásáért, (Derültség a jobboldalon.) akit eddig statisztikusnak mondtam, sajnos, mindig az egyedüli hibája, — tiszteletemet továbbra is birja — hogy statisztikusból statiszta lett. (Mozgás.) Azt hiszem, hogy a t. minister ur ezt a statisztaságot még sokkal jobban műveli, mint a statisztikát. Azt hiszem, ez a valódi hibája a minister urnák azonkívül, hogy nem bir avval a kellő praxissal, amellyel előző időkből való pénzügyministereink birtak. Erre a tárgyra különben később visszatérek. Én azt hiszem, t. uraim, hogy a mi alkotmányunk beteg. Őszintén beszélek. Az előbb i hallottunk itt egy élvezetes vitát Szilágyi és