Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 33 sohasem gondoltam, hogy valaha nekem ebben a teremben ezekre a kifejezésekre kell magamat ragadtatnom. Ne azt méltóztassanak nehezményezni, ha egy kétségbeesett hazafi, aki a kommunizmus után alig várta a keresztény nemzeti megtorlást, ilyen szavakra ragadtatja magát. Méltóztassanak kikelni az ellen a kétségtelen erkölcsi balkanizmus ellen, amely itt ebben az országban van és amely ellen egyes egyedül nekünk, a keresztény nemzeti gondolat hirdetőinek de nemcsak hirdetőinek, de átérzőinek is — van jogunk kitörni, mert minden destrukciónak csak öröm ez az erkölcsi balkanizmus, (Nagy zaj a jobboldalon.) minden destruktiv törekvésnek öröm és kész ajándék az a keresztény nemzetinek mondott irányzat, amely nem tudta bebizonyítani azt, hogy erkölcsileg igenis, fölénynen van az előttünk lezajlott rendszerekkel szemben és hogy a keresztény nemzeti irányzat egy ezer esztendőn keresztül vérzett és meggyötört országnak erkölcsi és anyagi felvirágzását jelenti, nem pedig azt, hogy a legszentebb jelszavak kihasználásával néhányan megtömik saját zsebeiket. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat azért a kifejezésért, hogy bármely politikai párt irányzata olyan volna, hogy jelszavak alapján néhányan végeredményben megtömik zsebüket, kénytelen vagyok rendreutasítani. (Nagy zaj.) Csendet kérek a Ház mindkét oldalán ! Ha a képviselő ur tud ilyenről, kötelessége a konkrét esetet előadni, ilyen általános előadásban azonban ez sértő az egész nemzetgyűlésre. Ezért utasítottam rendre. Lendvai István : Kellő tisztelettel hajlom meg az elnöki rcndreutasitás előtt, anélkül azonban, hogy vitába szállanék — amihez nincs is jogom — az elnöki Kijelentéssel csak megállapítom, hogy én nem általánosságban beszéltem, sem partokról, sem egyéb dolgokról, hanem azt mondottam, hogy >néhányan«, ez pedig az általánosságot kizárja. Hála Isten ek, mégsem lehet általánosítani azt, hogy itt a keresztény nemzeti irányzat címén mindenki csak saját zsebet töltötte. Tekintettel arra, hogy a legközelebbi interpellációsnapon . . . (Zaj és közbeszólások a Ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak tartózkodni a közbeszólásoktól. (Eckhardt Tibor: Weiss Manfréd is kisgazda!) Lendvai István : . . . módom lesz Prónay Pál alezredes ur ügyének egész komplexusát feltárni a nemzetgyűlés előtt, megeleg zem azzal, hogy az ismét jelen nem lévő honvédelmi minister úrhoz a következő interpellációt intézzem. (Olvassa) : »Hajlandó-e a honvédelmi miniszter ur sürgősen intézkedni az iránt, hogy a honvédfőparancsnokság részéről Prónay Pál honvédségen kívül álló alezredes ellen teljesen jogtalanul, igazságtalanul »címbitorlás« miatt megtett feljelentését visszavonja « (Helyeslés a balközépen.) Elnök : AZ interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák Ki a következő interpelláló ? Bartos János jegyző : Zsirkay János ! Zsirkay János : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra. hogy a bejegyzett tárgyban, az Otthon-körben lefolyt esettel kapcsolatban, a vizsgálat még nem fejeződött be és mert nem akarom ebben a kér désben kétszer igénybevenni a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét, szíveskedjenek hozzájárulni ahhoz, hogy ezt az interpellációmat a legközelebbi alkalommal mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a házszabályszerüen előlerjesztett kérelemhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következő interpelláló ? Bartos János jegyző : Lendvai István ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Két héttel ezelőtt a pécM egyetemen történt hulla- és vallásgyalazás ügyében mondottam el interpellációmat, interpellációm elején nagyon nelyes szimattal és ösztönnel mutattam rá arra, hogy a liberálisnak és humánusnak nevezett sajtó részéről kétségtelenül támadások fognak érni. Ezek a támadások be is következtek. E támadások egyresze azt próbálta a közvéleménybe belevinni, hogy én egy kétségtelenül sajnálatos esetet itt politikai szempontból használtam ki. Megszoktam azt, hogy a túloldallal, a zsidó fajvédelmi oldallal.. .(Derültség. — Dénes István : Ezt némán tűrik? A hallgatás beleegyezés! —Pikier Emil : Kuna bácsi a fő zsidó ! — Eckhardt Tibor közbeszól.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. (Kiss Menyhért: Ok a zsidó fajvédők!) Csendet kérek a Haz mindkét oldalán ! Lendvai István : Mielőtt az igen t. gyorsíró urak szamara mondatom .t befejeznem — ezt megszoktam, mert az én mondataim nem szoktak az állítmány előtt megállani, ha csak hangtani zörejek meg nem zavarnak — ki kell jelentenem, hogy én a túloldali kifejezést világnézleti szempontból használtam, tehát nem geografiailag értettem. Az én keresztény, nemzeti gondolkozásom számára túloldal helyét foglalja el mindenki, aki a zsidó fajvédelemnek származásánál fogva aktiv szolgálója és aki a maga pa-szivitásánál íogva a zsidó tájvédelem törekvéseit elómozditja, üljenek az illetők bármelyik padsorban. Azt mondottam, — és vártam, s ez be is következelt, — hogy a lúloldal, a világnézíeti túloldal azt fogja szememre vetni, hogy en ezt a sajnálatos esetet politikára használtam fel. Nekem ez eszemágában sem volt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. (Eckhardt Tibor közbeszól.) Eckhadt Tibor képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni ! — Zsirkay János : Egy tiszteletbeli kisgazda ! — Egy hang a jobboldalon : Kicsoda ? — Zsirkay János : A gróf ur. a ministerelnök ur !) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, különben kénytelen leszek a képviselő urakat sorban megnevezni. Lendvai István : Nekem eszem ágában sem volt, — igen sajnálom, de arról az oldalról sokszor hallottam mondani, — hogy egy emberileg igen szomorú, fájdalmas tényt politikai szempontból használjak ki. Nem gondolhattam, hogy bárki is annak az elvnek alapián, amit a német ugy fejez ki »Wie der Schelm ist, so denkt er« azt hihetnék rólam, hogy én a bonctani intézetben történt fájdalmas esetet politikai célból akarom kihasználni. A legkevésbé vártam ezt éppen arról az oldalról, ahol épen ma és tegnap láttuk azt, hogy nemcsak Magyarországon, hanem még, mint a múltkori egyik szónoktól hallottam, Itália fényes ege alatt történő bizonyos dolgokat is egy bizonyos fajnak vehemens gyorsaságával politikai célra kivannak kihasználni. Megmondottam akkor interpellációm elején azt is, hogy valami furcsa dolog az, hogy van egy faj, szemben azzal a magyar fajjal, amelybe be tud és be tudott olvadni minden más faj, kivéve azt az egyet, amely faj az életben, a halálban és a halálon túl is sajátságos összefogást, hogy ne mondjam egységet, tud tanúsítani. Látták ezt már apáink is annak idején a tiszaeszlári pörnél ; láttuk mi már saját életünkben Húsz Ábrahám esetében, láttuk Korvin (Klein) és a többi véletlenül talán lépre került bolsevista vezér esetében az összefogást, mikor az ő hulláikról és koponyáikról volt szó ; láttuk annak a Klein Imre nevezetű ugyancsak zsidó altisztnek esetében, aki a cseheknek kémkedett és akinek kivégzését olyan borzasztó szövevényes és ravasz módon próbálta megakadályozni ez a faj és igazán NAPLÓ XXV. I