Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

34 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. csodálatos, — dacára annak, hogy kereszténykurzus van — mégsem tudta megakadályozni. Méltóztassanak megengedni nekem, hogy most már azokról a dolgokról beszéljek in concreto, amelyek ez év május 26-án a pécsi egyetem anatómiai termében lejátszódtak. Pár nappal ezelőtt személyesen volt alkalmam találkozni a pécsi egyetem ifjúságával, személyesen volt alkalmam nyomozni ebben a kérdésben, méltóztassanak tehát megengedni, hogy elmondjam azokat a tényeket, amelyek ott ez ev május 26-án megtörténtek. Május 26-án délelőtt 9 órakor Gelley Kálmán tanársegéd agyvelődemonstráció alkalmával, amikor körülbelül 24 hallgató volt jelen, Hufnagel Konrád, az anatómiai intézet szolgája, az egyik holttestet a többi közül koporsóba akarta tenni. A koporsó, amelyet ne méltóztassék ugy jogrendes értelemben koporsónak nevezni, rövidnek bizonyult, és így le kellett vágni a holttest fejét. Hufnagel Konrád a levágott fejet cinikus módon a holttest felhasitott gyomrába tette. (Pikier Emil : Zsidó ez a Hufnagel ?) Mindjárt rátérek, hogy a rothadt kereszténnyel szemben mi az álláspontom. Ezután az egyik zsidóhallgató gúnyosan és vihogva megjegyezte : »Hát ez a fejetlen utas hogyan igazodik el majd a menyországban.« Erre a többi zsidó hallgatók köréből a következő közbeszólások hangzottak el : »Hogyan ismerik majd meg a paradicsomban ? Nincs ennek katholikus papja V« A beszentelési szertartás kigunyolásaban és tréfás utánzásában — erről már múlt interpellacicmban szóltam — részt vett ez a Huffnagel Konrád is, akikről természetes, hogy aranyközéputas ember, természetes, hogy nem intranzigens keresztény ember : rovott multu ember. Mint postaszolga, az Amerikából érkezett levelekből annakidején dollárokat szedett ki (Pikier Emil: Miért alkalmazzák akkor az anatómiai intézetben ?) Megállapittatott, hogy Hoffmann Géza nevű zsidó hallgató e jelenet alkalmával a Circum dederuntot mondotta el gúnyos modorban. Majd rá fogok térni Most a hivalos arany középutas vizsgálat ugy igyekszik ezt beállítani, hoi^y csak halkan mondotta, mint hogyha én a zenei előjegyzésekkel törődném az ilyen kérdésnél. A jelenet egy részének szemtanuja volt Molnár István orvostanhallgató, aki nem volt mindig jelen, mert neki szigorlati kérdésben el kellett távoznia, azonban mindvégig jelen volt Koroknay Ilona orvostanhallgatonő. Másnap délelőtt ez a Huffnagel Konrád 10—15 diák előtt elmondta a dolgot, ugy ahogy történt. Természetesen ez a 10 — 15 diák azonnal elment Tóth Zsigmond dr. egyetemi tanárhoz, aki előtt, mint magánember előtt ez a Huffnagel Konrád nevű szolga ugyancsak a tényeknek megfelelően vallott, azonban a hivatalos vizsgálat alkalmával letagadta a jelenet egyik-másik részét. Később azután a diákok előtt megint igy mondta el a dolgot, majd később Vér Tibor vizsgálata alkalmával is tagadott egyetmást ebből a jelenetből, de a vallomás után kijövet a hivatalos helyiségből, a diákok előtt megint csak eredeti vallómása szerint nyilatozott. Ez a jelent május 26-án, szerdai napon történt. Másnap, csütörtökön ünnep volt. Pénteken délelőtt az anatómiai órán megjelent egy Pajor Ákos nevű zsidó orvostanhallgató, aki úgy látszik, nagyon helyesen készül a parlamenti pályára, mert eddig állandóan abszenciában találtatott az anatómiai előadásokon, a legritkábban szokott oda eljárni, azonban ezen a napon megjelent. Ez a zsidó hallgató egyúttal a pécsi sportklub zsidó egyetemi alosztályának tagja. Ez a Pajor Ákos nevű zsidó hallgató padról-padra járván, felirt mindenkit, aki ott jelen volt. Odakint pedig ezalatt zsidó faj védelmi alapon zsidó lócsiszárok, birkózók és hentesek gyülekeztek és beüzengettek egész hangosan és nagyon hallhatóan : »Agyonütjük a mocskos keresztényeket, lepofozzuk a tányérsapkásokat.« A pénteki verekedést hivatalos megállapítás szerint is, — amelyet majd újra felolvasok, mert a múltkor már felolvastam — zsidók kezdték. Közben, amire szintén rá fogok külön térni, most azt akarják itt feltüntetni, hogy valami Szegeezki nevű orvostanhallgató kezdte a verekedést. Meg kell állapitanom, hogy Szegeezki a verekedésben nem vett részt, mikor ez a fajvédő sportklub felvonulásban volt, hanem előző napon, amikor még nem is tudott arról, hogy az anatómiai intézetben mi történt. Neki ugyanis régi magánügyei voltak zsidó fajú hallgatókkal, s ezt ő az ő bőrük felhámján el is intézte. (Derültség.) A keresztény hallgatókról akkor azt is állították, hogy pénteken két zsidó medikát leköptek. Meg kell állapitanom, hogy ez nem történt meg. Egyrészt azért sem, mert a keresztény fajuaknak nem faji szokásuk a köpködés, másrészt pedig azért sem, mert épen a teljesen liberális és teljesen zsidó fajvédelmi »Pécsi Lapok« című újság június 6-án megjelent 125. számában szoról-szóra a következőket írj a (olvassa). »Légrádí József, a köpködéssel gyanúsított egyetemi hallgató nem köpött le semmilyen zsidó hallgatónőt, annyival is inkább nem, mivel a védtelen nők inzultálása bajtársi és szövetségi tagságával épugy nem egyeztethető össze, mint egyetemi hallgatói minőségével.« Ugyanakkor megállapították azt is, hogy az állítólag ott levő megnevezett két zsidó medika nem is volt jelen, mégis a zsidó sajtó fejlett technikájánál fogva ugyanakkor a Budapesten megjelenő »Egyenlőség« máris nagy cikket irt arról, hogy a pécsi egyetem keresztény hallgatói zsidó medikákat köpködtek le s még természetesebb és dicséretesebb minden tévedése mellett a zsidó faji szolidaritásra, hogy ez a két zsidó medika, aki ott sem volt, tehát még csak leköphető se volt fizikailag, (Derültség.) már azon a napon aranyórát és aranyérmet kapott, mint a zsidófaj két hősnője. Két héttel ezelőtt bátorkodtam szóvátenni ezt a szomorú hulla- és vallásgyalázást. Akkor felolvastam Nagy József rektor urnák azt a nyilatkozatát, amely most is előttem van, s amely az »Uj Nemzedék« cimü lapban május 31-éről keltezve, a lapnak június 1-ei számában jelent meg. Interpellációm után felállott a kultuszminister ur, akit van szerencsém itt üdvözölni és tisztelni, és a legszigorúbb vizsgálatot helyezte kilátásba. A hivatalos vizsgálattal kapcsolatban megjelent Nagy József doktor urnák egy nyilatkozata hétfőn a »Reggel« cimü zsidó fajvédelmi lap hasábjain. Már a cikk címében is azt olvasom : »A pécsi hullagyalázás és az Ébredők vasárnapi gyűlése.« »Eckhardt és Ulain harcias beszédei és Nagy József rektor békés nyilatkozata.« Örömmel állapítom meg, hogy az én beszédem nem volt harcias, pedig én is beszéltem ott. Ebben a békés nyilatkozatban egészen máskép nyilatkozik a rektor ur, mint ahogy az Uj Nemzedék június 1-ei számában nyilatkozott és azt mondja a végén, hogy (olvassa) : »egyedül egy tanú, Korotnay Ilona állítja, hogy ő hallotta, amint Hoffmann Géza a holttestre vizet hintvén, mondotta lassú hangon : circumdederunt me. Senki más tanú erre nincs«, mondja ez a Nagy József rektor ur. (Pikier Emil : Akit ön a múltkor nagyon megdicsért 1) Hozzáteszi azután (olvassa) : »Korotnay Ilona egyébként meglehetősen fantaszta leány, és nem tartom kizártnak, hogy ő valami önszuggesztió hatása alatt állítja, hogy Hoffmanntól ezt hallotta.« (Rupert Rezső : Ezen nem lehet elmenni !) T. Nemzetgyűlés ! Ugyanez a rektor ur, aki itt most már egyetlenegy női tanú önszuggesztiójának tulajdonit mindent, ami ott történt — hozzáteszem, más tanuk is voltak, mint ahogy elmondottam — ugyanez a Nagy József dr. az Uj Nemzedék június lei számában azt mondja (olvassa) : »A boncolások alkalmával zsidó egyetemi hallgatók részéről Ízléstelenség és nem menthető dolog történt A zsidó