Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-163

À nemzetgyűlés 163. ülése 1923. évi július hó 27-én, pénteken. 159 igen t. ministerelnök ur épen azon rendszer szerint kormányoz és működik, mint Teleki Mihály. Teleki Mihály sem volt soha őszinte, Teleki Mihály is udvarolt németnek, töröknek felváltva, ő is korrupcióval kormányzott legjobban. Ezt a vonást feltalálom a ministerelnök ur politikájában. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur két nyeregben ül és hétféle arcot mutat. Azonban, mint a rossz lovas szokta, egyik nyeregben sem ül ugy, mint magyar katona és magyar ember szokott ülni : egyenesen, keményen. Hétféle arcot mutat és hétféiekép változtatja az elveit. Mikor a nap felkel, nem mutatja, milyen ; mikor kezd pirkadni, akkor liberális ; majd mikor feljebb emelkedik a nap a horizonton, hallgat, csend van. Horváth Zoltán : Szfinx ! Nagy Ernő : Dél felé köztársasági párti lesz, majd délután reakciós, Habsburg-párti vagy szabad királyválasztó. Szóval, mint a napraforgó szokott a nap sugarai után igazodni, ugy igazodik az igen t. ministerelnök ur is az alkalmak alkalmasságához. Szomjas Gusztáv : Egy szó sem áll ! Nagy Ernő : Nagy többsége van az igen t. ministerelnök urnák. Propper Sándor : Látszat szerint I Nagy Ernő: De ha azt vizsgáljuk, hogy mi módon jött létre ez a többség, akkor nagyon szomorú valóságra ébredünk, arra, hogy ez a többség nem a nemzet akaratának a kifejezője. Klárik Ferenc : Nem bizony ! Nagy Ernő : Ennek a többségnek az apja nem a népszeretet, nem a nép meggyőződése, hanem a terror, a szolgabírói önkény és a csendőrszurony. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szomjas Gusztáv : Mesebeszéd ! (Mozgás a baloldalon.) Nagy Ernő : En is főszolgabíró voltam, hanem soha az ellen a nép ellen nem cselekedtem. (Zaj.) Épen azért van jogom igy beszélni, mert ismerem a magam fajtáját. Azonban, t. Nemzetgyűlés és t. barátaim, ne méltóztassanak a szolgabirói kart az erőszakkal, a terrorral azonositani, mert ez egy rendszer ; annak a szegény szolgabírónak sokszor vérző szivvel kell ugy tennie, ahogy a felsőbb hatalom parancsolja, mert különben elcsapják. Propper Sándor : Autentikus ennek megállapítására. Nagy Ernő : Én pl. mivel nem vetettem magam alá teljesen a mindenkori kormányok hatalmának, dacára annak, hogy mégis voltam talán annyiraamennyire jó közigazgatási tisztviselő, — hiszen erről a legigazabb magyar ember, gróf Tisza István, kiadta a sajátkezű bizonyítványt, —mégis mivel nem voltam vak eszköze a mindenkori kormányhatalmaknak, részem az üldözés, a megvetés és a becsukás volt. És mit látunk ma is? Azt, hogy ma is ugyanazon eszközökkel választanak, mint most egy éve. Ma is a terror, hamisitás, csendőrszurony, azok a választási eszközök, amelyek a t. kormányt odasegitették, ahol ma van. Hiszen nézzük meg Ceglédet . . . Szomjas Gusztáv : Szépen segitenek ott ! (Zaj.) Ez a legszebb példa ! Nagy Ernő : Én mint rendszerető ember és mint fegyelmezett ember, fájó szivvel láttam azokat, amik Cegléden végbementek és csak azt sajnálom, hogy Nagy Emil, Vass József és Walko kereskedelemügyi minister ur voltak ott, akik mégis inkább megértő emberek ; azt sajnálom, hogy nem Bethlen ministerelnök ur, Rakovszky és Klebelsberg minister urak voltak ott és nem rajtuk esett meg az a szégyen, amely ezeken a megértő embereken megesett. Fájó szivvel látom ezeket a dolgokat, de máskülönben —• bocsánatot kérek, ember vagyok én is, — mindamellett jólesett látnom, mintha hájjal kenegették volna a szivemet, mikor láttam, hogy a hatalmas, nagy kormánypárt abba a kátyúba jutott, amelybe engem belelökött. (Derültség és zaj.) Szomjas Gusztáv : Látja, ott nyilatkozik meg az igazi népakarat ! Nagy Ernő : Igen t. Szomjas képviselő ur, ha önnek népakarat az, ami Cegléden volt, akkor gratulálok az ön népakarati ismereteihez. Propper Sándor : Akkor tessék költöznie a kormánynak ! Horváth Zoltán : Akkor a kormány távozzék ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Nagy Ernő : Olyan lázadása ez a kisebbségeknek, amilyen volt a Kun Béla kormánya és ugyanúgy, ahogyan akkor meggyalázták az államhatalomnak funkcionáriusait, most is az történt Cegléden. Mondom, nekem mint magyar embernek fájt, de mint ellenzéki embernek mégis jólesett látnom, hogy hasonló fegyverekkel verte meg a magyarok Istene azt a kormányt, amely lábbal tiporta a magyar nemzetnek szent meggyőződését. (Ugy van ! balfelol.) Propper Sándor : Átsompolyogtak a népkertbe S Nagy Ernő : Lássuk csak, hogy az az igen t. ministerelnök ur, aki — mondom — hétféle arcot visel, hogyan vélekedett azelőtt a demokráciáról, az általános választói jogról. 1919 július 31-én, amikor Budapesten a diktatúra legjobban dühöngött, a sajtószabadságot és egyebeket megfojtotta, Bécsben megjelent a Pester Lloyd in Wien és ebben egy előkelő politikus a következőket irja (olvassa) : »Ami képesség és akarat céltalanul ott hever a magyar társadalom romjai alatt, minden származásbeli, nyelvbeli, felekezeti, társadalmi és egyéb különbségekre való figyelem nélkül mozgósitani kell Magyarországnak a bolsevizmus,. tói való megszabadítására. Senki sem zárkózhatik el ama nagy jelentőség elől, mely, a szociáldemokráciának a politikai univerzum jövendő alakulásában jut. A magyar népakarat, amelynek a rend helyreállítása után a teljes és tökéletesen általános, egyenlő, titkos és 21*