Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-163
100 A nemzetgyűlés 163. ülése 1923. évi július hó 27-én, pénteken. mindkét nemre kiterjedő választói jog alapján kell kialakulnia, törvényes formák között széles kaput fog nyitni a társadalmi fejlődésnek.« Létay Ernő : Mindenki híve ennek, csak nem szavazzák meg ! Nagy Ernő : Ezt mondta a ministerelnök ur 1919 július 31-én. Méltóztassanak megmondani, hogy hogyan gondolkozott ő 1922-ben, amikor a választások voltak és hogyan gondolkozik ma ? Vájjon nem elárulása-e ez a nemzeti demokráciának ? Az én szent meggyőződésem szerint elárulása ezzel együtt a nemzetnek is. Szerintem ez a nemzet, ha élni akar, csak liberalizmussal, demokratizmussal tud élni. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem érdektelen, hogy nem kisebb ember, mint Szilágyi Dezső, hogyan beszélt ezekről a dolgokról. Sándor Pál : Destruktiv volt ! Nagy Ernő : Szilágyi Dezső Pozsonyban 1887 október 30-án tartott programmbeszédében a következőket mondja (olvassa) : »Ha önök megnézik az uj korszak politikai történetét, ugy fogják találni, hogy a polgári befolyás abban az arányban fogyott, amint a szabadelvű eszmék uralmukat az államban és a kedélyeken elvesztették. Hü maradok Magyarország szabadelvű tradíciójához, mely semmi körülmények között nem tűri, hogy a jogegyenlőséget megsértsék és bármely faj vagy vallásfelekezet a többinek polgári becsületében, polgári és politikai jogaiban hátra tétessék.« Ezt mondta Szilágyi Dezső, aki pedig szerény véleményem szerint és azt hiszem, önök szerint is, mégis van olyan tekintély Magyarország történetében, mint gróf Bethlen István ministerelnök. Azt mondta Szilágyi Dezső 1887 október hó 17-én (olvassa) : »Én sohasem láttam, hogy főispán állása amiatt lett volna veszélyeztetve, mert a kormányzása alatt a megyében a közigazgatást nem tudta jól ellenőrizni. De mégis veszedelemben volt akkor, ha nem tudott elég kormánypárti képviselőt szállítani.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az !) Mintha a múlt idők emléke éledt volna fel ismét Magyarországon ; mintha a múlt idők szelleme ütötte volna meg ezt a szerencsétlen országot, és épen akkor, amikor a legnagyobb a veszedelem. (Zaj.) Azt vagyok bátor kérdezni az igen t. kormánytól és az igen t. túloldaltól, hogy mikor szállnak magukba, mikor szüntetik meg ezeket az állapotokat és mikor terjesztik be az általános, titkos, egyenlő választójogról szóló törvényjavaslatot ? Barthos Andor : A titkosat nem ! Legalább részemről soha ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Menjen ki a nép közé, mondja* meg ezt ott is ! Propper Sándor : Talán félti Barthos a mandátumát ? Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szabó József : ö legalább nyíltan megmondja. Nagy Ernő: Mikor választhatja meg a népakarat azt, akiről felteszi, hogy kivezeti az országot ebből a bajból ? Propper Sándor : Különben igaza van Barthosnak, mert ő sohasem lenne képviselő titkos szavazás alapján ! BarthOS Andor : Hogyne, csak Propper ! Kevesebb prepotenciát és több szerénységet, képviselő ur ! (Zaj.) Propper Sándor : Hát akkor miért fél tőle ? Nagy Ernő : T. barátaim, én meg vagyok győződve arról, hogy arról az oldalról is bejönnének titkos választás mellett, de nagyon kevesen, nagyon megrostálva. Azt hiszem, hogy a legnagyobb darab ember esik majd ki a legkisebb lyukon a rostán. (Felkiáltások a jobboldalon : Csizmadia !) Szomjas Gusztáv : Mit gondol, én nem jönnék be ? (Derültség és zaj.) Nagy Ernő : Ezt kell megtenni, t. kormány, még pedig mentül előbb, mert ha nem teszik, akkor ez az ország teljesen el fog sülyedni. Ha tovább vonszolnak bennünket a gazdasági vergődés utján, akkor uj és az eddiginél is nagyobb bajok zúdulnak a nemzetgyűlésre. Sürgősen tenni kell valamit, mert másképen elpusztulunk. Ez az ország még igy, megcsonkitott állapotában is lábra állhat, hatalmas gazdag ország lehet. Szomjas Gusztáv . Tagadjuk ! Nagy Ernő : Nekünk nem kell Ausztria és Németország sorsára jutni, mert a mi viszonyaink egészen mások. Németország termése a lakosságnak legfeljebb %-át tudja ellátni, Ausztria termése pedig a felét. A mi helyzetünk nem Németországhoz és Ausztriához, hanem Bulgáriához hasonlit. Es mit látunk ? Bulgária már mindjárt a háború után arra a lépésre határozta el mmagát, amely Bulgáriát naggyá, gazdaggá tette. Szomjas Gusztáv : Bocskorban járnak ! Nagy Ernő : Az a Sztambulijszky otthon, lehet, hogy zsarnok volt, lehet, hogy rendeletekkel kormányzott, lehet, hogy lecsukta az ellenzéki képviselőket. Ha ezeket tette, akkor megérdemelte, hogy agyonverjék. De azt kérdem : nem ugyanezt tette-e a t. kormány, vájjon szerény személyemet nem csukatta-e le a választáskor ? (Zaj.) Nánássy Andor : Engem is lecsuktak a kommün alatt ! Nagy Ernő : Igen, más is volt lecsukva, de engem is lecsuktak. Lecsuktak a csehek, lecsuktak a vörösök, de amikor saját vérem csukatott le hazafias érzéseimért, ez már nagyon fájt, és ez az, amit elfelejteni nem lehet. De ha a belpolitikában ez a Sztambulijszky erőszakos volt is, tagadhatatlan, hogy külpolitikája helyes és bölcs volt. Helyes volt azért, mert gazdaggá tette Bulgáriát. Idejében elment Parisba, sőt megtette azt is, hogy elment a szomszéd államba, Belgrádba, mig Bethlen igen t. ministerelnök urnák csak most jutott eszébe, hogy Parisba és Londonba menjen, az ő grófi minősége azonban annyira már nem ereszkedhetett le, hogy a nemzet érdekében elmenjen Belgrádba, Prágába és Bukarestbe is.
