Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
64 A nemzetgyűlés 80. ülése 1 tani sem lehet. Ha például a rendjavaslatról és arról az atmoszféráról beszélünk, amely ezt a rendjavaslatot idehozta az ország kárára és szégyenére, akkor beszélnünk kell arról is, hogyan fest a felelősség és az összeomlás kérdése. T. Nemzetgyűlés ! Én nem veszem elő ebben a vonatkozásban azokat az emlékiratokat, amelyek részben csapatparancsnokok, részben vezérkari tisztek tollából jelentek meg, s amelyeknek majdnem mindegyikében az adatoknak, az argumentumoknak egész halmaza állna rendelkezésemre olyan irányban, hogy én ezt a felelősséget ugy, ahogyan ráragasztották a harcoló és mindenét áldozó nép nyakára, teljes egészében átháritsam a háborút meginditó s a háborút vezető s a háborút és az országot elvesztett politikusokra és tábornokokra. (Zaj jobb felöl.) Erdélyi Aladár: Kérjük, olvasson fel csak egy ilyet! Mi nem olvastunk egyet sem, amely a népet okozná. Várnai Dániel : Nem veszem elő . .. Erdélyi Aladár : Pedig jó lenne ! De nem veheti elő, mert nincs Î (Felkiáltások a középen t Halljunk legalább egyet!) Várnai Dániel: Mellőzöm most Krausz tábornok, Scheidemann és hasonló politikusok könyveit, csak egyetlen magyar könyvből fogok idézni, szándékosan magyar könyvből, mert hiszen a magyar népről és magyar nép felelősségéről van sző. Azért idézek ebből a könyvből mert ennek az irója is beáll a Ludendorffok sorába, akik azt állítják, hogy a hadsereget a Hinterland döfte le. Szomjas Gusztáv : Ugy is van ! Pikler Emil : A Hinterland az mi vagyunk! Erdélyi Aladár: A Hinterland még nem a nép! Farkas István : Hát kicsoda ? Sütő József: Hát ki volt itthon? Erdélyi Aladár: Mi talán itthon voltunk? Peyer Károly: Maguk a kommandónál a leveses-csontot szívták, a kommadonál. várták, mikor fő meg a hus, hogy a legnagyobb velőscsontot megkapják. Én ott voltam, láttam, hogyan szenvedtek . . . Várnai Dániel : Idézni fogok abból a könyvből, amelynek címe: »Az összeomlás«, Rubint Dezső tábornok, a hadtörténelmi múzeum igazgatója irta, ugy tudom, a hadtörténelmi múzeum kiadásában jelent meg, bár ezt nem mondhatom pozitive, mert nincsen rajta a könyvön . . . Szilágyi Lajos: A honvédelmi minister ur adta ki! Várnai Dániel : A honvédelmi minister ur előszavával jelent meg, de ebből még nem tűnik ki, hogy kinek a kiadásában. Én Rubint Dezső tábornok könyvéből fogok idézni, ímert, amint mondottam, a magyar Hinterlandról és a magyar nép felelősségéről van szó. Az első vád az volt, hogy a lapok izgatták a frontot, . . . '23. évi január 9-én, kedden. Perlaki György : Ez igaz ! Várnai Dániel: ... a lapok járultak hozzá a hadsereg harci szellemének csökkentéséhez, a hadsereg teljes demoralizálójához. Patacsi Dénes: Igaz! (ügy van! a jobboldalon.) Létay Ernő : Potiorek volt a főizgató ! Várnai Dániel : Idéznem kell Rubint tábornok könyvének 50. oldalát, ahol arról beszél, hogy 1918 októberében a kormány kiküldte báró Bornemissza Jánost Háromszék megyébe, hogy tapasztalja ki ott, hogyan áll Erdély keleti részének a védelme. Báró Bornemissza 7415. belügyministeri bizalmas szám alatt kénytelen volt azt jelenteni, hogy Erdély abszolút védtelen, gyalogság tekintetében a védelem igen rosszul áll, de ami a tüzérségi védelmet illeti, ez nem áll sehogysem, mert tüzérség Háromszék megyében egyáltalán nincs. Ezt tudta az erdélyi lakosság — jelenti báró Bornemissza — és az erdélyi lakosságnak az 1916-iki katasztrófa megismétlődésétől való félelme átragadt a frontra is. Ezt ugyancsak Rubint tábornok mondja. Levelekkel, az utánpótlások révén kerültek a hirek, az aggodalmak ki a frontra, elsősorban a székely ezredek közé, amint Rubint Dezső tábornok irja. így kerülhettek a kiszinezett és megdagadt hirek, levelek és szabadságról bevonulók utján a 38. székely hadosztály ezredeinek tudomására, hogy veszélyben van a székely haza, amelynek védelmére nincs otthon katonaság, a székelység menekül, a Székelyföldet kiürítik és hogy Erdély keleti részei szándékosan áldoztatnak fel. Báró Bornemissza jelentésében benne van az a feltevés is, hogy Erdélynek a bolgár front összeomlása után való ez a védtelenül hagyása az Armee-Oberkommando szándékossága volt. Szilágyi Lajos : Ugy van, ezt mi is szóvátettük ! Várnai Dániel : A 38. székely hadosztályt teljesen demoralizálták ezek a hirek és Rubint tábornok azt mondja: »a példa hamarosan követésre talált«. A székely hadosztály aggodalma, félelme és az otthonmaradottak sorsa iránt való aggódása átragadt a szomszéd hadosztályokra, átragadt a tartalékban álló hadosztályokra és nem kellett hírlapi izgatás, nem kellett hírlapok becsempészése, aminthogy nem is kellett a hírlapokat becsempészni, belopni ... (Ugy van! a ssélsöbaíoldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : A székely hadosztály mégis Budapestre vonult a forradalomkor. Farkas István : Cenzúra volt, tanár ur, el méltóztatik felejteni ! Várnai Dániel : Ott voltak a hirek, a frontra újból bevonulók hirei és ez ép elegendő volt ahhoz, hogy a hadosztályok harci szelleme csökkenjen. Szomjas Gusztáv: Dehogy is volt, arról beszéljen, hogy a székely hadosztályt hátba támadták !
