Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 65 Várnai Dániel : Azt is mondják, hogy a magyar hírlapokból kivágott közlemények, cikkek, parlamenti felszólalások is előidézték a hadsereg züllesztését, olymódon, hogy az olasz repülők garmadaszámra dobták le az ezekről szóló röpiratokat. Szomjas Gusztáv : Magyar újságokból ! Rassay Károly: Nem tudtak enni adni a katonáknak, ez volt a legnagyobb baj ! Ezt nem lehet letagadni! Erdélyi Aladár: A magyar parlamentben elmondott beszédek^! Peidl Gyula : Éhesek és rongyosak voltak a katonák ! Szomjas Gusztáv: És Károlyi Mihály? Peidl Gyula : Nem Károlyi volt a hadvezér ! Várnai Dániel : Aki önök közül volt a fronton és beleélte magát a front szellemébe, az csak nevethet azon a vádon, hogy újságok, ujsághiresztelések, vagy pláne ellenséges repülőktől származó röpiratok hatással voltak a front legénységére. Erdélyi Aladár: Az újságok igen! Várnai Dániel : Én, aki ezt a szerencsétlen időt Przemyslben töltöttem el, láthattam közvetlen megfigyelés alapján, hogy a nagy ostrom után, amikor a sikertelenség miatt felbosszankodva a röpirat-taktikához folyamodott az orosz hadvezetőség és elküldte hozzánk, az első vonalban állókhoz, az első körlevelet, amelyben az volt: »magyarok, a habsburgi monarchiáért ne küzdjetek, mert lássátok, milyen hálátlan a habsburgi monarchia, hiszen Oroszország segítségével verte le a magyar szabadságharcot és már Sebastopolnál, a krimi háború alatt bebizonyosodott, hogy Ausztria milyen hálátlan tud lenni, hálátlan lesz irántatok, ha most a habsburgi monarchiát véditek, és ezzel szemben annál hálásabb lesz hozzátok, magyar honvédek, az orosz császárság, amely ime, beismeri azt«, hogy »1848 volt tőlünk egy nagy történelmi hiba«, mondom, amikor az a röpirat eljutott hozzánk, a legénység nevetett rajta, szellemét, szívósságát ez a röpirat nem érintette még 1914-ben sem, még Przemyslben sem, ahol nemcsak az ellenségtől, hanem a hadvezetősógtől is fájdalmasan szenvedett az ottani garnizon. Nem érintette a legénység szellemét az sem, amikor újévkor az egyik tábori Örsünk behozott egy német nyelvű írást és az volt rajta, hogy »honvédek, újév van, mi oroszok kívánjuk nektek, hogy az életetek legyen olyan mint tavasszal a kék ég, amelyre ráragyog Isten napocskája. Ezt a pár napot mi akkor, amikor ti ünnepeltek, csendben fogjuk eltölteni, egyetlen ágyúlövést nem fogtok hallani, mert azt akarjuk, hogy ez a pár nap testvériesen teljék el. Gondoljatok ti is erre akkor, amikor mi fogunk ünnepelni.« Ennek is megvolt a hatása, az a hatása, amely Przemysl védőseregének hangulatát, szívósságát, kitartását nem béníthatta meg. De itt van egy sokkal közvetlenebb ügy annak NAPLÓ vni. bizonyítására, hogy sem hirlap, sem agitáció nem bénítja a hadsereg szellemét. Urmánczy Nándornak egy interpellációját olvastam, amely interpellációt 1918 június 24-én a piavei katasztrófa után terjesztett elő és ott válaszolt arra a támadásra, hogy ennek a piavei katasztrófának legnagyobb okozója volt az, hogy Urmánczynak és Sándor Pálnak beszédét az olasz repülők garmadaszámra terjesztették a röpiratokat a magyar támadó hadosztályok között. Egy fronttiszt levelet intézett hozzája, amelyben azt volt, hogy »egy percig sem okozzon önnek gondot, még bosszúságot sem, mert ma^yarszövegü, magyar katonához szóló minden ilyen propaganda igazán és valójában csak papírpocsékolás, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy a magyar katonával szemben ilyen fegyverrel való küzdés ós propaganda épen ellenkező célt ér el«. Majd tovább irja ez a tiszt — ez fronttiszt volt és nem itthon, a Pitzben, hencegett — : (Felkiáltások jobb felöl : Vannak itt is fronttisztek ! Azok az ellenkezőt mondják!) »az emberek igazán mosolyogva fogadják ezen ártatlanul lefelé szállingó cédulákat... Bár sose repülnének erre más lövedékek.« Ezt irta egy tiszt, és én teljesen egyetértek ezzel, hiszen átéltem, átéreztem, személyes tapasztalatom alapján mondhatom, sem az ellenzéknek röpiratozó taktikája, sem a hírlapi közleményeknek nem volt olyan hatása, amely a front összeomlását idézhette volna elő. A másik vád t. Nemzetgyűlés, a front összeomlását bolsevista agitációra vezeti vissza. Ez egészen nevetséges és meg nem állható vád, mert honnan a csudából kerültek volna bolsevisták ki a frontra. (Felkiáltások jobbfelöl : Es a kaszárnyába honnan kerültek!) Zeőke Antal: Szocialisták küldték! Várnai Dániel : Azok a katonák, akik Oroszországból jöttek haza, akik hosszú szenvedések után verték át magukat Oroszországon és akik 1918 januárjában a lassanként töredező orosz fronton keresztül jöttek át a germán csapatokhoz, ahol testvéri fogadtatásra találtak, egyszerre elvesztették a kedvüket, a szabadulás fölött való örömüket, amikor osztrák-magyar hadifogságba kerültek, Kowelba vagy Cholmba. Osztrákmagyar hadifogságot kell mondanom, mert akkor állították fel a karantén eket, azokat elnevezték erkölcsi fürdőnek, és ott olyan volt a bánásmód, hogyha valaki még nem volt bolsevista Oroszországban, az az erkölcsi fürdői kezelés után egészen biztosan, ha nem is bolsevistává, hanem olyan emberré lett, akiben egyszerre égni kezdett a keserűség és feltámadt szivében a bosszúállás valami láthatatlan ellenség ellen. Csak célt kellett adni ennek és^ mindjárt rácsaptak. (Felkiáltások jobb felöl: És ki adta meg a célt?) Rubint Dezső tábornok maga mondja, hogy mi történt. »A hazatérő magyar hadifoglyok egyszerre csak itt voltak«, irja Eubint tábornok. »Kelet-G-alicia határát naponta ezrek lépték át, akik nem enyhülést, hanem ujabb nél9