Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-231

'A Nemzetgyűlés 231. ülése 1921. évi július hó 18-án, hétfőn. 45 országtól nem kivan elszakadni, hanem vele további állam közösségben kivan élni. És a rutén nép szabad megnyilatkozása a legeklatánsabb cáfolata annak a hamis beállításnak, hogy Magyarországot azért kellett volna feldarabobi, mert saját népai lázadtak fel ellene. Ugyanis ennyire zsugorodott össze a trianoni békeszerződés kegyetlenségének komoly indokolása és ez sem felel meg a valóságnak. A szerződés végrehajtása azért érdekli különösen közelről a magyarországi rutén népet, mert ez a terület nem osztatlan része Csehszlovákiának, hanem csak mint autonóm egységnek unióra lépéne ismertetett el. A szövetséges hatalmak a kísérőlevélben megadják a jogot és módot arra, hogy ez a nép autonómiájának felhasználásával akaratát nyilvánosságra hozhassa, amit a rutén r ép az állami hozzátartozás kérdésében való megnyilatkozás jogának is tekint. Lord Curson angol külügyminister ur a trianoni békének angol felsőházi ratifikálásakor azt mondotta, hogy a magyarországi rutén népst azért kellett Magyarországtól elszakítani és az uj csehszlovák állam védőszárnya alá helyezni, mert a magyar kormány a rutén nép?,t kegyetlenül elnyomta, aminek cáfolatát ismételten voltam bátor a t. Nemzetgyűlés előtt előadni és bebizonyitani. Az angol külügymin ister ur különösen hangsúlyozta, hogy a magyarországi rutén népnek önálló kormánya, autonóm országgyűlése, tartománygyülése van, igy tehát ez a nép a békeszerződés intézkedésével meg lehet elégedve. Mint a rutén párt elnöke, bátor vagyok kérdezni az angol külügyminister urat, honnan és kitől merítette ő ezen tudomását, amelyet ilyen határozott formában állit % Mert a békeszerződés szerint ugyan igy kellene annak lenni, azonban a valóságban épsn az ellenkezője van meg, ugyanis a rutén népnek sem autonóm tartománygyülése, sem kormánya nincs, hanem ellenkezőleg, a rutén néppel szemben is a legkegyetlenebb, legkíméletlenebb elnyomó politikát folytatja a cseh kormány és épan olyan politikát folytat ezzel a néppel szemben, mint hogyha a rutén nép által lakott terület a cseh-szlovák államnak osztatlan, és egységes része volna. Ezen okok miatt különösen érdekli a magyarországi rutén népet az a tárgyalás is, amelyet a magyar kormány és a cseh kormány folytat. Ez a tárgyalás tudvalevőleg Bruckban kezdődött és Marienbadban folytatódott. A tárgyalás menetéről, anyagáról, a részleges vagy az egészben való megállapodásokról azonban sem a magyar nemzetnek, sem pedig a rutén népnek egyáltalában semmiféle tudomása nincs. Mi csupán annyit tudunk, hogy Csehország gazdaságilag Magyarországra van utalva, Csehország ipari állam és ipari produktumainak piaca nagyrészben Magyarország, és Magyarországon keresztül a Balkán volt. Miután ezt a piacot ezidőszerint nélkülözi, üvegipara például, amely virágzó volt, nagymértékben pang, ugyancsak egykor virágzó vasipara annyira pang, hogy nagy olvasztóinak 50%-a kialudt. Pénzügyi nehézségei vannak, faiparának nincs meg a kellő piaca. Élelmiszerekben behozatalra szorul, amit legközelebbről és legolcsóbban Magyarországból szerezhet be. Gyáripara, kereskedelme szintén válságos helyzetbe jutott. Mindezen okoknál fogva, szerény nézetem az, hogy a magyar kormány nem köthet Csehországgal gazdasági egyezményt és igazi békés állapotokat nem létesithet területi engedmények nélkül. (Helyeslés.) A cseh nép és Csehország jelenlegi köztársasági elnöke és külügyministere voltak azok, kik nagyban hozzájárultak Magyarország földarabolásához és ahhoz, hogy a rutén nép ilyen nyomorba taszíttatott. Most itt volna az alkalom,, hogy ezeket a hibákat, ezeket a bűnöket, legalább részben, a folyamatban lévő gazdasági tárgyalás alkalmával expiáljuk. Ha ez nem fog megtörténni, akkor legalább én, a magam részéről, nem leszek abban a helyzetben, hogy területi engedmények nélkül csehmagyar gazdasági egyezményt tudomásul vevő nemzetgyűlési határozathoz hozzájáruljak. (Helyeslés.) Mindezek alapján ism.ételten kérdem, a külügyminister urat, hajlandó-e a Nemzetgyűlést a folyamatban lévő cseh-magyar tárgyalásokról tájékoztatni. Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. A külügyminister urat illeti a szó. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy a hozzám, intézett interpellációra azonnal megadjam a választ. (Halljuk ! Halljuk !) A trianoni béke ratifikációja befejezett tény. Azok a közlések, amelyeket a nagykövetek tanácsa hozzánk juttatott, a határmegállapitóbizottságok szervezésére nézve, megfelelnek nemcsak a békeszerződésnek, hanem a Millerand-féle kísérőlevél rendelkezésének is, melynek érvé nyesi téséhez a magyar kormány rendületlenül ragaszkodik. (Helyeslés.) A magyar kormány, midőn mindig hangsúlyozza, hogy vállalt kötelezettségeinek lelkiismeretesen eleget tesz, természetesen egy pillanatig sem tekinthet el azoktól a csekély jogoktól, melyek hazánknak a reánk nézve oly súlyos békeműben biztosittattak. (Helyeslés.) Az előzetes intézkedéseket, melyek ma folyamatban vannak, e szempontból tehát bizonyos megnyugvással vehetjük tudomásul. Mondom, jelenleg a határrnegállapitó-bizottságok munkájának előkészítésével foglalkozunk. Kötelességemnek fogom tartani a Nemzetgyűlést tájékoztatni, midőn az előkészítés a befejezés előtt áll. (Helyeslés.) Áttérek most az interpelláló képviselő ur által a marienbadi találkozásra vonatkozólag hozzám intézett kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) A marienbadi találkozás természetes folyománya annak a politikának, melyet a magyar kormány céltudatosan követ már huzamosabb idő óta s melynek főcélja a háború által teremtett visszás állapotok meg-