Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-93

70 A Nemzetgyűlés 93,'ülése 1920. eszközökkel kell elérni azt, hogy általában ne legyenek bűntettesek és bűncselekmények. Rupert Rezső: Fát, szenet, ruhát, kenyeret kell adni, akkor nem kell bot! (Zaj.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymírrister: Ki is jelentem, hogy amennyire tőlem telik s amennyire a körülmények engedni fogják, abban a kis körben, amelyben én dolgozom és dolgozhatom, igenis, ezt a célt igyekszem megvalósítani Pető Sándor: Rosszul kezdi! Bródy Ernő: De nem a bottal! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ahhoz azonban, hogy ezen a téren eredményt érhessünk el, az kell, hogy itt egy konszolidált állam legyen és hogy jogrend legyen, ( Ugy van l Ugy van !) Bródy Ernő : Bottal nem lehet konszolidálni! (Zaj.) Kerekes Mihály: A 48 előtti jogrend ilyen volt. Bottal csinálták ! Tomcsányi Vilmos Pá! igazságügyminister : Ezt rövid átmeneti időre biztositanunk kell, még túlszigoru büntetésekkel is. Tankovics János : Vonja vissza az igazságügyminister ur a javaslatot ! (Zaj.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Az a turini példa, amelyre t. képviselőtársam hivatkozott, midőn Don Boscónak, egy katholikus papnak egy intézményére méltóztatott utalni, nagyon szép, de azt is méltóztatott megjegyezni, hogy ott ugy élnek azok a fiuk, akiket ő meg akar javítani, mint akik egy jó családban élnek. Hát azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy mindenki igazat ad nekem, ha azt mondom, hogy a, mi mostani szociális Viszonyaink mindenhez inkább hasonlítanak, mint egy jó, békés, nyugodalmas családi élethez. Azok az emberek, akik a mi viszonyaink között most künn élnek, nem olyan milieuben élnek, mint ahogy abban /á turini intézményben élnek azok a fiatalok. És ha ott alkalmasak azok a szép, humánus eszközök, s ha a célt eléri vele az a vezető, mi nem érhetjük el, mert a mi körülményeink most momentán mások — remélhetőleg csak momentán; bíznunk kell abban, hogy ez átmeneti dolog, mert különben kétségbe kellene esnünk. Erre az átmeneti időre tehát azokat az eszközöket mi nem alkalmazhatjuk, hanem kényszerítve vagyunk ilyen rigorózusabb eszközöket alkalmazni. Rupert Rezső : Kényszermunkára kell őket ítélni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Bródy Ernő t. képviselőtársam hivatkozott a mi történelmünkre, a 40-es évek eszméire, törekvéseire. Azt hiszem azonban, hogy ő egy kicsit nagyon is — mondhatnám — egyoldalú beállitásban ismertette azokat a körülményeket. Ugy állította be a dolgot, mintha a mi nagy embereink, nagy elméink tula-jdonképen a botbünévi augusztus hó 27-én, pénteken, tetés ellen harcoltak volna és hogy elsősorban ez lett volna az í> zászlójukra írva. Bródy Ernő : Nem ez volt az első. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Sokkal nagyobb eszmék uralkodtak akkor ; ott volt a jobbágyság felszabadítása, a jogegyenlőség behozatala . . . Kerekes Mihály: A botbüntetés eltörlése! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : - . — méltóztassék talán egy kicsit várni — a régi rendi képviselet helyett a népképviselet behozatala, a szabadság eszméi stb. stb. A botbüntetés mint egy sallang szerepelt ott, mert kidomborította azt az egyenlőtlenséget, amely a régmúltban volt s amelyet épen a negyvenes években meg akartak szüntetni. Ez, ismétlem, csak olyan sallang volt, és hogy sallang volt és nem ez volt a zászlóra írva, ezt bizonyítani tudom nagyon egyszerűen azzal, hogy ha ez lett volna ott a főtörekvés, akkor le kellene vonni azt a konzekvenciát, hogy az a 48-as törvényhozás, amelyet — azt hiszem — reakciósnak senki sem mondhat, tulajdonképen nem érte el a célját, mert ezt a főcélt nem valósította meg. Vagyok bátor utalni arra, hogy a botbüntetés azután is fennmaradt. Az 1848-as törvényhozás nem szüntette meg a botbüntetóet, azoknak az eszméknek nem volt ez a következménye. Hogy fennmaradt, ennek bizonyítéka az, hogy épen az 1871. évi LII. tc.-ben kellett ezt kifejezetten megszüntetni és vagyok bátor utalni még az országbírói értekezlet által megállapított szabályoknak egy rövid passzusára, amely többi között a következőket mondja (Halljuk! Halljak!. Olvassa): »Az 1840. évi IX. te. által a testi büntetés fentartva lévén és az 1848-ik évi törvények által nem töröltetvén el egészben, de a testi büntetések fentartása, mig más célszerűvel a törvényhozás által nem pótoltatik, a közfegyelem fentartása tekintetéből ' a kihágások minden egyéb nemeinél is, nélkülözhetetlennek mutatkozván, a testi büntetés óvatos használata fenthagyatott stb«. Kérem, ez nem valakinek a véleménye, ez az országbírói értekezlet törvénykezési szabályainak egyik passzusa volt, amely „tulajdonképen csak e* törvény által vált hatálytalanná. Csak akartam rámutatni, hogy az a beállítás, amelyet Bródy Ernőit, képviselőtársam itt előadott, nem volt teljesen objektív és én azt óhajtanám és arra kérem a t. képviselőtársaimat, hogy méltóztassanak ennél a kérdésnél teljesen objektive eljárni, minden szempontot mérlegelni s a kérdést minden oldaláról megvilágítani. Es még valamit, t. Nemzetgyűlés. Utalnak mindig arra a botbüntetésre, arra a botozásra, amely 1848 előtt volt: a deresre. Engedjék meg, hogy én azt ne is hasonlítsam össze evvel a botbüntetéssel. Az botozás volt és deres volt. Ugyebár tudjuk, hogy ott a szolgabirák, vagy nem tudom milyen hatóságok is, minden garanciális biztositások nélkül uton-utfélen botoztat-