Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-93

A Nemzetgyűlés 93. ülése 1920. tak. Ezek igenis nagyon sajnálatos dolgok voltak, ezek a múltnak maradványai, amelyekről örülünk, lia most nem kell beszélni. Ugron Gábor: Most a katonáknál van ugyanigy a fegyelminél. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : De ezt nem lehet összehasonlítani azzal a büntetési nemmel, amelyet most törvény alakjában a Nemzetgyűlés megállapított, amelyet független magyar biróság szab ki, az a független magyar biróság, amelyről nemrégiben dicséreteket hallottunk, (Félkiáltások half elöl : Mindig!) amely bíróságban — azt hiszem — mindannyiunknak meg kell bizni (Igaz! Ugy van!) és amely biróság sem önkényüleg szabhatja ki ezt a büntetési nemet, hanem csak azok között a szigorú korlátok között, amelyeket a törvény neki megszab. Azt hiszem, ez a büntetési nem nem említhető egy napon azzal a botozással és azzal a deressel, amely hála Istennek megszűnt: (Mozgás.) Méltóztattak külföldi példákra hivatkozni. Turi Béla: Azt a részét elengedjük. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: En nem akarom Bródy Ernő t. képviselőtársainat olyan messzire követni ; én nem akarok a távol keletre menni vele, sem pedig a tropikus éghajlat vad törzseihez. De fel akarom hozni mégegyszer az angol példát és méltóztassanak megengedni, hogy megint arra a tudósra hivatkozzam, akire *az előbb történt hivatkozás, akinek tekintélye előtt — azt hiszem — mindnyájan meghajlunk, mert ő tiszta tényeket ós valóságokat állapit meg Angolországra vonatkozólag. Rupert Rezső: Kossuth Lajosról és Deák Ferencről beszéljünk. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Most az angol példákról beszélünk, tehát itt, ugyebár, Deák Ferenc véleménye a mostani angol viszonyok szempontjából nem alkalmazható. Egy hang a szélsöbalolclalon : 1920-ról van szó!) Somogyi István előadó: Deáknál megállt a tudomány ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ez a tudós megállapítja, hogy Angliában, igenis, elvileg még most is nagyon sok bűncselekményre nézve fennáll a botbüntetés, nemcsak arra az egy speciális bűncselekményre, amelyet Bródy felhozott . . . Bródy Ernő : A -leánykereskedésre ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: . . . hanem több bűncselekményre is ; megállapítja továbbá azt is, hogy ugyan jogilag, elvileg sokra fennáll, kétségtelen azonban, hogy a gyakorlatban már kevesebbre, azonban még ez is elég számos bűncselekmény. Rupert Rezső: Tízévenként alkalmazzák ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Tízévenként alkalmazzák ? Mindjárt megmondom !. évi augusztus hó 27-én, pénteken. 71 Mint voltam bátor jelezni, megállapították, hogy e büntetésnek különösen a rablási esetekben milyen jó eredménye volt. Ami pedig azt illeti, hogy tízévenként alkalmazzák egyszer, amint Rupert képviselőtársam mondja, erre - nézve vagyok bátor az 1903. évi hivatalos angol statisztikára hivatkozni, — ujabb nem áll rendelkezésemre, azonban ez is elég — amely megállapítja, hogy egy évben összesen 38 plus 2793 esetben alkalmaztak botbüntetést. Rupert Rezső : Az írek ellen ! Orbók Attila: A gyarmatokban! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Tehát több mint 2800 esetben alkalmazták. De felelek a t. képviselő urnák arra a megjegyzésére is, hogy most nem hoznak be ilyen büntetést. Most nem hozzák be Angliában, mert fennáll. Mint méltóztatnak tudni, az angolok nem szokták a törvényeiket nagyon gyorsan változtatni, hanem, mint Bródy képviselő ur mondotta, előfordul, hogy törvények elavulnak. A botbüntetés azonban nem avult el, mert gyakorlatban van. A dánok 1905-ben hozták be. Ok is azonban — mint látszik — csak egy bizonyos időtartamra. Ezt a példát követjük mi is ; mihelyt ennek a szükségessége nem fog fenforogni, a törvényt úgyis hatályon kívül helyezzük. Tankovics János: Kenyeret adjunk a népnek, ne botot ! (Egy hang jobbfelől : Olcsó cipőt !) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : A t. képviselő ur hi?atkozott arra is, amit az indokolás itt felhoz. Bevallom, hogy ezek a motívumok tényleg nem olyanok, hogy ezek döntenék el azt a kérdést, hogy kell-e botbüntetés vagy nem. De mégis ezek a momentumok olyanok, amelyek, sajnos, a mai viszonyok között tekintetbe jönnek, Ez a momentum, amelyre az indokolás rámutat, az, hogy ily módon a büntetés lehetővé teszi, hogy ezek a bűntettesek ne vonassanak el hosszú időre munkakörüktől ; ilyen momentum az, hogy megakadályozza a törvény azt, hogy ezek a bűntettesek ne kerüljenek bele okvetlenül a többi bűntettesek közé, ahol — tekintve a túlzsúfoltságra, tekintve, hogy nem lehet most a büntetések végrehajtását ugy foganatosítani, ahogy óhajtanok, ahogy kellene, — együtt vannak sokan, egymást rontják. Továbbá ez a büntetési nem talán bizonyos tekintetben hozzájárul ahhoz, hogy ez a túlzsúfoltság meg fog szűnni és lehetővé lesz az, hogy akik feltétlenül kell, hogy szabadságvesztésbüntetést elszenvedjenek, azokra nézve helyesebben hajtsuk azt végre. Ezek a szempontok nem olyan fontosak, nem olyan jeientöségüek, hogy arra súlyt helyezhetnénk, de az indokolás ugyebár minden momentumra kiterjed, hogy teljes képet adjon. Méltóztatott a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését kifogásolni, ami az 1. §-ban van.