Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

86 A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. évi július hó 29-én, csütörtökön. Haller József jegyző: Legeza Pál! Legeza Pál : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a ministerelnök ur expozéjának a nemzetiségi kérdésre vonatkozó részéhez én is röviden hozzászóljak. (Halljuk ! Ralljuh !) Mint a magyar-rutén politikai párt tagja és a rutén nép fia, jogositva, sőt kötelezve érzem magam arra, hogy a magyarországi rutén nép nevében szóljak, mert ez a politikai párt a rutén intelligenciának 95%-át és a rutén népnek legalább 90°/o-át foglalja magában. Itt, a magyar Nemzetgyűlésben kell a magyarországi rutén nép nevében beszélnem, (JJgy van! JJgy van!) mert ez a nép akarata. Meg kell állapitanom, hogy a rutén kérdés tulajdonképen a legkönnyebb és a legegyszerűbb nemzetiségi kérdés. (Ugy van! JJgy van!) Évszázados történelem igazolja, hogy Rákóczi hűséges fiai mindenkor osztoztak a magyarsággal jóban és balsorsban. (Elénk helyeslés.) Valahányszor hazánk veszélyben forgott, a rutének acélizmai mindig ott küzdöttek, ott harcoltak a magyarsággal. A harcmezőkön, a közös harcokban kiontott rutén vér örök időkre megpecsételte a ruténeknek a magyar nemzeti állameszméhez, a magyar állami egységhez való ragaszkodását és a magyar állami integritásba vetett tántorithatatlan hitét. (Ugy van ! JJgy van !) A ministerelnök urnák tehát a rutén kérdésre vonatkozó kijelentéseit, illetőleg» fejtegetéseit teljes megnyugvással fogadom és tudomásul veszem. Hálás elismerés' illeti a magyar-rutén politikai párt elnökét : Kutkafalvy Miklóst, (Élénk éljenzés.) aki a területi integritásért folyó küzdelemmel kapcsolatban a magyarországi rutén nép igazságos ügyét lankadatlan buzgalommal és lelkes odaadással szolgálja és képviseli. T. Nemzetgyűlés ! Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy előterjeszthessem a magyarországi rutén nép deklarációját. (Halljuh! Halljuh! OlVassa:) »T. Nemzetgyűlés! Az 1918. évi december hó 10-re Budapestre, Pest vármegye székházába összehívott országos rutén kongresszus 600 község rutén lakosságának képviseletében, a köznép fiaiból megjelent 400 kiküldött, egyhangúlag a következőket határozta : »A rutén nemzet saját jól felfogott érdekében sem tér le ezer esztendős tradícióiról, népe és értelmisége karöltve foglalnak állást az egységes állami testet alkotó Magyarország mellett. A közös haza ezen egységét, ha kell, életünkkel és vérünkkel megvédelmezni készek vagyunk. Nem lazítjuk az állami egységet, nem törekszünk semmi olyanra, ami a magyar nemzetnél e tekintetben nyugtalanságot kelthetne; de egyházi és tanügyi téren, a közjog és közigazgatás vonalain, az állami kormányzatnak a ruténséget érdeklő ágazataiban felállítjuk mindazokat a kívánságainkat, amelyek vallási, nyelvi és kulturális fejlődésünket és politikai befolyásunkat biztosítják, eddigi gazdasági inferioritásunkat megszüntetik.« T. Nemzetgyűlés ! A magyarországi rutén nép most is rendületlenül áll ezen az alapon; ennek félreérthetetlenül kifejezést adott ismételten az entente-hatalmak, a békekonferencia és a nagykövetek tanácsa előtt Megdönthetetlen érvekkel bebizonyítottuk az egész világ előtt, hogy a magyarországi rutén nép, a »gens fidelissima ac carissima«, nemcsak az évszázados történelmi, kulturális, szellemi és érzelmi egybeforradás miatt nem akar elszakadni az ezeréves Magyarország testétől, hanem hogy e népet gazdasági érdekei egyenesen arra kényszeritik, hogy továbbra is államjogi kapcsolatban maradjon azzal a Magyarországgal, amelynek hű fia volt mindenkor, ezer éven keresztül. Ép ezért megdöbbenéssel kellett tudomásul venni azt, hogy a népek önrendelkezési jogának tiszteletbentartását hirdető győztes hatalmak a magyarországi rutén népet akarata ellenére, erőszakosan, egy oly idegen államba akarják bekényszeriteni, amely nem kell sem testének, sem lelkének. A magyar-rutén országos politikai párt által felsorakoztatott érvek,' valamint az egész nép képviseletében vidékenként és járásonként igen számos községben hitelesen kiállított hűségnyilatkozatok felett észrevétlenül mégsem mehetett el a békekonferencia. Az egyedüli nemzetisége az országnak a rutén nép, melyet a békeszerződés még nem véglegesen és nem minden feltétel nélkül szakított el Magyarországtól. A békeszerződést kisérő okirat módot rendelt nyújtani arra, hogy a magyarországi rutén nép az állami hovatartozandóság kérdésében a cseh-szlovák állammal kötött szerződéssel részére biztosított és az öt nagyhatalom által garantált autonómia felhasználásával akaratát nyilvánosságra hozhassa. Egyszersmind kijelentik a hatalmak, hogy a legnagyobb figyelemmel lesznek azokra a kívánságokra, amelyeket a rutén nép a jövőjében nyilváníthat, A magyarországi rutén nép lelkének és szivének minden vágyával, izmainak legvégső megfeszítésével és ha kell, vérének utolsó cseppjével is tiltakoznék a Magyarországtól való erőszakos elszakítás ellen. (Elénk tetszés és taps a Nemzetgyűlés minden oldalán.) Epen ezért a békeszerződés, illetőleg az azt kisérő okirat szerint kontemplált megoldást csak abban az egyetlen esetben vehetné megnyugvással tudomásul, ha az autonómia által biztosított önrendelkezési jog érvényesitésével a magyarországi rutén nép összessége az állami hovatartozandóság kérdésében akaratát teljesen szabadon, minden erőszakos befolyástól mentesen nyilváníthatná.