Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-724

ÜQ 724. országos ülés 1917 márczius 31-én, szombaton. Ha azt az erőt, azt a fáradságot, amit az osztrák politika a magyar nemzet és a magyar állam ellen századok óta haszontalanul elfecsérel (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ha azt az energiát, azt az erőt, amit a magyar nemzet kényszerűségből a maga védelmére Ausztriával szemben felhasznált, mindkét állam a maga megerősítésére forditotta volna, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) akkor kétszer ekkora sulylyal és erővel küzdhetne ebben a világháborúban. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az osztrák politika tényezői még mindig abban az ostoba hitben élnek, hogy Ausztria érdeke az, hogy Magyarország mindenáron osztrák befolyás alatt maradjon (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) s nem akarják elhinni, hogy mi önként, a magunk akaratából sokkal nagyobb erőssége lennénk Ausztriának, mint kierőszakolva s nem akarják elhinni, hogy mi odaadóbb, őszintébb barátai lennénk Ausztriának s eltűnne lelkünkből a gyűlölet, nem az osztrák nép, hanem az osztrák politika ellen, ha a jogtalan beavatkozással felhagynának. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Lueger Magyarország megkerülésével, Galiczián és Bukovinán keresztül utazott Bukarestbe, hogy barátkozzék az oláhokkal a magyarok ellen. Itthon is nemzetiségeinkre támaszkodnak, azokat biztatják, azokat erősitik, azokat játszszák ki a magyar nemzet ellen, csakhogy a magyar nemzet a maga ezeréves otthonában meg ne erősöd] ék. Ma is a nemzeti élet jóformán minden ágazatában közvetve vagy közvetlenül ott látjuk a jogtalan osztrák beavatkozást. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ne csodálkozzanak tehát, ha kitör belőlünk az elkeseredés, a felháborodás, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) szenvedéseink, küzdelmeink közepette ezen jogtalan és méltatlan eljárással szemben. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Múltkoriban otthon jártam a falumban, a szülőfabimban. Jellemző az erdélyi kérdés egész vitelére, hogy a betörés alkalmával el nem menekült oláhok most is otthon vannak nyugodtan, a székelyek, iparosok, kereskedők ma sem mehetnek haza. De ma nem teszek szót semmiféle erdélyi dologról, ez is csak ugy kicsordult a lelkemből, annyira hihetetlen és valószínűtlen, hogy csak Magyarországon lehetséges, hol az államalkotó és fentartó fajjal szemben minden szabad. (Igaz ! Ugy van! a. bal- és a szélsőbaloldalon.) Az oláhok ott vannak, a magyarok pedig nem mehetnek haza. De ma nem beszélek semmiféle erdélyi kérdésről, hanem majd akkor, ha elérkezettnek látom az órát arra, hogy az oláh hazaárulókkal foglalkozzam. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedem és várom, hogy mit és menynyit tesz a kormány. Még csak azt jegyzem meg, hogy két vármegyéről, községenként és névszerint összeállítva, egyik barátom birtokában meg vannak a pontos adatok. Őszintén megvallom, jobb szeretném, ha ezt a kinos kérdést nem kellene a nyilvánosság elé hozni, legalább nem most, a háború alatt, de ez nem tőlünk, hanem a kormány eljárásától függ. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) De visszatérek a falumba. Hadosztály-törzsparancsnokság, hadosztály-trénparancsnokság, hadtápparancsnokság van ott és két kórház. Két vöröskeresztes és öt sárga-fekete lobogót lenget ott a Kelemen-hegyről lesiető északi szél. A zászlók mellett nem német felírás. Ráadásul a hadosztály sem nem stájer, sem nem cseh, hanem magyar : magyar királyi honvédhadosztály. (Mozgás a balés a szélsöbaloldalon.) Hogy lengett-e a falumban Noé kora előtt sárga-fekete zászló, nem tudom, mert az akkori dokumentumokat elpusztította a vizözön. De Noé kora óta bebizonyithatólag nem lengett. Most öt darab szemtelenkedik ott, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) öt darab magyar királyi sárga-fekete honvédlobogó. (Nagy zaj balfelől.) A honvédségről szóló 1890 : V. törvényczikk 18. §-a azt mondja, hogy : »A honvédség szolgálati és vezény-nyelve a magyar; zászlója Ö felsége kezdőbetűi mellett az ország színeit és a magyar állam czimeréfc viseli.« De kiadtak egy kis könyvecskét, egy kis vaczak könyvecskét : (Derültség balfelől.) »Szolgálati szabályzat a m. kir. honvédség számára.« Ennek a könyvecskének a szerencsétlen 13. §-a elrendeli, hogy a magasabb honvédparancsnokságok tartózkodási helyén sárgafekete zászló lengjen. A magyar törvény az semmi, az mondhat akármit, ez a rettenetes magyarsággal megirt könyvecske a honvédség bibliája és szentírása. A magyar törvény azt mondja, hogy a honvédség zászlója a nemzeti zászló, ez a szerencsétlen paragrafus azt mondja, hogy sárga-fekete és mindenki ennek engedelmeskedik. Pedig a honvédesküben benne vannak a következő szavak : »Hazánk szentesitett törvényei iránt hűséggel és hódolattal viseltetünk« és mellékesen megjegyezve, a törvények megtartására, a királyra is esküt szoktak tenni. Nagysinken Vilmos császár születésnapja alkalmával az ottani katonai állomásparancsnokság épületére kitűzték a német lobogót, a sárga-fekete osztrák lobogót, a bolgár lobogót és a török lobogót ; a magyart nem. (Zaj balfelől.) Nagysink Magyarországon van, de az ember néha igazán kételkedik, hogy létezik-e Magyarország, vagy ha létezik, hát olyan rongy, olyan utolsó náczió vagyunk-e, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy megrúghatnak, megüthetnek bepiszkolhatnak itthon is minket? (Ugy van! Ugy van! balfelől.) A zászló a nemzet szemefénye, becsülete, a mi becsületünk is. (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) Ha nem védjük meg zászlónkat, nem védjük meg a magunk becsületét sem. (ügy van! ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A visszafejlődés folytonos. A honvédség lóállományának kiegészítésére négy pótlovazó-bizottság működött. Ez a négy bizottság . . . (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Gr. Apponyi Albert: Persze, ezt nem kelle

: mes hallgatni azoknak, akik eltűrik! (Élénk