Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-299

299. országos ülés 1911 november 27-én, hétfőn. 453 város polgársága örömmel fogadta az eszmét, aszoeziáldemokratapárt pedig tüntetett mellette.. Akkor egyszerre mint egy Dens ex machina előáll a Terézváros képviselője és főtörzsfőnöke, Vázsonyi Vilmos és azzal a jelszóval, hogy proletárokat nem menthetünk azért, hogy uj proletárokat csináljunk, az egész akcziót lefújta, s Eolkuskázynak szép javaslata a nélkül, hogy az még csak nyilvánosságra is került volna, ad acta tétetett. Bródy Ernő: Dehogy, nyilvánosságra ke­rült az. Szmrecsányi György: Jól van, mondjuk, hogy nyilvánosságra került. Polónyi Géza: A részletes számitások azon­ban soha sem kerültek a közönség elé. Szmrecsányi György: Eolkusházy elaborá­tuma tehát ad acta tétetett, s a rendszer megint hozzálátott a gründoláshoz, a mennyiben pro­ponálták, hogy négymillió alaptőkével létesít­tessenek árucsarnokok. Bródy Ernő: Elelmiszertársaság! Szmrecsányi György: Hiába tagadja ezt t. képviselőtársam, mert a négy millió alaptőké­nek 60°/o-át várják a fővárostól és az államtól, 40°/o"át pedig a termelőktől, hanem ezek — nem hiszem, hogy beleugranának. Bródy Ernő : Nem árt .senkinek! Szmrecsányi György: Üzlet kell . . . Bródy Ernő: Kinek kell az az üzlet? Szmrecsányi György: A főváros adminisztrá­cziójának, nem pedig nekem. Bródy Ernő: Kinek kell ez az üzlet? Azt tetszett mondani, hogy üzlet kell! Polónyi Géza: Azoknak a bizottsági tagok­nak, a kiket napidíj mellett küldenek ki. Bródy Ernő : Hol van az ? Ilyen nem létezik! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszéd közben párbeszédeket folytatni. Bródy Ernő: Ma uj éra van! Szmrecsányi György: Majd az uj érára is rátérek. G-ründolnak tehát 4 millió koronával rész­vénytársaságot, szerződtetni akarnak egyéneket igazgatói, aligazgatói vagy nem tudom milyen titulus alatt, a kik ismét a fővárosi bizottság kebeléből fognak valószínűleg kikerülni. És miért? Azért, hogy a drágaság enyhittessék. (Derültség.) A múltkor a városi közgyűlésen ezeknek az árucsarnokoknak dolga szóba ke­rült és akkor kipattant a titok, hogy miért kellett ezt a Folkusházy-féle javaslatot lefújni, hogy miért nem akarnak proletárokat csinálni akkor, a mikor proletárokat kivannak menteni. Azért, mert ott a közgyűlésen magából a köz­ségi demokrata pártból felszólalások és felkiál­tások alakjában kitűnt, hogy erre szüksége van a közönség érdekével szemben annak a Gali­cziából bevándorolt néhány száz kazárnak, a kik ezekkel az üzletekkel foglalkoznak, ezeket az üzleteket ellátják és a Terézváros kültelkén a választók zömét képezik. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Kasárok?) Már nem kazárok! (Felkiáltások a jobboldalon: Hát mik'?) Ma­gyarok ! Kérdem én, hogy néhány száz, Oroszország­ból, Galicziából, Romániából, mint hasznavehetet­len elem kilökött ilyen kazár érdeke előbbrevaló a székesfőváros polgárainak érdekénél ? Nem tudja a főváros a közvetítő kereskedelmet meg­rendszabályozni kellőképen, hogy azok a kis­emberek, kisboltosok, detail-kereskedők konkur­rálni tudjanak a nagy üzletekkel, a mikor detail­árusitást folytatnak ? Arra a bizottsági tagra, a ki ezt felhozta, ráfogták, hogy nem kultúrember, mert kultúrember igy nem beszél. Hát a kazár kultúrember ? Farkas Pál : Hol van ilyen ? Szmrecsányi György: Budapestre 1906-ban 14.000 vándorolt be. Tessék megkérdezni a rend­őrséget, hogy igaz-e ? Simonyi-Semadam Sándor: A drágaság kér­dését tessék megoldani, nem a kazárkérdést ! (Zaj.) Szmrecsányi György : Ezt az elemet behozták, de ha nincs létfeltétele Budapesten és csak ilyen mesterséges védelemmel tartják fenn, akkor, kér­dem, miért eresztik be ? Ott van a települési jog­szabály, tessék azt megtartani, de nem ugy, — a mint, nem tudom, milyen képviselőtársam volt, beigazolta, — hogy a Beregmegyén keresztül Amerikába irányított kazárok Fiúméból svindli utján visszakerülnek Budapestre, mert csak igy történhetett, hogy 14.000 orosz zsidó telepedett meg itt egy esztendő alatt, a melynek sem intellek­tuális foka, sem kultúrája, sem vagyona, (Felkiál­tások a jobboldalon ; A koaliczió alatt jöttek !) sem hazája nincs. Ezen elem nem kívánatos elem, ezt mindenünnen kikergetik Európában, csak Magyar­országon telepedhetik le ? Kisepiik a szemetet Európa államaiból, hát Magyarország játszsza Európa szemetesládájának szerepét ? (Mozgás.) Engedelmet kérek, ily tekinteteket nem ismerek el jogosaknak és nem is fogok elismerni soha. Farkas Pál : Senkisem mondja. Szmrecsányi György : Mert nem egyes osztály­érdeket kell megvédeni, hanem a nagy köznek érdekeit, (ügy van! a jobboldalon.) Mikor ezzel a jelszóval, —és ezt Bródy Ernőt, képviselőtársamhoz intézem, — a mikor ezzel a jelszóval lépett fel Vázsonyi Vilmos 1901-ben a Terézvárosban Rado­cza ellen, a mikor azt tűzte ki, hogy a klikkek ellen harczolni fog, hogy a panamázást megszünteti a fővárosban, (Ugy van! a jobboldalon.) akkor, bár politikával nem foglalkoztam, szimpatikusán fogadtam ezt a tervet. Es mit látok most ? Azt, hogy a nagy hangon hirdetett programm semmi, mert a törzsfőnökök törzsfőnökévé avanzsirozot^ és ott dirigálja az osztály-, faj- és vallásérdekeke védő akcziót. (Mozgás. Ellenmondás a jobboldalon. Bródy Ernő : Majd megvédi magát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom