Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-299
454 2 L J9. országos ülés 1911 november "27-én, hétfőn. Szmreesányi György: Vázsonyi kvalitásait minden tekintetben elismerem. Személyes tisztelője is vagyok. Bródi Ernő: Azt tessék elismerni, kogy mindig a közérdek vezette őt. Szmreesányi György : De a ki bizonyos irányban elfogult és preokkupál, az nem lehet kifogástalan. Farkas Pál : Vázsonyit reakeziósnak nevezik a radikálisok ! (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Szmrecsányi György: Nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur nincs jelen. (Mozgás a jobboldalon.) Mert, t. ház, mondhatnám, az ország szine előtt akarok kérdést hozzá terjeszteni. Székely Ferencz ígazságiigyminister: Eljuttatjuk hozzá ! Szmreesányi György: Nekem meggyőződésem, hogy a főváros adminisztrácziója nem hogy nem felel meg a követelményeknek, nem hogy nem képes kielégíteni a közönség jogos érdekeit, hanem rossz. 'Készben oka ennek az 1872 : XXXVI. elavult t.-cz. ; és hogy e törvényezikknek elavult és nem jól alkalmazható rendelkezései még rosszabbul alkalmaztatnak, mint ahogy azokat alkalmazni lehetne, annak — megengedem — ezek a tényezők is nagyban okai. Ha a ministerelnök ur elismeri annak a kívánságnak és közóhajnak fontosságát és szükségességét, hogy a főváros újjászervezéséről törvényjavaslatot kell alkotni, hogy ezeket a lehetetlen állapotokat meg kell szüntetni, akkor azt hiszem, hogy ha bátor kézzel nyúl ebbe a darázsfészekbe, valamennyiünket pártkülönbség nélkül maga mellett fog találni, (Helyeslés balfelöl.) mert ezen szándékában őt támogatjuk és ha megteszi, ereznél maranandóbb emléket fog magának állítani. Nem akarok tovább a ház szives türelmével visszaélni, úgyis eléggé igénybe vettem már azt. De kijelentem, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozni fogok. Bródy Ernő : Legyen szerencsénk ! Szmreesányi György: Vállalkozom azon háládatlan feladatra, hogy ezeket a kérdéseket itt állandóan napirenden tartom, (Helyeslés balfélől.) és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ebben engem nem vezet semmi más, mint az, hogy mint magyar ember az én fővárosomat ugy akarom látni, hogy az nemzeti érzésemnek, erkölcsi felfogásomnak és ideáljaimnak minden tekintetben megfeleljen. Azért kérem az igen t. ministerelnök urat, mint belügyministert, és a t. házat, hogy határozati javaslatomat, mely a következő, elfogadni méltóztassék (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Miután a Budapest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről szóló 1872 : XXXVI. törvényezikk a változott viszonyoknál fogva hivatásának és rendeltetésének egyáltalában nem felel meg. a ház utasítja a belügyministerium vezetésével megbízott t. ministerelnök urat, hogy Budapest székesfőváros újjászervezéséről és közigazgatásának rendezéséről törvényjavaslatot szerkeszszen és azt mielőbb terjeszsze a törvényhozás elé.« (Elénk helyeslés balfélől.) Nyegre László jegyző: Márkus József. Márkus József: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy Szmreesányi György képviselőtársamnak iménti felszólalására, melyben a székesfővárosi törvényhatóságának ügyeivel foglalkozott, én, ki a székesfővárost 30 évet meghaladó időn át szolgáltam és a a székesfőváros polgárságát és a főváros viszonyait alaposan ismerem, néhánjr rövid szóval reflektálhassak. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Legelső sorban is köszönettel fogadom a t. képviselő urnak azt a kijelentését, hogy a székesfőváros ügyeit állandóan napirenden kívánja tartani és hogy azzal ugy maga kivan foglalkozni, mint a házat U foglalkoztatni óhajtja. Köszönettel fogadom ezt azért, mert a törvényhatóságok működésének nyilvános ellenőrzését a magam részéről nemcsak indokoltnak, hanem hasznosnak és szükségesnek is tartom, (Helyeslés jobbfelől.) másrészt köszönöm ezt azért is, mert a székesfőváros törvényhatóságának semmiféle oka sincs arra, hogy az ellenőrzéstől, a kritikától féljen, és mert meg vagyok győződve, hogy ha az igen t. képviselő ur a székesfőváros ügyeivel állandóan és behatóbban fog foglalkozni, akkor az ő ítélete is a székesfőváros adminisztrácziójáról másként fog alakulni, mint a milyen alakulatot a mai beszédében nyert. (Ugy van ! jobbfelől.) T. képviselőtársain beszédének elején nagy elismeréssel nyilatkozott arról a haladásról, a melyet a székesfőváros a magyarosodás terén tett. Felemiitette — és ebben teljesen igaza van, — hogy a főváros lakosságának túlnyomó része negyven esztendővel ezelőtt még németajkú volt, hogy mindenütt német feliratokat látott az üzletek czimtábláin és hogy az üzletekben is túlnyomóan a német nyelvet használták. Elismerte, hogy mindez azóta megváltozott, mert a főváros polgársága nyelvében teljesen magyarrá lett. Ez igy is van. (Ugy van ! jobbfelől.) Budapest törvényhatósága az alkotmányos élet helyreállitásával és a három városnak egymást gyorsan követő egyesítése után, ama nagy és súlyos feladatok között, melyek reá várakoztak, hogy Budapestet a provincziális városok rangjából kiemelje és azt az uj életre kelt nemzet politikai, gazdasági és kulturális életének méltó központjává avassa, legelső és legfőbb hivatásának tekintette teljesen elhanyagolt állapotban levő közigazgatásának erőteljes megalapozását és fejlesztését. (Ugy van! jobbfelől.) Hogy ebbeli törekvése nem maradt eredmény nélkül, ezt mutatja és igazolja az az óriási haladás, melyet az utolsó négy évtized működése után látunk. Budajaest kulturális kiadásai ma már közel járnak a húsz millióhoz, a mi egy harmadrésze a székesfőváros jelenlegi rendes bevételeinek, de háromszorosa annak az összegnek, a melyet a főváros egyesitése után 1874-ben a székesfőváros
