Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

372 412. országos ülés 1900 Elnök : Méltóztatik hozzájárulni, hogy a jelentés a házszabályok 140. §-a értelmében, miután az ügy igen sürgős és határidőhöz van kötve, a szokásos három nap és az osztályok mellőzésével kinyomassák, szétosztassák és a következő, azaz a hétfői ülés napirendjére kitűzessék, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az inditvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Hammersberg László jegyző: T. ház ! Az inditványkönyvbe be van jegyezve Nagy György következő indítványa (írom. 1110) (olvassa) : »Inditványozom, hogy az aradi vesztőhelynek, a vértanuk megszentelt földjének megvásárlásához a magyar országgyűlés képviselőháza is járuljon hozzá 20.000 koronával és utasítsa a ház az elnököt, hogy ezt az összeget a ház költségvetésének terhére küldje el a gyűjtésből befolyó pénzeket kezelő aradi városi tanácsnak«. (Helyeslés bál]elől.) Elnök : A képviselő ur a házszabályok 198. §-a értelmében az indítványt az elnöknek is beadta. Az inditvány ki fog nyomatni és szét fog osztatni. A házszabályok 197. §-a értelmében indítványozom, hogy az inditvány megokolására február hó 15-ik napja tűzessék ki. Méltóztatik hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Következik az interpellácziós könyv felolvasása. Hammersberg László jegyző: Az interpellácziós könyvben a következő ujabb bejegyzések vannak : Február 3. Hencz Károly : A kivándorlás tárgyában, a belügyministerhez. Február 4. Surmin György : Az alkotmánynak Horvátországban való lábbal tiprásáról, tekintettel a királyi hitlevélre, a ministerelnökhöz. Február 5. Rojc Milán : A Horvátországban uralkodó alkotmányellenes és erőszakos rezsimről, tekintettel Bosznia és Herczegovina annexiójára, a ministerelnökhöz. Február 5. Magdics Péter: Az államvasuti hivataloknak a közönséggel való levelezése tárgyában, a kereskedelemügyi ministerhez. Február 5. Lukínics Ödön : Az országgyűlési beszédeknek Horvátországban történő elkobzása tárgyában a ministerelnökhöz. Február 5. Grahovac Mirko: A kiegyezési 1868 : I. t.-cz. 56. és 57. §-ainak Horvátországban való megsértése tárgyában, a pénzügyministerhez. Elnök : Az interpellácziókra a szokott időben, t. i. félkettőkor fogunk áttérni. (Helyeslés.) Méltóztatik hozzájárulni ? (Helyeslés.) Áttérünk a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 597—603, 901) folytatólagos tárgyalására. Soron van mint szónok ? Hammersberg László jegyző : GrahovacMirkó ! Grahovac Mirkó (horvátul beszél). Elnök : Szólásra következik ? február 6-án, szombaton. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Batthyány Tivadar gróf ! Elnök : Nincs itt. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Szilassy Zoltán! Szilassy Zoltán : T. képviselőház ! Nem lehet rossz néven venni azt, hogy az adójavaslatok körül való vita olyan hosszura húzódik, mert hiszen tudjuk, hogy ezek az adójavaslatok az összes polgároknak a boldogulását, mondhatnám a zsebét a legközvetlenebbül érintik, és ennek következtében a képviselőknek nemcsak joguk/ hanem kötelességük is, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel tárgyalják ezeket a törvényjavaslatokat, melyek évtizedekre vannak hivatva megállapítani a közszolgáltatások rendszerét. Szem előtt kell tartanunk, hogy ezek a javaslatok necsak az adózók lehető kímélését érjék el, hanem egyúttal a modern szocziális kívánalmaknak teljesitése mellett a folyton növekedő államháztartási kiadások fedezésére szükséges eszközöket is biztosítsák. A vita anyaga mégis sajátszerűkig azt mutatja, hogy a felszólalóknak, különösen a javaslatok ellenzőinek igen nagy része nem annyira a tárgyi és a szakszerű bírálatra szorítkozott, mint inkább a törvényj avaslatoknak általános tárgyalását a különböző társadalmi osztályok tülekedési szinterévé tette. (Ugy van ! jobbfelől.) Hiszen természetes dolog, hogy a különböző osztályoknak természetszerű érdekellentétei ilyen törvényjavaslatnál ilyen alkalommal meg szoktak nyilvánulni, azonban semmi körülmények között sem igazolható és helyeselhető az, hogy a természetszerűleg amúgy is fennálló ellentétek még mesterségesen is kiéleztessenek. (Helyeslés jobbfelől.) A különböző osztályok érdekeinek ellentétét legjobban Sándor Pál t. képviselőtársam első és második felszólalásában élezte ki, a midőn az egész reformot olyannak tüntette, fel, a mely elsősorban a földbirtokos osztály érdekeit favorizálja, a többi kereső osztályok érdekeinek háttérbe szorításával — és talán mondhatnám — megsemmisítésével. Igaz, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam elég óvatos volt ezt az ő véleményét nyiltan ki nem mondani, mert hiszen, bármennyire türelmesek vagyunk is ebben a házban, ennek meghallgatására mégis talán alig vállalkoztunk volna. Azonban az ő beszédének egész tendencziája, azok előtt különösen, a kik a sorok között is tudnak olvasni, azt mutatja, hogy ez az én előbb emiitett megállapításom teljesen helyes. Sándor Pál legutolsó beszédében tiltakozott ugyan ez ellen a vád ellen, azonban bátor vagyok felemlíteni, hogy legutolsó beszédében, daczára annak, hogy tiltakozott ezen vád ellen, mégis a földbirtokos osztályt és különösen a nagybirtokosokat egész nyiltan azzal vádolja meg, »hogy a nagybirtokosság kevés kivétellel nem fizet adót«, más helyütt pedig azt mondja, hogy »a nagybirtok az ő befolyása révén az ujabb adó-