Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-412

Í12. országos ülés 1909 február 6-án, szombaton. 373 javaslatok életbeléptetése esetén is meg fogja tartani régi, csaknem teljes adómentességét«. Sándor Pál vádjaira Bernát István és Baross János képviselőtársaim teljes mértékben megfeleltek és én nem is akarok az ő konkrét vajdaira válaszolni. Azonban figyelmeztetni akarom őt, bogy igen veszedelmes tűzzel játszik és hogy azt a természetes ellentétet, a mely a földbirtokos osztály és az egyéb kereső, röviden merkantilnak nevezhető osztályok között amúgy is fennáll, kiélezni nem szabad, mert ennek igen káros következményei lehetnek. Hiszen itt a házban is felemlítették, hogy általánosságban a földbirtokos osztály évi összprodukcziója körülbelül 3000 millió koronára tehető. Ezzel szemben a merkantil osztályok összprodukcziója körülbelül — épen Szterényi államtitkár ur ő exczellencziája közölt egy alkalommal efféle becslést — 2000 millióra tehető. Már most ha ezt a két számot szembeáihtjuk és azt látjuk, hogy a mezőgazdasági osztály az összes lakosságnak 75%-át képezi és az egyenesadó-jövedelmeknek körülbelül 50%-át szolgáltatja, és e mellett ugyanabban az arányban járul hozzá a közvetett adók szolgáltatásához is, hát akkor igen furcsa arány jön ki épen a merkantil foglalkozások űzőire, inert hiszen, a mint látjuk, tulajdonképen ők maguk sz egész nemzeti produkeziónak két ötödét kéjDviselik és ugyanakkor az állami háztartás szükségleteihez kevésbbé járulnak hozzá, mint a hogyan az őket megilletné ; de különösen — a mire én súlyt helyezek — jobb ezen merkantil osztályok megélhetése, mert a lakosság 25%-ára esik az ország összprodukcziójának 40%-a. így tehát, t. képviselőház, a mekrantilosztályok elnyomásáról, háttérbe szorításáról, érdekeinek sérelméről panaszkodni legalább is ildomtalan dolog. A mezőgazdasági osztály mindenkor a maga érdekeinek az érvényesítését magasabb állami szempontból tekinti. Talán nem szükséges itt különösen hangsúlyoznom a 40-es évek törvényhozásának azt a tényét, hogy a jobbágyságot felszabadította, hogy önként vállalta magára a birtokos nemesség az adózásnak ő reá való kiterjesztését is és később, az alkotmányos éra óta hozotttörvényjavaslatok szintén a legnagyobb részben a birtokos osztálynak az érdeme, mert hiszen ez volt a parlamentben legjobban és legerősebben képviselve. A hozott törvények, a mint azt Nagy Emil t. képviselőtársam egy igen érdekes felolvasásában egy alkalommal részletesen kifejtette, majdnem valamennyi a merkantil érdekek emelésére szolgáltak, és akkor a közgazdasági pohtika is a merkantil érdekek emelésére törekedett. Ezzel szemben a mezőgazdaság a legutóbbi időig, mondhatnám majdnem a mostani kormány idejéig, kellő védelmét sem a vámpolitikában, sem a közgazdasági politikában alig kapta meg. Már most, t. képviselőház, a földbirtokos osztály dolgozott és adósságot csinált, adósságot csinált azért, hogy a maga primitív gazdálkodását átalakítsa. A legnagyobb erőfeszítést fejtette ki. és ennek köszönhető az az örvendetes tény, a melyre ezen házban a jelenlegi vita alkalmával többször is hivatkoztak, hogy a nemzeti produkczió a mezőgazdasági téren az utolsó .30—40 esztendőben óriási mértékben emelkedett. Így tehát azt gondolom, megállapíthatom, hogy az a törekvés, a mely a mezőgazdaság és a mezőgazdaság művelőinek megerősítésére irányul, nem képez osztályérdeket, hanem általános érdeket. A városi elemek nincsenek elhanyagolva ; hiszen elég arra hivatkoznom, hogy a törvényhozás a legutóbbi időben is milliókra menő befektetéseket szavazott meg a merkantil érdekek istápolására és elsősorban a városi elemek megerősítésére. Nem is diffikultálta ezt senki, nem diffikultáljuk mi sem, hogy a városi elemet ily módon megerősíteni akarjuk. Nem diffikultáljuk mi, agráriusok, okos önzés szempontjából sem, mert nekünk elsősorban jó fizető városi polgárságra, mint fogyasztókra van szükségünk. Szükségünk van pedig erre nemcsak most. hanem különösen a közel jövőben, a midőn az önálló vámterületnek berendezése előtt állunk és a midőn a magyar mezőgazdasági termények biztos ausztriai piaezuknak egy nagy részét el fogják veszíteni. De, t. képviselőház, a városi elemek érdekeit vannak hivatva szolgálni azon intézkedések is, a melyeket a városi képviselők értekezletén javaslatba hoztak és a mely javaslatok jelentékeny részéhez az értekezleteken, részt vett pénzügyminister ur és belügyminister ur is hozzájárultak. Én nem akarom ezeket a javaslatokat részletezni, hiszen azokat mindenki ismeri. Csak sajátságosnak tartom, hogy Polónyi Géza igen t. képviselőtársam, a ki a városi képviselők értekezletén, különösen eleinte, igen jelentékeny szerepet vitt, az ő legutóbbi beszédében egyáltalában ugy tesz, mintha semmitsem tudna arról, hogy ott a városi képviselők értekezletén mi történt, és hogy a városi képviselők értekezletén nemcsak a pénzügyminister ur, hanem a belügyminister ur is határozott Ígéreteket tett és határozott útmutatást nyújtott arra nézve, hogy a kormány mit szándékozik tenni a városok érdekében. És ő erről semmit sem tud, hanem a belügyminister urat beszédében ismételten perbe idézi, hogy jöjjön ide és nyilatkozzék, mit akar tenni a városok érdekében ? En azt hiszem, hogy azok a javaslatok, a melyeket a városi képviselők értekezletén megtettek, azokkal a nyilatkozatokkal, a melyeket a kormány jelenlevő tagjai . . . Elnök (csenget) : Kérem, ez nem tartozik a földadókataszterhez. Polónyi Géza." Személyes kérdésben szót fogok kérni ! Szilassy Zoltán : Bocsánatot kérek, ennek következtében azt hiszem, nem lehet arról szó, hogy a földadókataszter kiigazításával és a földadó százalékának megállapitásával a törvényjavaslat a mezőgazdasági osztályokat nagyobb mértékben favorizálja, egyéb termelő osztályok rovására.