Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-10
10. országos ülés 1896. deczeniber 10.-én, csütörtökön. 59 (Derültség.) Köszönöm nem azért, mintha én nem tudtam volna, hiszen én ezt az elvet hirdetem, 18 esztendeje már, hirdetik többen közülünk, Helfy, Madrász t. képviselőtársaim, a mióta képviselők és tagjai vagyunk ennek a törvényhozásnak. Minket tehát erre nem kellett tanítani, hanem egy Jókai Mór nagy nevével a szabadelvű párt olvasóközönségét erre megtanítani nagyon hasznos és üdvös dolog volt. Én azért nem mulaszthatom el ez alkalmat, midőn a véradóról van szó, hogy köszönetet szavazzak Jókai Mórnak azért, hogy ezt nyiltan kijelentette. Mert próbálta bár ő költői fellendülésben a tágabb testvérekről álmodozni, próbálta elcsitítani magában a törzsgyökeres magyar embert a közös haza eszméjével és a Gotterhalte dallamával, de nem sikerűit. A törzsgyökeres magyar vérből származott komáromi magyar szív nem tagadta meg magát soha (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és néha kitör az őszinte magyar ember, a mint megnyilatkozott ez alkalommal a »Nemzet«-ben megjelent ama czikkében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát köszönetet szavazok neki ezen őszinte, szép nyilatkozatáért. Hogy a t. szabadelvíí párt ezen koszorús köztiszteletíí tagjának köszönetet szavazott-e, azt a választások története mutatja, a mikor a nemzet koszorúsát, talán épen ezért az őszinte nyilatkozatáért elküldték önök megbukni Karczagra. (Igaz! Úgy van ! Derültség a szélső baloldalon.) De hát ezért az önök lelkiismerete számol, én csak örvendezésemet fejezem ki, hogy a mi eszméink annyira terjednek, hogy azok igazsága egy Jókai Mór tollán keresztül is utat tört, mely azt mondja, hogy a közös hadseregben semmi sem közös, a vezény-nyelv, a szín, a czímer, az mind osztrák. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Mikor ezt konstatálom, szólanom kell arról, hogy mindennemű állam önállóságának kétségbevonhatatlan és elmulaszthatatlan attribútuma az önálló hadsereg. (Igaz! Úgy van! a stsélső baloldalon.) Megvan ez még a bulgároknál is, — pedig ez csak szuverén állam, — megvan a szerbeknél, románoknál, belgáknál, dánoknál, nálunk sokkal kisebb államoknál..Ezt el nem engedné egyetlen egy sem, mert ha valami tartozik az állami önállóságra, már csak ez tartozik. Azonban a magyar állam eszméjét, melyet önök oly fitogtatva szeretnek használni, nagyon helyes észrevétellel definiálta egyszer gr. Apponyi Albert képviselőtársam, mikor azt mondta, hogy a »magyar állam« kifejezés házi használatra van feltalálva. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Fájdalom, nekem ez a szomorú helyzetre nagyon találó kifejezés mélyen megmaradt az emlékezeben s eszembe jutott akkor, midőn a Vaskapunál nagy hűhóval tartott ünnepélyek voltak, mikor idegen uralkodók is megjelentek s a magyar államiság, minthogy csak házi használatra való, eltűnt s ünnepelt az osztrák-magyar monarchia. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kekünk ez a magyar államiság a fő. Az a párt, melyhez szerencsém van tartozni, programmjának egyik legsarkalatosabb pontjául tartja az önálló nemzeti hadsereget. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E nélkül mi nem alkuszunk soha és mióta ez a párt a parlamentben képviselve van, mindenkor felszólaltak megbízottai s kifejezték meggyőződésüket arra nézve, hogy az úgynevezett közös hadsereg — Jókai szerint és valósággal osztrák hadsereg —számára egyetlenegy ujonczot mi, ezen padokon ülők meg nem szavazhatunk, lévén programmunknak egyik sarkalatos alapelve: az önálló nemzeti véderő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez tehát az első ok arra nézve, t. ház, hogy mi az ujonczokat a közös hadsereg részére — a honvédségről majd később fogok szólani — meg nem szavazhatjuk. De ezen elvi okokon kivííl még egyéb okok és körülmények is vezethetnek és vezetuek bennünket ugyanezen elhatározásunkban. Nevezetesen a közös hadseregben, annak kivált felsőbb köreiben, gyakran emlegettetik az osztrák hagyományos szellem; és hivatalos iratokban is, magas katonai állásuktól visszalépő egyének ajánlják ennek a hagyományos szellemnek fentartását és sértetlen ápolását a tisztikarnak búcsúproklamácziókban, a mint azt csak nemrégiben is tapasztaltuk. Hát ez a hagyományos osztrák szellem tökéletesen egy azzal, amit Jókai az osztrák hadsereg szellemének nevez. Pedig magának a hadseregnek 1868 óta legalább is közösnek kellene lennie az 1867-iki kiegyezés értelmében. De még most sem lett azzá és nem is akar engedni, miután az osztrák hagyományos szellemet tartják ott sértetlenül ápolandónak. Példa erre a szomszédunkban ülő t. párt törekvése, a melynek a hadügyi téren való követelései a mi törekvéseinkhez képest a minimumra vannak leszállítva. Például magyar katonai akadémiát kivannak magyar területen. Mennyit küzdenek t. barátaink ezen eszme mellett, mily szívósan úgy itt, mint a delegácziókban kiküldötteik útján. És vájjon jutottak-e már valami eredményhez ? A mit mondott Bylandt Rheydt, ugyanazt mondotta Bauer, és a mit mondott Baner, ugyanazt mondotta Krieghammer: hogy tudniillik a mig ők ott ülnek, addig nemzetiségi konczessiókat megtűrni és megengedni nem fognak és ha fognak is egy katonái intézetet magyar területen fölállítani, annak tannyelve nem lesz magyar, hanem, a mint Pulszky Ágoston t. képviselőtársam a delegáczióban és másutt is vitatta: német lesz a tannyelve. Hát hogy mi lesz a haszna ebből Magyar8*
