Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-10
(/• 10. országos ülés 1896. deczemlber 10-én, csütörtökön. országnak, azt nem tudom, kivéve talán azon kis magyar városkát, a melynek liferánsai nagyobb konzumnak fognak örvendeni. Ezt csak azért hoztam fel, mert én méltánylom a lépésről lépésre való sikert is. De méltóztastassanak belátni, hogy midőn azt tapasztaljuk, hogy e törekvés és buzgó hazafiassággal követett eszme nem bírja magát keresztültörni sehogy, akkor nincsen más mód szerintünk, mint a kérdésnek gyökeres megoldása. (Élénk helyeslés a szélső balo'i'dalon.) a mit úgy fejeztek ki a rómaiaknál, hogy Carthaginem delendam esse censeo ! a közös hadsereget, mint ilyent, minthogy az úgy sem közös, el kell törülni és az önálló magyar hadsereget a hazának, de jó lélekkel merem mondani: a trónnak is biztosabb támaszára életbe kell léptetni. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Szólottam a hagyományos szellemről, és itt két tünetről kell megemlékeznem, minthogy a közös hadsereget, ha valahol, az újonezjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kell bírálat alá venni. Én nem zárkózom el részemről az örvendetes tünetek konstatálásátóljha haladás vagy közeledés mutatkozik; ítéletemben mindenekfölött igazságos akarok maradni és, bár híve vagyok pártomnak, annyira mégsem vagyok pártember, hogy attól, a mit általános hazafias szempontból méltányolni kell, elzárkózzam ott, a hol közeledést látok. Látható volt például némi közeledés most az ezredéves ünnepségek alkalmából a közös hadsereg némely részéről. Hentaller Lajos : A honvédzenekar a »Gotterhalte«-t játszotta! Thaly Kálmán: Engedelmet kérek t. képviselőtársamtól, hadd fejtsem ki először a magam nézetét. Szívesen polemizálok t. kollegámmal is azután, hogy ha bevégeztem. A milleniumi ünnepélyen s különösen a kiállításon — meg kell adni — a hadügyi kormányzat igen szépen volt reprezentálva. A hadügyi kormányzat kiállítása egyike volt a leg. tanulságosabbaknak, sőt voltak némely tünemények, a mikre szinte csodálkozva néztünk körül, hogy megállt-e a világ, vagy a föld máskép kezd-e forogni ? Tudniillik a munkácsi emlék leleplezésekor, a pannonhalmi alapkő letételekor és a zoborhegyi emlékmű leleplezésekor tábornoki ajkakról oly magyarbarát szavak hangzottak el, a minőket nyilvános alkalmakkor még nem volt módunkban hallani. így történt különösen a"; munkácsi ünnepély alkalmával. Örült az egész közvélemény rajta, hogy oda a közös hadügyi legfelsőbb körök a tábornoki karnak oly tagjait küldték ki, a kik a magyar nemzet ezeréves ünnepén velünk együtt örültek; a közeledésezen jelét részemről örömmel fogadtam s nem kételkedem, hogy így fogadták mások is. A zoborhegyi, nyitrai nyilatkozaton nem csodálkozom, azt tudtam, vártam előre, mert ott a pozsonyi honvédkerület parancsnoka, Bolla tábornok képviselte a katonaságot és annak hazafisága és jó magyarsága minden kétségen kivül áll. (Egy hang a szélső baloldalon: Ne dicsérd, mert nyugdíjazsák!) Én elmondom azt, a mit tudok és nem törődöm vele, hogy az egyik vagy másik képviselőtársamnak mi a véleménye. Én ismerem és soha sem kételkedtem benne, mert hazafisága minden kétségen kivül áll. De örömmel konstatálom azt is, a mi Pannonhalmán és Munkácson történt. Itt azt mondják, hogy a honvéd zenekar játszotta a »Gott erhalte«-t; de azt is hallottam, hogy a C3. és kir. zenekarok játszották a Kossuth-indulót. És ennek így kell lenni, mert a Kosuth-induló, a Klapka-induló és ilyen zenemüvek már történelmi áriák és ha játszották a közös hadseregi zenekarok, még pedig a király jelenlétében, midőn az ifjúság, 5000 fiatal ember Ö felsége előtt elvonult, ezt örömmel constatálom és némi közeledésnek veszem. Természetes, hogy a »Gott erhalte« játszása nekem is csak úgy nem okoz örömet, mint t. barátomnak, de a mi Örömet okozott, annak kijelentése elől sem akarok elzárkózni. Az ezredév alkalmával tehát némi közeledését a hadseregnek vagy azok egyes tagjainak a magyar nemzethez és a magyar nemzet ünnepélyéhez lehetett észrevenni. Ez elöl, ennek kijelentése elől sem akartam elzárkózni, hogy annál inkább meggyőződhessék a t. ház, hogy Ítéletemben elfogulatlan és igazságos akarok lenni. Hanem hogy ez valami legfelsőbb helyről, nem pedig belső meggyőződésből történt — fájdalom — az utólag történt dolgok oda engednek következtetni. Nevezetesen ül önök közt egy szabadelvű-párti derék, fiatal képviselő úr, a ki .... . Sima Ferencz: Ki az? Thaly Kálmán: Majd megnevezem; a ki a magyar nemzet hősei és a 48-as eszmék harczosai iránt tisztelettel viseltetik, mint a hogy tisztelettel viseltetünk mi is. A magyar szabadságharcz egyik legvitézebb tábornokának, Komárom hős védőjének: Klapka Györgynek, tudvalevőleg Komáromban szobra lepleztetett le. Tuba János képviselő úr volt a szoborbizottság elnöke és fáradhatatlanul sokat tett arra, hogy a szobor létrejöhessen. Ennek a í. szabadelvűpárti képviselő úrnak, a ki az ünnepélyt is rendezte, a meghívókat szétküldötte, — azt hiszem — már a személye és pártállása elég garanczia lehetett volna az illetőknek, különösen a közös hadsereg tagjainak arra nézve, hogy azon szoborleleplezés alkalmával semmi illoyalitás történni nem fog. Mégis mi történt azon a napon,
