Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-391

391. országos ülés 189é. november 29-én, esütSrtökím. 85 hanem Budapest fővárosnak és azoknak a pénz­intézeteknek, a melyek annak a létrejöttét elő­mozdít|ák, de különösen magának a részvény­társaságnak, mely csak hazafias mííbarátokból fog állani, annak magának egy saját maga által alkotott organikus igazgatósága kell, hogy gon­doskodjék erről, és attól félni nem luhet, hogy ez idegen múzsának legyen időjártával átadva. (Nyuqtálanség bálfelől) Hiszen a részvényesek maguk a legelső bben hozzászólhatnak. (Felkiál tások bal felől: Törvény kell!) Nem akarok arra kitérni, hogy a negyedik színház nemlétében közönségünk elszokik az orfeumba. Az orfeumot tisztelem, becsülöm. Elismerem, hogy az mulat­ságos intézet, semmiféle tartiiffiádákat nem bo­csát közre, nem erkölcstelen. Utóvégre is min­den ember őrizze a mása erkölcsét privátim, az állam ezzel nem tartozik. (Derültség.) Ámde ez az orfeum igen drága mulatság; azt, mint a ren des mindennapi kenyeret, nem használhatjuk. Egyszer egyszer megenged magának az ember egy kirúgást, de azt, minta népszínházát, magá­nak és családjának rendes látogató-helyévé nem teheti. Még arra a kérdésre lehet kitérni, hogy vájjon miféle biztosítékot tudunk kitalálni arra nézve, hogy ennek e negyedik színháznak elő­adásai valósággal, túlnyomólag, (Élénk felkiáltá­sok a szélsőbalon: Egészen !) számokban is meg­állapíthatólag magyar előadások számára legye­nek rezerválva. (Felkiáltások a szélsőbalról: Amől és Kamol! Hol van Simoncsics ? Derültség.) Hát hiszen a régi időben voltak angol előadások a nemzeti színházban Ira-Aldridge fellépésével, vol­tak olasz előadások Ristori-val, voltak franczia előadáfok Rachellel és Levasseurrel, semmiféle sérelmet nem talált benne a nemzet. (Felkiáltások bálfelől: Kivételesen !) A mostani népszínházban voltak olasz elő­adások Duse-val, volt franczia előadás Sarah Bemhard-dal, voltak orosz előadások Slavianszki­val. (Felkiáltások a szélsőbalról: De német nem, volt!) Német nem volt. (Egy hang a szélsőbalon: Miért ?) Hogy miért ? Nem azért, mintha valami rettenetes nagy gyűlölettel volnánk a német iránt, hanem azért, mert a németeknek itt van Bécs, közel van: minden budapesti ember, ha német előadást akar látni jót, felmegy Bécsbe, ott láthat művészi előadást. Hiszen a bécsi nagy művészek buktatják meg a kis német művésze­tet Budapesten. Német társaságot ez a negyedik színház szerződtetni semmiesetre nem fog, ha­csak úgy nem, hogy vendégszereplésre hív meg e gy­e £T hírhedett német színészt, vagy színész nőt. De, hogy egész társasággal jöjjenek ide, az nem szokás, és nem is tették soha. A Burg­B/.inliáz nem vándorolt soha. De egy kis politika van abban mégis, hogy mi magyar parlament | itt ne mondjunk ki határozatot olyan dologban, hogy abban a negyedik színházban mindenféle nemzet nyelvén szabad előadást tartani, csak épen német nyelven nem. (Felkiáltások a szélsä­balon: Csak magyarul!) Nekünk a világon annyi ellenségünk van, szövetségesünk egyesegyedűl a német. Thaly Kálmán: Hát az olasz nem szö­vetségesünk? Jókai Mór: Azt mondja Heine: »Bei eurem Protegiren — Hätt' eh können vmHun­ger krepiren.« (Élénk derültség jobbfelőlj Én azt rossz politikának tartanám, ha a magyar parlament mondana ki ilyent; igenis, a részvényesek a maguk igazgatásában tehetik ezt, épúgy, a mint tették ezt a magyar nemzeti színháznak az alapítói, a kik ezt kimondták. Őket nem zsenirozta az országos politika, tették egészen a maguk tetszése szerint, és me» is tartoták. Erre nézve tehát a garancziát Szeder­kényi Nándor t. barátom meg fogja találni. Higyje el, hogy a kik a negyedik színház létre­jöttét vagyonukkal, szellemükkel kívánják elő­mozdítani, fognak birni annyi hazafisággal, hogy áldozatukat nem fogják kárba veszni, vagy épen a nemzet czéljaival ellenkezőre felhasználni engedni. (Helyeslés jobbfeW.) Hanem itt circu­lus vitiosusban forgunk. A közönség azt mondja: igenis, én hozzá fogok járulni ennek a létesítésé­hez, ha segít engem más is. A főváros hozzá­járulna, ha segítené az ország, a pénzintézetek hozzájárulnának kölcsöneikkel, ha segítené vagy az ország, vagy a főváros, vagy a közönség, így tehát mind a négyféle faktora közül ennek a létesítendő negyedik színháznak vár egyik a má­sikra. (Igaz ! Úgy van! jobbfelől.) Részemről azért járulok a törvényjavaslat elfogadásához, mert a kiindulási pontot látom benne, a mely kiindulási pont után következnek azután a többi koeffi­cziensek. Ha e színház egyszer föl lesz építve, akkor aztán mindezek a koefficzieisek, melyek annak létrehozására közreműködtek, gondoskodhatnak azokról a garancziákról, (Ellenmondások és de­rültség a szélső báloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb­felől. Elnök csenget.) melyeket nagyon igazságo­san követelnek a t. ellenzék szónokai. Én részemről hozzájárulok a törvényjavas­lathoz. (Hosszantartó, élénk helyeslés a joV oldalon.) Papp Elek jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos: T. ház! Az előadó úr azzal védelmezte egy é), vígnak nevezett színház szá­mára adandó kölcsön engedélyezését, hogy az veiélytár^a lesz az orfeumoknak. No, e védelmet nem köszöni meg a vígszínház. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Bartók Lajos: Mert ha csak az orfeum-

Next

/
Oldalképek
Tartalom