Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-391
86 391"» országos ülés 1894. november 29-én, csütörtökön. nak lesz yetélytársa, akkor második orfeum lesz, pedig nekünk egy is elég a jóból. (Derültség 'balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csengd.) És ha ez a. vígszínház az orfeum rangjára törekednék, akkor nem lenne — mondjuk — gróf Keglevich István az igazgatója, hanem talán Beöthy Aldzsi t. képviselőtársam. (Élénk derültség bálfelöl.) De, t. ház, én sokkal komolyabbnak tartom a vígszínház feladat, s azt hiszem, komolyabb czél is lebeg alapítóinak, vagy leendő vezetőinek szeme előtt, daczára az elnevezés vidámságának. Mert, kérem, egy új vígszínház rendkívül fontos feladattal bír nemcsak művészi szempontból, hanem igenis épen nemzetiségi, magyarosítási szempontból is. (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) És ha van egy különös szempont, a mely az államot egy különben jövedelmet hajtó vállalatnál ily kamattalan kölcsön megadására indíthatja: ez az a szempont, a melyre mi nagyon rá vagyunk utalva, hogy a főváros magyarosodását törvényhozásilag is előmozdítsuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj. Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Bartók Lajos: Én kezdettőt fogva, hosszú időn át tagja voltam a vígszinház alapítására alakúit egyesületnek, és csekély erőmből telhetőleg úgy a sajtóban, mint a különböző üléseken, összejöveteleken, közvéleményben agitálva, mindent elkövettem annak létesüléseért (Igás! a szélsőbalon.) A miért is most felszólalok, az az, hogy revindikáljam a vígszinház kizárólagos magyar karakterét, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) kizárólagos magyar nemzeti tendeneziáját, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mtdy nélkül sem művészeti, sem semminemű tekintetben kulturális üdvös hatást Magyarországon színháztól nem várhatok. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) kzt mondja motiváczióúl a pénzügyi bizottság jelentése: (Olvassa.) »Elég megemlítenünk, hogy Budapest népességéhez hasonló más városok ma is kétszer több színházzal rendelkeznek, mint a magyar fő- és székváros.« Igen, de egy sem internáczionalis, egy sem kozmopolita színház, hanem mind az illető nem zetek nyelvén, azoknak művészi szelleméből organicze fejlesztették ki lételüket. És mi csinálnánk internáczionalis színházat itt Magyarország fővárosában, a hol alig sikerűit a germanizmus sárkányát letiporni? (Zajos tetszés a szélsőbalon.) Mi tennők ezt itt e nemzet és ország szívében, a mely nemzetet és fővárosát, az országnak ezen tisztelt szívét úgyis a Bábel tornyának rettenetes vége fenyegeti, a hol maholnap nem értjük meg egymást a nemzetiségek miatt, a szétszaggatott társadalom miatt, különösen a politikai elvek összezavarása, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) az igazság nyilt kimondásának, a hazafias szellemben való nyilt előretörekvésnek hiánya miatt? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 1. naz ! Én elszörnyűködöm rajta, hogy itt a nemzet koszorús költője, egy Jókai Mór, (Igaz ! Úgy van! a szélső balfelöl.) kit mindnyájan mint duyenjét ünnepeljük a magyar Helikon hőseinek, a legmagyarabb tollú író ez idő szerint, mikor, sajnos, irodalmunk annyira az idegen felé gravirál: oly humorral tud itt német anekdotákat beszélni, egy griindolandó német kozmopolitikus színház védelmében, előhozva Simonesicsot, hogy mily fenyegető imminens veszély volt akkor, hogy csak tűrjenek is a magyar színházban idegen előadást, és micsoda imminens veszély az, ha ma alapítunk egy oly színházat, melyben semmi garanczia sincs arra nézve, hogy az kizárólag a magyar szellemnek fog hódolni, és azt fojrja terjeszteni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbulon.) Nemcsak művészi szempontból képtelenség ez, de képtelenség a háznak öntudatos kötelesség-érzete szempontjából is. Hogyan lehet képzelni azt, hogy idegen nyelvű művészetet produkáljanak egy színházban állami segélylyel ? Ha idegenek jönnek egy városba, sohasem a hazájukbeli művészetat mennek felkeresni, mert tudják, hogy ott annak nincs igazi expoziturája. (Igaz! Úg>) van! a szélsőbalon.) A művészetet mindenki otthon keresse, otthon is keresi, otthon kell megtalálnia. Csak Magyarország legyen egy kétségbeesett, öngyilkos állam, melynek törvényhozása törjön örökké a magyar szellem ellen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Én végtelenül nagyra becsülöm a humort; ez az a gummi, a melylyel a papirosról el lehet tussolni az oda esett foltokat, de el lehet tussolni a legczélszerubb gondolatot, a legnemesebb érzést, mindent, a mijó és nagyszerű, én azonban nem akarom ezt a kérdést eltussolni, nem ernyedem eltussoltatni, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) nem engedem, hogy az a vígszínház egy vegyes, poliglott, nemzetközi karakterű színház legyen, mert akkor igazán az lesz, a minek az előadó úr jelezre: egy orfeum, egy zengeráj. (Úgy van! a szélsőbalon.) Szemben a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam által tett szemrehányással, a melyet a soknyelvüség ellen felhozott, Jókai Mór t. képviselőtársunk azt mondta : hiszen nekünk annyi sok ellenségünk van. Ez igaz, t. ház; igenis, sok ellenségünk van egész Európában. De miért? Mert önmagunknak nem vagyunk barátai. (Zajos helyeslés a bal- és széhöbalon.) Az kell, hogy a magyar büszkeséggel, és végre-valahára öntudatossággal élet-halálra követelje nemzetiségi jogait saját hazájában, főleg
