Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-383

3S3. országos illés 1894. november. 20-án, keflden. 3^5 más álláspontra helyezkedik, szóval ha az, vájjon a közigazgatási reformmal egybekötött garancziákat a kormány meg akarja-e alkotni, és megalkotni a közigazgatási hatalmi momentumokat magában foglaló törvények előtt, ha ez nem a dolog természetétől, nem egy megérlelt állásponttól, hanem a harczi kedvnek felváltva beálló lelohadásától vagy emelkedésétől függ a t. kormánynál. (Tetszés ba

1 felől. Úgy van! Úgy van!) De, t. ház, a kormánynak, és különösen a t. belügyminiszter úrnak a reformmííben várható teendőiről is felvilágosítást nyújthat nekünk az, hogy ő a létező törvényeket hogyan kezeli, mikép alkalmazza és a jelenleg kezében levő kormányzati hatalommal mi módon él. Mi várjuk a t. kormánytól és a t. belügyminiszter úrtól a választási törvény oly reformját, mely a választások tisztaságát és szabadságát biztosít! Ezt várjuk, ez az egyik feltétel. Ivánka Oszkár t. képviselőtársam már tegnap rámutatott a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak sajátságos sorsára e parlamentben. Hiszen e törvényjavaslat magában véve nem kielégítő; ha csak az emelkedik törvényerőre, a mi abban benfoglaltatik, abban nem látom biztosítását a választások tisztaságának és szabadságának. De legyen olyan, a milyen, tárgyalása legalább alkalmat adna arra, hogy a t. házban mindenki nyilváníthassa, hogy mit talál abban elhibázottnak, mit helyesnek, mely pontban és irányban akar mást és többet, mint a mi a törvényben foglaltatik, szóval nem volna kizárva, hogy módosítások útján ezen törvényjavaslatnak fonalán is készüljön a választási törvénynek kielégítő reformja azon irányban, a melyet jeleztem. T. barátom már rámutatott arra a sajátságos elbánásra, a melyben ez a törvényjavaslat részesült. De hát a t. belügyminiszter úr volt már azon helyzetben, hogy az ő kormányzata alatt pótválasztások történtek. Belügyminiszterségének első epochájában, mielőtt az a friss és felpezsdülő szellem belejött volna a közigazgatásba, (Derültség bal felől.) melyet kilátásba helyezett, csakugyan olyan volt az eljárás, hogy bennünk illúziókat ébresztett. Az első néhány pótválasztás a jelenlegi belügyminiszter úr kormányzata alatt olyan volt, a mely a belügyi adminisztrácziónak becsületére vált; azonban az utolsó időben a friss és lendületes szellem a közigazgatásban ezen a téren legalább teljes mértékben érvényesült. Az utolsó két pótválasztás az adminisztratív presszió tekintetében, mely azoknál gyakoroltatott, a mi választási krónikánk legsötétebb lapjaira való. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Hát, t. ház, attól a kormánytól és kormányférfiútól, a ki a létező törvények alapján a választási szabadságot meg nem óvja, a ki a létező törvények hiányosságát és közönségünkiiek a jogvédelem terén létező, eléggé nem sajnálható timyaságát felhasználja arra, hogy a választási szabadságon csorbát ejtsen, attól a minisztertől nem várhatjuk, hogy az legyen törekvése, hogy törvények által biztosítsa a választási szabadságot, hogy magának nagyobb, erősebb korlátokat szabjon az eddigieknél, mikor az eddigieket sem respektálja, mikor azoknak elaszticzitásával is visszaél. (Úgy van ! balfelöl.) Továbbá kívánjuk a közigazgatási reformnál a központi hatalom megerősítésével együttesen a jogosult megyei, városi és községi önkormányzatnak épségben tartását. T. ház! Várhatjuk-e ezt oly minisztertől, a ki a létező törvényeket sem respektálja, (Úgy van! balfelöl.) a ki a megyék autonómiájának a jelen törvényekben foglalt igen hiányos biztosítékait sem tartja meg, hanem megsérti ? És e tekintetben, t. ház, a tegnap itt felhozott szempczi eset a lokális jelenségen messze túlmenő elvi horderővel bir. Én ugyan egyáltalában nem avatkozom be a kérdésnek helyi részleteibe, a két város versengésébe. A kérdésnek ezen részeire nézve nem is birok olyan tájékozottsággal, hogy ahhoz alaposan hozzászólhassak, megtették evt tegnap gróf Esterházy Mihály és Sághy Gyula t. barátaim; én tisztán csak a t. miniszter úr intézkedéseinek törvényességét és azt a sajátságos theóriát, (Halljuk! Halljuk!) melyet a t. miniszter úr a felebbezések folytán előálló jogköréről itt felállított, akarom elemezni. A t. miniszter úr vitatja, hogy neki jogában állott Poxsonymegyének azt a határozatát, mely szerint a járásnak székhelye Szempczen marad, nemcsak megsemmisíteni, hanem megváltoztatni is, és elrendelni, hogy a járás székhelye Bazinba tétessék át; és felállítja azt a theóriát, hogy neki a felebbezések alapján hozzá érkező megyei határozatokkal szemben nemcsak cassatorius joga, hanem megmásítási joga is van. Hát ez a felfogás homlokegyenest ellenkezik a létező törvénynyel ; mert a létező törvény, bár nem eléggé preeziz, bár nem nyújt elég oltalmat a megyék önkormányzatának a maguk területén: a basáskodásnuk azt a mértékét, melyet a t. belügyminiszter úr magának vindikál, még sem tartalmazza. (Úgy van! bal felől.) Ez a törvény megmondja, hogy mikor van a miniszternek csupán cassatorius joga, és megmondja, hogy mely esetekben van megmásítási joga. Ez a törvény, tudniillik az 1886-iki törvényhatósági törvény 10. §-a így szól: (Olvassa.) »A kormány az e törvény 57. § a és az 1876: VI. tezikk 61. §-a értelmében hozzá felterjesztett, úgyszintén a törvényhatóságok közgyűlési jegyzőkönyveiben foglalt, avagy az elítélések rendes folyamán hivatalból észlelt illetéktelen vagy törvénybe ütköző 40*