Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-383

3 l Q 383. országos ülés 1894. november 20-án, kedden. határozatokat megsemmisítheti.* Itt tebát a cassatorius jog van kimondva minden, a kormányhoz a törvény érteimébea felterjesztett határozatra nézve. Most következik a megmásítási jog körülírása: (Tovább olvas.) »A mennyiben intézkedés tétele szükséges, új eljárást rendel el.« Tehát, mikor a belügyminiszternek csak az a nézete, hogy intézkedés szükséges, nem intézkedik maga, hanem új eljárást rendel el; (Tovább olvas.) »és ha ez czélra nem vezetne, a mennyiben törvények, vagy törvényes rendeletek szerint intézkedni szükséges, közérdekű ügyekben határozhat«. Hát, t. ház, azt gondolom, ez igen világos. Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem úgy van! Gr. Apponyi Albert: Minden esetben bir a belügyminiszter cassatorius joggal. Ha o azt tartja, hogy intézkedni szükséges, új intézkedésre hívja fel a megyét. Ezt a t. belügy miniszter úr nem tette, hanem maga intézkedett. (Úgy van! balfelöl.) És ha ez az új intéskedésre való felhívás czélra nem vezetne, akkor intézkedhetik a miniszter. De mikor? Beöthy Ákos : Közérdekből! Gr. Apponyi Albert: Nemcsak közérdekből, hanem akkor, mikor törvények vagy törvényes rendeletek szerint intézkedni szükséges. (Úgy van! balfelől.) Ez az egyetlen eset, a melyben a miniszternek joga van megmásítani a határozatot. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha más esetben, csak azért, mert neki az jobban tetézik : »car tel est son bon plaisir« intézkedik, akkor egyenesen törvénysértést követ el. (Helyeslés balfelöl) Már most a fenforgó esetben mi történt? A belügyminiszter úr először felszólította a megyét, hogy intézkedjék a járási székhelynek a járásbírósági székhelylyel egyesítése iránt, tehát a járási székhelynek Szempczről Bazinba való áttétele iránt. Erre a megye egyhangúlag abban állapodott meg, hogy ilyen intézkedést szükségesnek nem lát, maradjon minden a régi-. ben. Ezt nem fekbbezte senki, tehát a megye ezen határozata közt és a belügyminiszternek második felhívása közt a megyéhez, a melynek következtében a megye az előbbi határozatot hozta, semmi lánczolatos összefüggés nincs. Az két, egészen külön akczió. Egypár hónappal később a miniszter megint meggondolta magát, és újra felhívta a megyét, hogy intézkedjék e tekintetben. A megye ismét egyhangúlag—két szavazat ellen, a melyhez később egy jelen nem volt harmadik bizottsági tag csatlakozott a felebbezésuél — régi intézkedését fentartotta, kimondván, (Halljuk!) hogy mindenféle közérdek azt kívánja, hogy a járás székhelye Szempczen maradjon. Helyesen-e vagy helytelenül, nem vitatom, az nem tartozik az én fejtegetéseim körébe. A t. miniszter úr ezzel nem volt megelégedve, és a helyeit, hogy a felebbezés folytán megsemmisítette volna a megye határozatát és felhívta volna a megyét újabb intézkedésre, a mihez joga lett volna, intézkedett, pedig intézkedni még akkor sem lett volna joga, hogyha egy újabb felhívása folytán a megye fentartotta volna régi határozatát. Miért? Mert azt az intézkedést, hogy a járási székhely Szempczről Bazinba áthelyeztessék, sem törvény, sem törvényes rendelet nem követeli. (Helyeslés balfelől.) Az egyetlen törvényes bázis, a mely e tekintetben fennáll, a megyei háztartásról szóló 1883. évi törvény, a melynek egyik szakaszában ki van mondva, hogy a járások lehetőleg akkép osztandók be, hogy a járási és járásbírósági székhelyek összeessenek. Ebben az 1883-iki törvényben a megyék arra vannak utasítva, hogy a törvény megalkotása után egy év alatt sz ibályrendeíetet alkossanak, melyben a járásoknak ezt e beosztását szorgalmazzák. Ezek a szabályrendeletek elnyerték a miniszteri jóváhagyást. Már most, t. ház, hogyha valahányszor egy miniszternek eszébe jut ebből vagy más okból a járási székhelyek áthelyezését valahová elrendelni, (Mozgás jobbfelől.) vagy magát a megyét erre felszólítani, és a megye ennek a felszólításnak eleget nem tesz, a miniszter megmásíthatja a megye határozatát: akkor kérdem, micsoda tartalma van a megye azon jogának, hogy a járási székhelyeket maga határozza meg ? (Élénk helyeslés balfelől.) A t. miniszter urnak ezen intézkedése, a czélszerfíségi momentumoktól egészen eltekintve, határozott és durva megsértése az 1886. évi törvénynek, a megyei autonómiának. (Élénk helyeslés balról.) Már most kérdem, micsoda bizalommal várhatjuk egy olyan kormánytól, mely a megyei autonómiát a létező korlátok között sem respektálja, mely a létező törvényeket is megszegi a megyei autonómia rovására, micsoda czímen várhatunk ily kormánytól egy olyan reformot, a mely az általunk kontemplált reformmü egyik főágazatáuak, a megyei autonómia kitágításának és biztosításának megfeleljen? ("Úgy van! Úgy van! balfelől.) T. ház! A közigazgatási reformnak sikere és az, hogy ahhoz megnyugvással hozzájárulhassunk, két feltételtől függ: először magának a reformmíínek, mint organikus törvényalkotási műnek helyes voltától; másodszor attól is, vájjon e törvény életbeléptetése, különösen az első orgauizáczióval összekötött nagy hatalomnak kezelése tekintetében bizalommal lehetünk-e a kormány iránt? No hát a mondottakhoz csak azt a kiválóan szerencsés tapintatot kell hozzáadnom, a mit a belügyminiszter úr az ő szfe-