Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

100. országos ülés 1892. október 21-én, pénteken. 107 rának nevezik-e a Szent György téren álló szobor-monstrumot, mert én ebben egy eszmét látok képviselve, a mely a magyar nemzet alkotmányának, jogainak és a magyar haza függetlenségének megsemmisítésére törekedett. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, ha a t. ministerelnök úr innen a képviselőházból kivezeti pártját és bejárja a Hentzi-szcborral az országot, a saját választókerületét is beleveszem: akkor a t. ministerelnök úr nem ilyen mosolygó arezczal fog visszatérni a saját választói köréből, mint a mily mosolylyal kíséri most a mi beszédeinket. Azt mondják, t. ház és azzal vádolják az ellenzéket, hogy az puszta népszeríísködésből igyekszik fölkölteni a nemzet közvéleményét, vagy a mint saját lapjaikban magukat kifejezik, felizgatni a nemzetet a Hentzi-szobor megkoszorúzása ellen. Hát, t. képviselőház, ha népszerfísködés az, hogy mi, a kik itt ülünk, a kik a nemzeti közvéleménvnek és közérzületnek hazafiasság szempontjából is meghamisítatlan képviselőivagyunk, tiltakozunk a Hentzi-szobor megkoszorúzása ellen: akkor szívesen tartozom ezen népszerűsködők táborába; hanem azt kérdezem a t. ministerelnök úrtól és a t. túloldaltól, hogy vájjon a t. ministerelnököt mi vezette arra, hogy saját pártjával és a szegény elaggott, mondhatnám a nemzeti kegyelet fillérein élő honvédekkel a Hentzi-szobrot meg akarja koszorúztam! % A politikai életben és alkotmányos kormányzat mellett a kormánynak keresni kell valamely alapot, a melyen áll és miután Szapáry t. ministerelnök urnak sem személyét, sem politikai rendszerét, sem egész kormányzati életét tekintve a nemzet meghamisítatlan, tiszta közvéleményében gyökere nincsen, hogy a kormány élén existálhasson, neki is kellett valami népszerűségi eszközhöz fordulnia. De ő föltelé kereste a népszerűséget. Felfelé a trón és uralkodó személye előtt. És, t. ház, én a magam részéről mint loyalis magyar alattvaló, a legnagyobb elismeréssel adóznám a ministerelnök úrnak, ha ő a nemzet lelkesűltsége által kísérhető áldozatkészséggel és odaadással keresné a népszerűséget és nem a nemzet közös akarata ellenére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha valaki azt kérdezi tőlem, vájjon a ministerelnök akkor, mikor a trónnál, a király ő Felségénél és az osztrák-magyar hadseregnél a nemzettel való még szorosabb kapcsot keresi, szolgálatot tett-e a nemzetnek; de legkivált szolgálatot tett-e magának az uralkodónak azzal, hogy már a nemzetnek a király iránti loyalitásából való ragaszkodásából régen eltemetett rémeket felkelti sírjukból és ezeket a nemzet és az uralkodó s a nemzet és a hadsereg közé kergeti : erre azt felelem, hogy a t. ministerelnök úr sem magának a nemzetnek, legkevésbbé magának az uralkodónak tett szolgálatot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Csak magának akar szolgálatot, tenni, hogy ott maradjon a ministeri széken! (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: En azt hiszem, t. ház, hogy a ministerelnök űr még ideig-óráig megmarad a m^nisteri székben, de meg vagyok róla győződve, ha ily tanácsokkal istápolja kormányzati rendszerét, ha ily tanácsokkal járul az uralkodó Felséges személye elé, a melyek inkább vannak hívatva a nemzet és korona közötti viszály felköltésére, mint a béke áldásának fentartására: ezzel a politikai tanácsadással a t. ministerelnök úr sem magánál az uralkodónál, de főleg és egyáltalában a nemzetnél nem találhat támogatásra. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát, t. ház, én azt kérdem a ministerelnök úrtól és a túloldaltól: vájjon tekintettel az általános nemzeti közvéleményre, ebben a kérdésben remélhető-e az, hogy a Hentzi-szobor a honvéd hősök szobrával egyidejűleg a nemzeti kegyelet, a nemzeti áldozatkészséggel és odaadással megkoszorúzható legyen ? Megengedem, hogy a ministerelnök úr, valamiként a vidéken szuronyhegygyeí csinálhat polgármestereket, akképen ezeket a szegény invalidus honvédeket és néhány tisztviselőt szintén elkísértethet szuronyok közt a Hentzi-szobrához ; de meglehet arról győződve, hogy a, nemzet békülékeny szelleme nem fogja ezen szuronyos útjában kísérni. (Igaz! Úgy van ! Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja Rohonczy Gida t. képviselőtársam, hogy a ministerelnök úrnak és a honvédszobor-bizottság elnökének úgy jött gondolatába a Hentzi-szobornak a honvédszoborral való egyidejű megkoszorúzása, mert azt tapasztalta, hogy az aradi vértanuk szobrának megkoszorúzásából az ellenzék nem csinált magának politikai tőkét. Hanem én azt hiszem, t. ház, hogy az ellenzék magának politikai tőkét sem az aradi vértanuk szobrának megkoszorúzásából, sem a Hentziszobor megkoszorúzása elleni tiltakozásból nem akar csinálni, hanem ebből a megkoszorúzási politikából politikai tőkét akarnak csinálni azok, a kik Magyarország politikai tőkéjének kamatjából élnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az ellenzék azonban, t. ház, teljesen idegen ezzel a politikai tőkével szemben és teljesen idegen marad állandóan és tolytonosan mindaddig, míg azt a politikai tőkét olyan hazafias lelkiismeret őrzi és fogja körűi, mint a milyen szellemet hazafiság kérdésében a t. ministerelnök úr képvisel úgy itt a parlamentben, mint az országban. Azonban, t. ház, én a magam részéről azon 14*