Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

10g 100. országos ttlés 1893. október 21-én, pénteken. még sem kételkedem, hogy az igen t. túloldal hajlandó lesz az igen t. ministerelnök úrnak mandátumot adni arra, hogy a magyar parlament, tehát a magyar nemzet nevében a koszorút tegye le a Bentzi-szobrára. A mai lazult politikai erkölcsök mellett én ezt lehetőnek tartom. Hanem azt kérdezem, t. ház: vájjon a magyar nemzet nevében fogja-e letenni ezt a koszorút ? Vájjon a t. túloldal azt a magyar nemzetet képviseli-e itt a parlamentben, a mely magyar nemzet Buda várát 1849-ben bevette s a mely magyar nemzet Hentzit Buda várából kiűzte? Hiszen, t. ház, mindenki tudja, de legjobban tudja a ministerelnök úr, mert a statisztikai adatokat e tekintetben ő tartja kezében, hogy a t. túloldal, tehát a parlament többsége nem a tiszta magyar fajt képviseli itt e parlamentben, hanem a nemzetiségi árnyalatok által van nyújtva az a parlamenti többség, az a nemzetiségi árnyalat nyújtja ehhez a parlamenti többséghez az arányokat, a mely nemzetiségi árnyalat 1843—49-ben ellenünk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a magyar nemzet alkotmánya s jogai ellen harczolt. Én tehát megengedem, t. ház, hogy a í. ministerelnök úr azon politikai rendszer alapján, melylyel ő a nemzetiségek hozzájárulásával, pactumok árán a tiszta magyar faj politikai törekvései ellenére képes volt a parlamenti többséget magának megteremteni, ugyanezen magj ar nemzettel szemben 1848—49-ben a végletekig harczoll nemzetiségek hozzájárulásával képes lesz a Hentzi-szobrot megkoszorúztatok hanem ebben a magyar nemzetnek, a tiszta igaz hazafiságnak nem lesz parányi része sem, ez ellen a magyar nemzet csak tiltakozni fog. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Ha átnézzük a választási lajstromot, abból azt látjuk, hogy a közel Í77 ellenzéki képviselő közííl 143 tiszta magyar kerületet vagy legalább magyar kerületet képvisel. S ha ezzel szemben a parlament többségének számát a nemzetiségi arányokhoz hasonlítjuk, ott, t. ház. alig van 7—8 tiszta magyar kerület. Hát kérdem én azt, hogy ilyen arányok mellett itt a parlamentben, eltekintve a parlamenti többségkérdésétől, ki az, a ki a magyar nemzet tiszta hazafiságát, a magyar nemzet traditionalis érzületét képviseli? Ez a része-e, vagy pedig a t. táloldal? Én azt gondolom, sem az igen t. ministerelnök úr, sem a t. ház véleménye szerint kérdés nem férhet ahhoz, hogy ez ügyben a magyar nemzet igazi érzületének szószólója csak ez a párt s nem a t. kormány. Eohonczy i. képviselőtársunk különben eléggé szép és tárgyilagos, mondhatnám a kedélyek lecsillapítására és a nyugalom helyreállítására szánt beszédében hivatkozott a magyar nemzet loragiasságára és áldozatkészségére s azt mondta, hogy akkor, mikor a király nevében a közös hadsereg egy parancsnoka leteszi a honvédszoborra a koszorút, ugyanakkor a magyar nemzetnek a trón és király iránt meg kell hoznia azt az áldozatot, hogy honvédeink által szintén koszorút tétetnénk a Hentzi szobrára, vagy pedig, mint képviselőtársam magát kifejezte s ezt a szobrot már előre is elkeresztelte, a >Budavár védelmében elesett hősök emlékoszlopára . . .« Nem hiszem, hogy maga Rohonczy képviselőtársam is, ha saját lelkéhez nyúl, meg nem ütközik azon a gondolaton s azon a felfogáson, hogy ő ma a király korouázásának 25 éves jubilaeuma után külön lovagiasságra s külön áldozatra hívja fel a nemzetet a trón iránt; mert én azt hiszem, hogy a nemzet akkor, mikor lS67-ben uralkodója, fejére tette a koronát, azzal egyszer s mindenkorra lerótta iránta a loyalitás, kegyelet és béke nevében minden áldozatát és mert 1867 óta a loyalis szellem, az áldozatkészség és a lovagiasság volt a nemzet egyedüli vezérelve uralkodójával szemben. Tőlünk tehát senkinek a világon semmiféle áldozatot s ebben a kérdésben mondhatnám, magának az uralkodónak sincs joga kérni, mert az uralkodó iránti loyáldásában a magyar nemzetet senki túlszárnyalni nem fogja. És ha azt kívánja a király, hogy a nemzet loyalitásból, lovagiasságból, hűségből meghaljon a királyért, a hazáért, arra e nemzet minden pillanatban kész, ha erre szükség van; (Helyeslés a szélsőbalon.) hanem arra, hogy megkoszorúzza azoknak szobrát, a kik a nemzet emlékeit, hazafiságát, ősi jogait megfertőztették és megbecstelenítették, arra egy Önérzetére büszke nemzetet felhívni magában véve a legnagyobb btín. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon.) Sajátságos az, hogy mikor a ministerelnök űr kezdi a parlamentben érezni, hogy sülyed a talaj alatta, lapjai által, melyek politikájának képviselői a közvélemény előtt, köztudomásra hozza, hogy

r elvégre nincs is szükség arra, hogy a nemzet koszorúzza meg a Hentzi-szobrot, hanem elég, ha a régi honvédek járulnak koszorújukkal a Hentzi - szobor megkoszorúzásához. Gr. Károlyi Gábor: Ni ott easino van! (Derültség.) Sima Ferencz: Engem az absolute nem hoz zavarba, hogy a t. képviselő urak ott casinót ülnek; egyáltalában nem, mert azon casinónak politikai rendszere, politikai szelleme és hazafisága az, melyet a t. képviselő urak itt képviselnek. Gr. Károlyi Gábor: Nesze nektek! (Nagy derültség a szélső baloldalon.) #