Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

100* országos Illés 1892. október 21-én, pénteken. 103 ma sem egyebet, mint az idegen segítséggel diadalra jutott győzőnek kérkedését, hivalkodását a megkötözött legyőzöttel szemben. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) A közérzíílet úgy tekintette s úgy tekinti azt a szobrot ma is. mint dicsőítését azon törekvésnek, a melynek végezélja volt Magyarország alkotmányát kiirtani, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Magyarországot Ausztriába bekebelezni. A nemzet nem látott és nem lát azon szoborban mást, mint dicsőítését ezzel kapcsolatban azon férfiúnak, a ki midőn esküszegéssel arra módja és hatalma lett, nem irtózott egy védtelen város bombáztatásától sem, sőt megirigyelte Herosztrates dicsőségét akkor, midőn az országnak világra szóló büszkeségét, a länczhidat tehetetlen dühében légbe röpíteni akarta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Ezért van az, t, ház, hogy a magyar nemzet, a mely nagylelkűségében nem enged maga elé lépni egy nemzetet sem e világon, a mely eltudja ismerni és el tudta ismerni mindenha a nagyot és nemest még ellenségében is, e szobrot kegyeletének szentélyébe bevinni nem tudta s nem is fogja bevenni soha. (Élénk tetszés és éljenzés a baloldalon. Felkiáltások : Puskaport alája! Dynamitot!) Gonosz leleményesség kellett ahhoz (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy ép azt a szobrot keressék ki s azt akarják a kibékülés oltárává tenni, a mely ellen a nemzetben osztatlan volt és lesz az ellenszenv. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha díjat tűztek volna ki arra, hogy találjanak egy tárgyat, mely a nemzeti közérzűlet előtt a legellenszenvesebb, ha lámpással kerestek volna egy tárgyat, melytől a nemzet nagy közvéleménye előfordult és elfordul, nem találhattak volna mást, mint a Ilentziszobrot (Zajos tetszés a baloldalon.) s ha megfordítom a kérdést, ha népszavazásra bocsátották volna Magyarország lakosságát s azt kérdezték volna tőle, hogy mit kell tenni a régi emlékek eloszlatására, talán egyhangúlag azt nyerték volna válaszul: távolítsátok el a Hentzi-szobrot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért mondom én, t. ház, hogy egy irtózatos aberratiója egy megbomlott elmének kellett ahhoz, (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy ezt keresse ki a kiengesztelődés oltárául, vagy ha nem az, akkor a leggonoszabb czélzatosság. De hát, t. képviselőház, a t. ministerelnök úr és a túloldalról eddig felszólalt t. képviselő urak, és különösen ma Rohonczy t. képviselő úr is, hivatkoztak a lovagiasságra. Am akkor feleljenek meg előbb, hol volt a hadsereg az aradi vértanuk szobrának leleplezésénél; (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon) akkor, amikor arra a talapzatra le kellett volna tenni a koszorút, akkor amikor a kibékülésnek legkedvezőbb momentuma kínálkozott, hol volt a hivatalos Magyarország akkor? (Úgy van! bal felöl.) Hol volt Magyarország ministerelnöke, (Úgy van! bal felől.) aki bizonyára nem ülne ma Magyarország kormányelnöki székében, ha azon dicső, nagy férfiak nem áldoztak volna vért és életet hazájukért. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ugyanő, a ki oly túlbuzgó most a kegyeletes ünnepélyek rendezésében, miért tiltotta meg a nemzeti színház egyik elsőrendű tagjának, akit az aradi rendező bizottság egy költemény elszavalására felkért, miért tiltotta meg, hogy az ünnepélyen még csak meg is jelenhessék? (Élénk helyeslés bal felöl.) Hát hol volt, t. képviselőház, az a nagy lovagiasság Klapka temetésén, (Zajos felkiáltások bál felöl: Igaz! Úgy van !) a kit a komáromi capitulátionál hadviselő félnek ismertek el és a kinek még sem adták meg a katonai díszt akkor, a mikor elköltözött az élők sorából ? (Élénk helyeslés bal felöl.) Ne játszunk uraim a szavakkal! Az nem lovagiasság, a mit önök e nemzettől követelnek, annak neve egyszerűen vesszőfutás a meghunyászkodásnak és megaláztatásnak minden keserűségével. És hát, a t. miniszterelnök úr akkor, midőn ezen óriási, ezen országra szóló nagy kibát követte el, eléri-e czélját, a melyet maga elé tűzött? Kibékülést akart és most már meggyőződhetik, hogy lett belőle a hazafias érzelmek felháborodása. (Úgy van! balfelöl.) Kiengesztelődést akart és lett belőle az érzelmeknek leghangosabb dissonantiája. (Igaz! bal felöl.) A t. ministerelnök úr sebeket akart begyógyítani örökre, de oly ügyetlen kézzel nyúlt hozzá, hogy azok a sebek egyszerre csak vérezni kezdenek. (Úgy van! Tetszés bal felől.) Gr. Károlyi Gábor: Hiszen nem doctor ő, hanem csak borbély! (Élénk derültség bal felöl.) Gulner Gyula •* A t. miniszterelnök úr fátyolt akart borítani a multakra, de kíméletlen kézzel, mohó sietséggel, hogy valami nagy szolo-álatokat tehessen, akkorát rántott azon a fátvoIon, hogy az egyszerre kettészakadt. (Ügy van! Élénk tetszés bal felöl.) E szerencséilen eszmével nem használnak senkinek és semminek, de compromittálnak minden irányban. Egyet elért a t. ministerelnök úr: azt, hogy gazdagabbá lett e nemzet ismét egy nagy csalódással. Mert most már megtudta, a mit eddig nem hitt senki e hazában, hogy önérzetéből magyar ember akarja kivetkeztetni a magyart. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) És ha nem éri e

1 a czélját a ministerelnök úr, kit fog érni a felelősség a rombolásért, melynek nyomai mutatkozni fognak minden terén közéletünknek? (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Nem mondhatja a t. ministerelnök úr, hogy ő nem volt tájékozva arról, hogy önképen gon-