Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-100
104 100. országos ölés 1892. október 21-én, pénteken. dolkozik e szoborról a nemzet közvéleménye, hisz előtte vannak az 1886 iki események a Janszky időből. Nem mondhatja a miniszterelnök úr, hogy párját ritkító előzékenységgel — midőn abból politikai tőkét könnyű lett volna már az első perczben csinálni — tisztelt szomszédaink épúgy, mint e párt is megajánlotta a ministerelnök úrnak, hogy az ország ezen nagy compromissiojából tisztességes módon, a nemzet reputatiójának, sőt a ministerelnök úr reputatiojának is megmentésével kimenekülhessen. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Ez lehetetlen! Gulner Gyula : A ministerelnök úr hajthatatlan maradt, ragaszkodik ahhoz a tervhez: viselje hát érette a felelősséget. Viselje a felelősséget azért, hogy a mikor szelet vetett, vihart aratott. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) Viseljen felelősséget, ha nem az az ünnepély lesz a kegyelet ünnepe, de lesz belőle országra szóló botrány és akkor dicsekedhetik a t. ministerelnök vele, hogy nagyszerű eszmével gazdagította Magyarországot. (Mozgás a bal- és szélső haloldalon.) Madarász József: Szuronynyal meg lehet csinálni. (Zaj a szélső baloldalon.) Gulner Gyula: Ám menjenek el, kövessék el azt az erkölcsi lehetetlenséget és koszorúzzák meg Hentzinek és a legsötétebb kornak emlékét, de azt tudják meg, hogy Magyarország nagy közvéleménye, Magyarország szíve, a magyar nemzet együttérzése nem fog odamenni önökkel. Ám menjenek és dicsőítsék egy lélegzet, alatt, egyszerre azokat, a kik elvéreztek, meghaltak a hazáért, a kik mindenüket odaadták érettünk, egy lélegzet alatt azokkal, kiknek útját az igazak vére, özvegyek fekete fátyola, az árvák jajkiáltása, börtönök lánezcsörgése és bitófa jelölte meg. Horváth Gyula: Akkor is csukattak, most is csukatnak. Gulner Gyula: Ám menjenek el, koszorúzzák meg a szobrot, tanítsák meg e tettük^ kel a jövő nemzedéket, tanítsák meg Magyarország ifjúságát, melynek lelkesedésére és erős karjára még lehet és okvetlenül lesz is szüksége a nemzetnek, tanítsák meg őket, hogy a hazáért halni az utókor előtt épen annyi, mint a hazára törni, a hazát elárulni. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ám menjenek el, tegyenek koszorút a Hentzi szoborra, de annak a koszorúnak leveleire írják fel . . . Madarász József: A ne\üket! Gulner Gyula. . . hogy a nemzet becsületét, önérzetét tették annak a szobornak lábához. Én nem megyek önökkel. (Hosszantartó \ helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Molnár Antal jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T.ház! Azt mondja egy régi népdal, hogy önkénytelen az ember mindenre születik és a mint az alkotó egy egyént megconstruált, az olyan és más nem lehet. Kalvinus szerint praedestinálva van, hogy az legyen, a mi. Ismertem írókat, a kik képesek voltak helyeset gondolni, de mire gondolatjuk a penna végére ért, elostobásodott (Derültség bal felől.) és vannak államférfiak, a kik tudnak helyeset és czélszerűet kigondolni, de a mint gondolatjukból institutiot akarnak alkotni, vagy elpotyog kezükből annak egy része és félszeg marad a többi, vagy egy idegen elem keveredik hozzá, mely az eredetileg helyes gondolatot meghamisítja. Ilyen államférfiú a t. ministerelnök úr is. (Felkiáltások : Hol van!?) Gr. Károlyi Gábor: Odakünn eszik virslit! (Hosszan tarló nagy derültség.) Kovács Albert: És pedig oly eminens mértékben ilyen, hogy természetes ösztönétől van praedestinálva a balfogásokra és czéljaival ellenkező eredmények elérésére. (Úgy van! a baloldalon.) Hiszen csak pár negyedórával is ezelőtt, pártjának e kérdésben egyetlen szónoka azzal dicsérte meg, hogy tévedett a körülmények megítélésében. (Úgy van! bal felől.) A mikor pénzügyminister volt — gondolom nyolez évig tartott — folyvást azon fáradozott, hogy a deficitet elenyésztesse és a deficit folyvást nagyobb lett a kezében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint belügyminister két ez élt tűzött maga elé: egyfelől a corruptio kiirtását, a mely azonban nagyobb, mint volt a Tisza-aera fénykorában, másfelől pedig a vármegyék reformját. Adott is be erről törvényjavaslatot, a minek kimenetele lett először egy országos hahota, azután pedig az, hogy az önmagukban meghasonlott, önmagukban dulakodó és fejetlenségre jutott vármegyék száma talán sohasem volt oly nagy Magyarországon, mint jelenleg. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Nemzetiségi politikájának egyetlen ténye a szászokkal való pactum megkötése. Helyes czélzat volt; de ennek kivitelébe is egy olyan dísztelen kortesfogást vegyített, a melynek ódiuma miatt kénytelen volt itt e házban eltagadni magát a tényt, holott más körülmények között ezzel dicsekedni is lehetett volna. Létrehozta a magában véve helyes és szükséges dolgot, de olyan garnirunggal körülvéve, hogy sem magyar,
