Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

184 IS. országos Illés 1892. márezivs 16-án, szerdán. akkori minister magasztal ás ám — most pedig, midőn az államháztartás egyensúlya helyre van állítva, midiin a pénzügyminister nem a lánez­hi i piczulák összeseprésével, hanem a valuta­rendezés kérdésével foglalkozik. . . (Zajos tetszés és éljenzés jobh felöl.) Eötvös Károly: És a nemzeti bankkal! Jókai Mór: Rátérek majd arra is. Most én híve vagyok a kormánynak, hanem Carolus­n;ik beleszáradt kalamárisába a tenta és egyet­len dicsérő szót sem talál a mostani pénzügy­mi idsterre. (Élénk tetszés jobbról, ellenmondás bal­ról.) Kérem kedves Olay barátomat, hadd beszél­jek Eötvös Károly úrral, mint a ki beterjesz­tette az önük javallatát. Előre tudom, mit fog erre válaszolni; azt, hogy dehogy nem ismeri el, hogy sok jó történt azóta Magyarországon, de minden jónak ellensége a jobb s ha már közösügy<-s alapon is ennyi jó tudott történni Magyarországon, bár még függetlenségi alapon! Lássuk már mo>t az ő programmjába foglalta­kat tüzetesen. Azok között van az önálló vám­terűlet, a független nemzeti bank, a 4 frtos cnsiis. Eötvös Károly: Az nincs benne! Jókai Mór: Én beszéde közben ezt is hal­lottam. Azután benne van, hogy a király lakjék hat hónapig Budapesten és végül a legfontosabb, az önálló magyar hadsereg felállítása. Hát a mi a két elsőt, az önálló vámterületet és a nemzeti bankot illeti, soha a szabadelvű párt fel nem adta e jogokat. . . Gr. Károlyi Gábor: Csak felfüggesztette, mint Tisza az elveit. (Zaj.) Elnök: Gr. Károlyi Gábor képviselő urat ismételt közbeszólásaiért ismét rendre utasítom. (Zajos helyeslés jobbról. Felkiáltások balról : Éljen Károlyi Gábor! Jókai Mór: Az én gyomrom épen úgy megkívánja, hogy Károlyi Gábor úr közbe­szóljon, mint a struezmadár gyomra a kavics­evést. (Nagy derültség.) Gr. Károlyi Gábor : Nem értettem. {Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Jókai Mór: Ismétlem, e jogokat a szabad­elvű párt fentartotta R azokat mi életbeléptetjük rögtön, hogyha a kiegyezésnek kárát találnók. (Mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselőtársam, mint jogász, tudja, hogy a míg valamely szer­ződés tart, addig- azt önkénytíleg és egyoldalúlag megváltoztatni nem lehet. (Úgy van! jobb felöl.) Szerződésünk pedig még öt esztendőn túl érvé­nyes mind az önálló vámterületre, mind a gazda­sági kiegyezésre, mind pedig a jegybankra nézve. És hogy újra megvonjam a párhuzamot a régi és -,\ mostani állapot köz.>tt, a t. képviselő­társamnak nagyon tetszett ezen jegybank sys­I themájanyolez esztendeig, míg az egészen osztrák ! bank nem adott a magyar kereskedelemre többet i tiz milliónál, mikor Lucám igazgató átkozott j phlegmával engedte a nagy Krach alkalmával, j hadd bukjanak rakásra a magyar intézmények, l a magyar kereskedők és semmiféle részvétet nem tanúsított irántuk. Most pedig, midőn az osztrák-magyar bank száz millióra emelte fel dotatioját; most, midőn egy magyar legilleté­kesebb szakférfiú lett e bank igazgatóságára emelve, most nem tetszik a t. képviselő úrnak. Most, midőn e jegybank, mint nélkülözhetetlen factor szerepel a valuta rendezésnél, most kívánja a magyar jegybank felállítását. A mi az önálló vámterületet illeti, erre nézve nagyon jó volna, ha a közönségnek meg­mondanák annak következményét. Hogyha mi határvámot húzunk Ausztria felől az osztrák ipari termények behozatalára, akkor az osztrákok a másik oldalról szintén határvámot húznak a mi gazdasági terményeink kivitelére. Két szóval lehet kifejezni: drágább csizma, olcsóbb búza,. (Derültség jobb felöl.) Mint most hallom, gyenge elmetehetségem összezavarta beszédét a program­mal ; azt hittem, hogy azt mind hiszi, a mit mond; (Derültség jobb felöl.) azért megengedi talán, a hogy négy forintos censusra nézve a magam véleményét elmondjam. Ily alacsony census mellett sikerűit Schmerling lovagnak belevinni Erdélyt az osztrák Reichsrathba. Ugron Ákos: A magvarok nem mentek be! (Zaj.) Jókai Mór: De nem ez a szempont az, a miért én ezt a. leszállított censust nem helyes­lem, hanem inkább azt fogadom el, melyet gróf Károlyi Gábor t. képviselőtársam közbeszólásában említett, tudniillik az általános szavazati jogot. Gr. Károlyi Gábor: Látja, mégis egyet­értünk egyben ! (Hosszan tartó élénk derültség.) Jókai Mór: Ily nagyon leszállított census mellett valósággal a hatalom kezébe van adva a jövő választás. Nekem most csak egy szava­zatom van Budapesten, de ha a, censust négy forintra leszállítják, én nekem tiz szavazatom lesz. (Felkiáltások bal felöl: Miért?) Nem magya­rázom meü, hogy hogyan, de tudom. (Derültség.) Gr. Károlyi Gábor: Talán szavazatokat fog vásárolni? (Nagy zaj.) Jókai Mór: Ezen; inkább az általános szavazati jogot fogadom el, mint az ily alacsony censust. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk.' Halljuk ! bal- és jobb felől.) Áttérek már most arra az indítványra, a mely hiszem, hogy benne van a felirati javas­latban, hogy a király hat hónapig legyen Buda­pesten. (Halljuk!) Nem szokás ugyan a koronáról és annak viselőjéről sokat beszélni a parlament­ben, de bátor vagyok elmondani, hogy királyunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom