Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-15

15. országos ülés 1882. két hónapot tölt hadgyakorlaton táborban, volt esztendő, a mikor 11000 km. utat tett országainak beutazásakor. A nyári hónapokat ő is, mint mindenki, a ki teheti, egészségének helyreállítására és fentartására, minden népeire nézve oly drága testi és lelki erejének megérő sítésében tölti. A mi ideje ezen kívül megmarad, azt hűségesen megosztja Budapest és Bécs között. (Felkiáltások: Az udvartartás!) Az udvartartásnál mindazon magyar dignitások jelen vannak, a kiket a magyar közjog ismer, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) hogy pedig az ételeket felszolgáló inasok miféle nemzetiségűek .... azt nem tudom: lehetnek közöttük magyarok is. (Derültség jobb felől.) Ugron Gábor: Egy német mindig ott reszket! (Derültség a szélsőbalon.) Jókai Mór: A legfontosabb, mondhatnám legsar kabátosabb pontja a függetlenségi párt felirati javaslatának az önálló magyar hadsereg felállítása. Hát ez oly húr, a melyet ha megütnek, minden magyar ember keblében megrezzen és ezt mindenki igen kecses dolognak tartaná. Hanem t. képviselőtársam ennek indokolására felhozta, hogy Francziaországnak is van közös hadserege. (Egy hang a szélső baloldalon: Annak nincs! Zajos derültség.) . . . Megbotlik az ember nyelve (Halljuk! Halljak!) Francziaországnak is van külön hadserege, de egy dolgot elmulasztott a t. képviseli! úr elmondani, hogy tudniillik Magyarország a csataképes állapotban levő államokkal szemben 30 millió forintot költ a hadseregre, a mi körülbelül 60 millió franknak felel meg. Francziaország hadseregének fentartására pedig évenkint körülbelül 12u0 millió frankot költ. Tehát húszszor annyit, mint a mennyit mi áldozunk. Tudom, hogy Francziaország népessége kétszer akkora, mint Magyaror zágé, de még így is tízszer akkora teher jut a hadsereg fentartásának czíme alatt minden egyes franczia állampolgárra, mint nálunk Magyarországon. Kern állítom, hogy tízszer annyiba kerülne a magyar önálló hadsereg, de kétszer annyiba mindenesetre, mint a köxös hadsereg. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Tömeges nyugdíjaztatásokat kellene a hadseregnél létesíteni; azután valamennyi reservista tisztünket be kellene hívni; a kik más pályán működnek, szintén végkielégítést kellene adnunk; hiányzó fegyvernemeket létesítenünk s fortificatiokat kellene emelnünk. Mert Krakót és Przemyslt csak nem oszthatjuk meg; s akkor azok minket meg nem védelmezhetnek. A mit Románia a függetlenségének helyreállítása óta fortificatiókra költött, az 110 millió frankot tesz. Ennyit legalább nekünk is kellene költeni. De nem pénzről, mert hiszen lelkesedéssel lehet pénzt is előteremteni, de hol teremtünk időt arra, hogy a közös hadsereget ketté KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. I. KÖTET. márczius 16-áa, szerdán. jgg válaszszák, hogy Magyarországot köröskörül megerősítsük, ehhez nekünk évek sora kell és van e szerződésünk a sorssal arra nézve, ho<ry mindezt a béke ideje alatt tehessük. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Vájjon ha most elkezdenők a közöshadsereg szétbontását és újjászervezését, nem itt hagynának-e azonnal a velünk szövetségben álló államok; esnem maradna-e Magyarország egyedül az oroszhatalommal szemben, hátamegett az orosz hatalom szövetségeivel? No már, hogy valaki ezt a dicsőséget akarja Magyarországnak megszerezni, megvallom, ezt komolyan nem vehetem. Hanem hát, t. ház, nem veszem én ezeket a dolgokat oly tragicnsan. Eötvös Károly t. képviselőtársam megadta a megnyugtató választ ezekre az én scrupulusaimra még székesfehérvári beszédében, a hol ezeket mondotta: »A mai nap a szabadelvtípárté, a holnapi nap gr. Apponyi Alberté, a jövő hét Ugron Gáboré, a mienk, a függetlenségi párté, az örökkévalóság. (Derültség a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt a programmot én magam is rögtön aláírom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Akkor jöjjön közénk!) Mert arról a hitről én sem teszek le, hogy eljön az az idő, a mikor Magyarország oly nagy és oly hatalmas lesz, annyira meg lesz magyarosodva, annyira át lesz hatva hazafiságtói minden polgára, a külföldön pedig annyira el fog pihenni a háború utáni vágy, a nemzetek annyi békeszeretettel fognak viseltetni egymás iránt, hogy Magyarország függetlensége és önállása magától kínálkozik. Azonban most nem az örökkévalóságról, hanem arról beszélünk, hogy a legközelebbi öt év alatt mit dolgozzék ez az országgyűlés ? (Élénk helyeslés jobboldalon.) Ennélfogva én t. képviselőtársamnak elfogadom azon commissioját, a mit t. képviselőtársam ránk ruházott, hogy a mai nap a mienk s igyekezem a mai nap terhét társaimmal együtt viselni; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) önök pedig üthetik a mi teherviselésben meggörbült hátunkat. (Élénk derültség a jobbldalon.) És ezek után a t. ház kegyes engedelmével áttérek azon nagyon tisztelt pártvezérnek, gróf Apponyi Albertnek beszédére, a kinek Eötvös t. képviselőtársam a holnapi napot adományozta. Nem tudom, vájjon gróf Apponyi Albertnek ezen holnapi napnál nem jut-e eszébe azon Hatvani profeasor, magister inagiae, ördögűző formulája: »Post multum cras cras, tandem dilabitur aetas?« Ez arra a holnapi napra épen ráillik. (Derültség jobb felől.) Én őszintén és minden hízelgés nélkül mondom, hogy egyike vagyok a t. képviselő úr legnagyobb tisztelőinek, elismerem fényes tehetségeit, nincs is semmi okom arra, hogy iránta a legkisebb nehezteléssel is viseltessem. 0 min24