Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-367
887. országos ülés májug g.én, hétfőn. 1890. ei sága Kassára tódul, ugy, hogy a parallel intézetek alig győzik befogadni őket, a kikből aztán jó magyarokat, okos és becsületes embereket nevelnek. (Tetszés.) Kassa városát már a legrégibb időkben Magyarország öt fővárosa egyik legkitűnőbbjének tartották és ezen rangját saját érdeméből, saját erejéből megtartotta mind e mai napig. (helyeslés.) És ezért, én a nélkül, hogy Eperjesnek dero gálnék, vagy hogy Eperjes érdeméből bármit is levonni akarnék, nagyon kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen nemes és lovagias kötelességnek ismerem azt, hogy Bujanovich Sándor képviselőtársam lándzsát tört Eperjes városának nemes törekvése s ügye mellett. Én részemről a lándzsadöfést Eperjes ellen mellőzöm; de mégis engedje meg a t. képviselőtársam, hogy Kassa város pajzsát felemeljem (Tetszés) s ha rajta majd összetörik nyila — reménylem — segédei azzal fogják végezni a tudósítást, hogy az ellenfelek lovagiasan elintézvén a fenforgó ügyet, egymással kezet szorítottak. (Élénk tetszés.) Madarász József jegyző: Gaál Jenő! Gaál Jenő (pécskai): T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En azon indítványhoz, melyet Falk Miksa t. képviselőtársam nyújtott be, és a melyet én halasztási indítványnak óhajtok tekinteni — a mint a házszabályok értelmében annak tekintendő, ennélfogva első sorban kerül szavazás alá — a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Annak az indítványnak indokolását tökéletesen a magamévá teszem, mert t. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy Arad városát, akár megtartassék az előterjesztés kerete, akár tágittassék az, a szervezésnél mellőzni helyesen nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igazságügyi és politikai okok egyaránt szólnak a mellett, hogy Arad másodbiróság székhelyévé tétessék. (Helyeslés a szélső bal- és baloldalon.) T. képviselőtársam nem mondta ki határozottan, de indítványa első sorban oda czéloz, hogy Arad részére egy 12-ik táblai kerület .kerekíttessék ki. Azon benyomás, a melyet reám a szombaton bezáródott általános vita tett, az, hogy csakugyan a tizenegyes szám egyáltalában nem tekinthető olyannak, a mely Magyarország szükségeinek a másodfokú bíróságok felállítása tekintetében tökéletesen és csak e szám felelne meg. Valamivel kevesebb vagy több egyaránt elfogadható ma azon faetorok hiányos ismerete mellett, a melyek erre befolyással lesznek a jövőben. Ennélfogva azzal az ellenvetéssel, hogy esetleg Arad részére egy felesleges királyi tábla létesíttessék, szembeállítom azon valószínűséget, hogy az alaki reformtörvények életbeléptetése után még 12 tábla is esetleg kevésnek fog bizonyulni. Azonban, t. ház, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a ház többsége nem kívánja az előterjesztés keretét tágítani; meggyőződésem pedig az, hogy Aradnak még e keretben is kell királyi táblát adni; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ha a kerületek ugy maradnak is, mint azok előterjesztettek, annál inkább, hogy ha a kerületek ugy alakittatnak át, a mint azt az országos érdekek kívánják. Én ugyanis e javaslatban egy mulasztás veszek észre, (Halljuk! Halljuk!) azt tudniillik, hogy a volt Erdélynek határai egyáltalán nem érintetnek, pedig maga az igazságügyminister ur az igazságügyi bizottságban tett nyilatkozata szerint nagy^ súlyt fektet arra, hogy például a szegedi tábla kerületébe a szorosabb értelemben vett magyarországi részek mellett volt bánsági és volt vojvodinaí részek is csatoltassanak. Ha azonban az igazságügyminister ur a javaslatnak ezen rendelkezésére súlyt fektet, én nem látom be, hogy mennyivel van kevesebb fontossága annak, hogy a volt Erdélynek határai is megbolygattassanak ? A jelen esetben a megbolygatásnak nem is lenne oly jellege, mely a természetes fejlődéssel ellentétben állana. Hiszen köztudomású, hogy az utolsó 20 — 25 év alatt, tudniillik mióta az első erdélyi vasút kiépült, Hunyad megye egész forgalmával Magyarország és első sorban Arad felé irányul. Oly sürü és benső érintkezés fejlődött ki ez idő alatt Arad és Hunyad megye közt, hogy midőn régebben az aradi kereskedelmi és iparkamara és a közjegyzői kamara fel állíttatott, később pedig Aradon egy bankfiók létesíttetett, mindegyiknek a kerületébe Hunyad megye is belefoglaltatott. Az összes fejlődés tehát arra utal bennünket, hogy e megyét vegyük ki az erdélyi megyék közül és magyarországi kerületbe kebelezzük. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez ellen két ellenvetést hallottam felhozni. Az egyik az, hogy mint Erdélyben általán, úgy Huny admegyében is az osztrák polgári törvénykönyv és az osztrák büntető eljárás van érvényben. Azt hiszem, ezen ellenvetésnek alig fog fontosságot tulajdonítani az, a ki ez állapotot nem tekinti véglegesnek, hanem arról van meggyőződve, hogy ez oly kényszerű prpvisorium, melyet minél előbb meg kell szüntetni. És azok után, a miket az igazságügyminister ur szombaton az igazságügyi reformokról mondott, alig lehet az iránt kétség, hogy a kormány részéről minél előbb minden meg fog történni, hogy ez az állapot megszüntettessék. Különben érdekes, hogy a megyének nem is egész területén bir érvénynyel az osztrák polgári törvénykönyv, mert azon területen, mely az előtt a volt Zarándmegyéhez tartozott, a magyar magánjog szerint szolgáltatják a polgári igazságot ma is .
