Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

303 országos fiiéi február 5. 1884. 379 tul adassék a legfeltűnőbb és legdemonstrálóbb módon ő Felsége által. Maga a kormány kijelen­tette a házassági viszonyok zavarát, a reform szük­ségét sürgősnek. Elannyira sürgődnek jelentette ki e kérdést, hogy a házban nemcsak a cultus dis­paritás eltüntetését, de az összes házassági viszo­nyok törvény által való szabályozását Ígérte s utalt a készülőben levő polgári törvénykönyvre. No már most, ha egy kormány sürgős szük­ségnek lát egy kérdést, ha egy kormány birja az alsóház többségének bizalmát, ha egy kormány eeclatans jelét nyeri a korona bizalmának: kér­dem, az a kormány kezdeményezhet-e ? Miért nem ? Tán azért, mert a főrendiházban egy többség ala­kult, melynek ezen javaslat nem kell? De hát akkor, ha a kormány ezzel szemben, ily állásban és ily birtokában kezdeményezni nem mer: akkor ezen t. kormánynak csak a megadás, csak a eapitulátió útja van. (Ugy van! balfelöl.) És ha a természete nem vesz be egyebet, mint nyilt capitulátiót, akkor kötelessége lett volna azt is nyíltan megmondani és kérdést intézni az iránt, hogy ki pártolja? De nem lett volna szabad előterjesztenie oly hatá­rozati javaslatot, melyet saját pártjából egyetlen felszólaló sem értett ugy, mint a másik; melyben Hegedüs Sándor képviselő ur annyit lát, hogy csak a kérdés van felvetve és a kötelező polgári házasság kizárva és a háznak nem tudom biztosan, de alkalmasint búcsúzó tagja, Körösi Sándor t. kép­viselőtársam implicite mindent benne lát, a mit csak kivan, (Derültség a bal- és szélső balon) a mely­ben Dárday t. képviselőtársam benne látja ki­mondását annak, hogy a házassági jogviszonyok és a házassági jurisdictió minden állami polgárra kötelezőleg egyformán rendeztetik és kik egyházi házasságkötést ezen alapon nem nyerhetnek, azokra nézve a kisegítő polgári házasság alkalmaztatik ; t. képviselőtársain és collegám Hoffmann Pál pedig azt látja, hogy azzal, a mit Dárday benne nem lát, Hegedüs pedig világosan kizár, t. i, Irányi Dániel képviselőtársam kötelező polgári házassági javas­latával sincs ellentétben a t. ministerelnök ur ha­tározati j avaslata. Ha a kormány ily álláspontot foglal el, akkor kérdem, hogy Jókai t. képviselő ur szavaival éljek: ki játszik itt sokféle színnel e házban ? (Derültség a bal- és szélső balon.) Hát arra való egy határozati javaslat, arra való az az ünnepélyes kijelentés, a mit a háznak kell adnia ezen ügyben, hogy mindenki a kerüle­tébe menve, beszélhessen a kerület szájaize szerint ? A kormány pedig nyitva tartja magának az utat nem arra, hogy a kötelező polgári házasságot be­hozza, mert hiszen kimondja, hogy most nem akarja, nem is arra, mit én javasoltam, t. i. egységes ál­lami rendezésére a házassági viszoiryoknak és jurisdietiónak, hanem egyrészt fentartja magának az utat arra, hogy esetleg még ezen törvényjavas­laton is alól melnssen és a gyermekeket illetőleg, tán a külföldön kötött házasságokra vonatkozó határozatok egy részének elejtésével, az ily módon megcsonkított és körülnyirbált törvényjavaslatot keresztül vigye? (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ha a tények arra mutatnak, hogy ilynemű politika szándékoltatik, kérdem, vájjon nines-e erősen az a szine a dolognak, hogy itt az, a ki a reformkérdést első sorban elejteni törekszik, az a tisztelt kormány ? És pedig törekszik azon szem­pontból, melyet a tisztelt párt egyik tagja igy szo­kott kifejezni, egy kissé barbár latinsággal: konzer­válási politika szempontjából. így állván a dolog, én csak egy maxinia alap ján tudom a határozati javaslatot magyarázni, t. i. azon maxima alapján, a melyet az igazságügy ­minister ur, a kinek politikai maximái kezdenek bizonyos elterjedést nyerni, úgy fejezett ki, hogy a politikában hasznosabb és tidvösebb kivált a vá­lasztások előtt a reményteljes bizonytalanság, mint a reményvesztett bizonyosság. (Élénk derült­ség balfeWl.) És hogy a t. túloldal erről az álláspontról— és ha nem igy volna, világosítsanak fel tisztán és őszintén — eltérítse a figyelmet, minden másban keresi annak okát, csak a kormány mulasztásában nem. Jókai képviselő ur keresi a kérdésnek nehéz­ségeiben. A többiek Hegedüs képviselőtársammal és némileg Dárday képviselő úrral is, keresik az ellenzék magatartásában. Jókai Mór képviselő ur keresi a kormány nélkülözhetetlenségében {Derült­ség balfelöl, Jókai tagadólag int.) Bocsánatott kérek, a képviselő ur mondta ezt, s ha méltóztatik kívánni, felolvashatom szóról szóra. (Halljuk! Halljuk! Olvas.) „Nagy szabású politikájukat" t. i. hogy mi nem sietünk a kormánynak minden alku ­lommal segítségére Jókai Mór: Csak az én szavaimat tessék o3­v ásni. (Derültség jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső: Csak magyarázom, hisz oly jellemzők szavai, hogy rá fog azokra ismerni, mert kevés ember mondott mostanában ilyet, (Élénk derültség bal- és szélső balfelöl.) „Nagyszahású politikájukat melyet egy dióhéjba össze lehet vonni, egy jelszó képezi: megbuktatni ezt a kormányt. Ugyan nagy virtus! De hogy azután mi lesz ? Csak magára a jelen kér­désre nézve, bárcsak egy sugarát a világosságnak engednék magukból emanälni" ..... Jókai Mór: Lássuk a sugarat. (Tetszés jobb­felöl. Halljuk.' Halljuk! balfelőU Szilágyi Dezső: A mi a kérdés nehézségeit illeti, hát azokban van oka ennek ? Jókai képviselő ur felfedezi most, hogy a polgári házasság kérdé­sének megoldása rendkívüli nehéz és bonyolódott. 48*

Next

/
Oldalképek
Tartalom