Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

360 [303. országos ülés február §. 1884. Hát én nem akarom az ő felfogásának törté- | neti okait vizsgálni, mert az én t. képviselőtársam egyet fog velem érteni abban, hogy a ki oly mélyen fogja fel a polgári házasság összefüggését a világtörténettel, hogy azt hiszi, hogy előbb az unita Italiának kellettJétrejönni, a Bourbon dynasria detronizálásának, az osztrák uralom kiszorításának a félszigetről és Garibaldi lábát meg kellett lőni a királyi csapatoknak és új dynastiának kellett elő állani, hogy a polgári házasság behozassák Olaszországban Jókai Mór: Az egyházi államban ! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső: Az egyházi államban? (Halljuk! Halljuk!) Miért ? Hát az egyházi állam Olaszország? Jókai Mór: Az egyházi állam akadályozta. (Zaj. Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Szilágyi Dezső: Az egyházi állam fennállása azt csak saját területén akadályozta. Hát Magyarország és az egyházi állam közt megvan az analógia? Hisz az egyházi államban miért kellett a dynastiát elkegetni, hogy ott kötelező polgári házasság legyen? Hiszen azt csak minden ember látja, hogy ha a római pápa, ki a dogmák megtartása felett őrködik, egyszersmind királya egy államnak, hogy ott a dogmának ellenére egy világi törvény nem jöhet létre. De hát ilyen állam az a Magyarország Jókai képviselő ur szerint ? {Derültség balfelöl.) Ha pedig Jókai képviselő ur egyebet akar, mint a világtörténetben foglalt apró és nagy igazságokat kegyetlenül elcsavarni, ha egyebet akar, ha fel akar világosítani, hát az egyházi államot kellett Magyarországgal analógiába helyezni? Hiszen t. képviselőtársam azt hiszi, hogy Franeziaországban az egész egyházat kellett felfordítani, az aristocratiának kiirtása, egy guillotinekkel működő véres forradalom kellett, csakhogy kötelező polgári házasság legyen, mindez nem kellett és nagyon jól tudja t. képviselőtársam, hogy ezen események más óikból történtek és semmi összefüggésben nem állanak a kötelező polgári házassággal, nagyon jól tudja, hogy Spanyolországban, Romániában, Piemontban és Belgiumban behozták a nélkül — és fenn is tartják — jól tudja, hogy a legmerészebb reactio, mikor a forradalom ellen a restauratio érvényre jutott, a forradalomnak minden emlékét, melyet lehetett mellőzni, mellőzte, de a kötelező polgári házasságot tökéletesen érvényben hagyta; nagyon jól tudja, hogy a honnan kikergették is a respubcát és a franczia sasokat, de ha egyszer ezen intézményt behozták, az ott megmarad; ha mindezt tudja, ugyan miért akarja a forradalmi felforgatást és ezt az intézményt változatlan kapcsolatba hozni. De a t. képviselő urnái az nem is lehet őszinteés pedig megmondom miért ? Én nem tartom t. képviselőtársamat könnyelmű embernek, sem őt, sem a ministerelnök urat. Ez nem akar bók lenni, ez egyszerű elismerése az igazságnak. De már most t. ház, a t. képviselőtársam, a ministerelnök ur ésmindnyájan, a kik oldala mellett ültek, 1868. óta mindig eljöttnek tartották Magyarországon az időt, még pedig a kötelező polgári házasságra, csak akkor nem jött el az idő, mikor ők kormányra kejültek. Már most én nem gondolom, hogy midőn a képviselőtársam és a többiek követelték azt a deákpárti kormányoktól, midőn innen határozati javaslatban proponálták, midőn világos szavakkal mondták és szavazataikkal tanúsították, hogy annak idejét elérkezettnek látták — nem gondolom, hogy a képviselő ur roszhiszeműleg vagy bűnös könnyelműséggel cselekednék. Mert bűnös könynyelműség lett volna, ha azzal oly rettenetes veszély van összekötve és nem lett volna tisztességes politika azt követelni az ellenféltől. Én avval meg nem sértem. — Hát csak most jött az az aggodalom, mikor valósítani kell ? Ugyan kérem, ne vonják magukra mindig azt a vádat, hogy kétféle politikájuk van: egyik, melyet az ellenféltől kivannak, a nagy radicalis, liberális politika, a másik, melyet az utódoktól kívánnák, az is nagyon gyökeres és határozott, hanem az, a melyet önmaguktól kivannak, az nyomorúságos kicsi. (Élénk helyeslés balfelöl.) S engedje meg a t. ház, hogy itt egész komolyan egy szót szóljak arról. Hegedüs Sándor: Hát eddig nem volt komoly ? Szilágyi Dezső: De igen, sokkal komolyabb, mint Hegedüs képviselőtársam kesergése, mert képviselőtársam ha kesergett azon, hogy miért engedik elesni a reform ügyet, ha komoly lett volna kesergése, felállott volna és azt mondta volna: Nem fogadok el más javaslatot, mint a mi a reformügyet határozottan megjelöli. De ezen nyilatkozattal mindig adós maradt, legfeljebb valami hírlapi közleményben mondja meg névtelenül, az úgy sem kötelez senkit. {Derültség balfelöl.) A mire czéloztam ezen félbeszakítás előtt, az volt, a mi a túlsó oldalról hirdettetett és a mivel egyszer szembe akarok állni; és ez az, a mit ismét nagy könnyelműen, azt hiszem, Jókai képviselő ur és Dárday képviselő ur is, bár ő más ijányban felhozott, hogy t. i. a házassági viszonyoknak az állam által való szabályozása és állami jurisdictióba vétele és egy bizonyos körben a polgári házasságnak okvetlen behozatala, culturkampfra vezet. Hát nézzünk ezen szóval szembe. Mi a cultur| kampf ? Ott szeretik nagyon emlegetni azon oldal-