Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
108. országos ülés május 22. 1882. 351 T. ház! Kötelességemnek tartottam benső meggyőződésemnek kifejezést adui, habár előre látom, hogy felszólalásom talán csak gyanúsítás és gúnyolódásra ad okot. Mivel a törvény szerint az országgyűlés a delegatiók részéről megszavazott összeget nem tagadhatja meg, kénytelen vagyok a törvényjavaslatot megszavazni. {Derültség a szélső baloldalon.) Polonyi Géza: T. ház! (Halljuk/) Az előttem szólott képviselő urnak nem akarom megadni azon satisfactiót, magamnak nem akarom megszerezni azon olcsó dicsőséget, hogy vele hosszasabban is foglalkozzam. Egy rövid megjegyzésem azonban számára is van. Azt mondotta, hogy ha ezeket a szászokat ott Erdélyben nagyon soká magyarosítani fogjuk, majd nem magyarok, hanem oláhok lesznek. Ebből a dologból kettő következik t. ház. Következik először az, hogy a maszk, melyet társai nagyon sokszor viselnek, most lehullott, mert nagyon gyakran a nemzetiségi tendentiákat a hazafiság álczája alá burkolják. Ha magyarok helyett oláhokká akarnak lenni, akkor a hazafiságra hiába hivatkoznak, (ügy van! a baloldalon.) Wolff Károly: Nem mondtam! Polonyi Géza: De következik ebből még egy, t. i. az, hogy a t. képviselő urnak logikája nagyon gyenge lábon áll; ha az a magyarosítás csak oly mérvben folyik, hogy az ember nem magyar, hanem oláh lesz: bizonyára nem valami nagyon erős az a magyarosítás, (ügy van! a baloldalon.) De nem foglalkozom vele tovább t. ház, hanem áttérek a vita tárgyára és refleetálok mindenekelőtt Jókai Mór t. képviselő ur beszédjére. 1878 nyarán volt A törvényhozó testület befejezte munkálkodását. A képviselők közül kiki saját kerületébe haza ment választóinak kedves ajándékot hozni és törvényhozási munkálkodásáról beszámolni. így történt t. ház, hogy Jókai Mór ur, a ki akkoriban Budapest Józsefvárosának volt képviselője, megjelent a Beleznaikertben beszámolóját s egyúttal programmbeszédét is elmondani. Én, t. ház, ki Jókai Mór urnak egyik legnagyobb tisztelője voltam — s tiszteletein irányában ma sem csökkent — kíváncsisággal telve mentem el a Beleznai - kertbe hirdetett gyűlésbe, hogy meghallgassam a beszámolót. Midőn Jókai Mór ur jövendő programmját adta elő, kijelentette, hogy ő az occupátiót csak addig pártolja, míg az nekünk kevés pénzünkbe kerül s midőn e szó helyett „occupatió", száján tévedésből e szó jött ki „annexió" — Hegedüs Sándor t. képviselő ur oldalán volt, emlékezhetik rá —• (Derültség) ekkor Jókai Mór képviselő ur azt mondotta: ^Bocsánatot kérek, nem az aimexiót értem, hanem az occupátiót és kijelentem, ha találkoznék magyar kormány, mely az annexiót követelné, én lennék az első, aki ellenzékivé lennék.« (Derültség halfelöl.) Ez volt a forduló pont t. ház, midőn Jókai Mór urnak addig országszerte bírt népszerűsége a fagypontra szállott; ekkor mondatott egy röpke szó Jókairól, a városban szerte széjjel. Azok, kik ezelőtt némikép mint politikust tisztelték, azt mondották, ha az a Jókai csak egy kissé politikus lenne, sohasem maradt volna más, mint költő. T. ház! A napokban elmondott beszédében Jókai Mór t. képviselő ur egy eszmét keresett; egy eszme után kutatott, hogy hogyan bontakozzunk ki Boszniából. Nem tudom t. ház, mit keresett Jókai Mór t. képviselő ur, de azt hiszem — sőt erről meg vagyok győződve - hogy ő az annexió eszméjét mint kibontakozást nem kereste. És mi vezet engem e meggyőződésre '? Az annexió eszméje talán valami új, a mely után kutatni kellett? Hisz ha Jókai Mór t. képviselő ur az annexió eszméjét nem ismerte volna már előbb ugy, hogy a jelenlegi occupátiót a kormány csakugyan annexióra akarja vezetni: meggyőződhetett volna már erről a delegatiók tárgyalása alkalmával. A delegátióban ugyanis Kálnoki külügyminister, a négyes albizottságnak f. é. ápril 18-án tartott ülésében szószerint azt mondta: „Az occupatió czélja az, hogy ezen tartományok népei belevonassanak a monarchia érdekkörébe s ez addig fog tartani, míg ez meg nem történt". Szlávy közös pénzügyminister ugyanezen kérdésben ezt mondta: „A czél úgy mint előbb, jövőre is csak az lehet, hogy a tartományokat, melyekért oly nagy áldozatokat hoztunk, mind szorosabbra vonjuk magunkhoz s meggyőzzük a lakosságot arról, hogy anyagi és erkölcsi felvirágozását csak Ausztria-Magyarországhoz való kapcsolatában érheti el s fogja elérni". Már akkor t. ház, világosan jelezve volt az annexió, ha nem lett volna jelezve az annexió ezen világos nyilatkozattal, akkor nem lehetne. alatta egyebet érteni, mint azt, hogy plebiscitumot akarnak ott rendezni, hogy Boszniában secundo geniturát állítsanak tel. De ha Jókai képviselő urnak még a delegatióban is kételye lett volna arra nézve, hogy az annexióról volt szó, vájjon megmaradt volna-e és nem kell vala eloszlania e kételynek a ministerelnök urnak a franczia szótárból vett magyarázata következtében arra nézve, hogy a kormány ezt másképen értelmezte volna; mert hiszen a franczia szótárból bebizonyította, hogy occupatió annyit jelent, mint birtokba venni és aztán megtartani, (ügy van! a széls'l baloldalon.) Kétségtelen tehát, hogy az annexió a leghatározottabb alakban ki van mondva és azok, a kik most a szőnyegen lévő javaslatban
