Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

352 108< országos ülés májas 22. 1882. kért költségeket megszavazzák, azok r.em az occupatióra, hanem azon biztos tudattal szavazhatnak, hogy az annexió már megvan, (ügy vart! ügy van! a szélső baloldalon.) Kérdem már most t. ház, megszavazza, megszavazhatja-e Jókai képviselő ur az annexiót, a ki az isten szabad ege alatt, itt a fővárosban határozottan kimondotta, hogy a mint akad kormány, mely az annexió politikájára lép, ő lesz az első, a ki az ellenzék padjaira megy át? Én nem hiszem, hogy Jókai képviselő ur megszavazhassa és hogy meg fogná szavazni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nem!) Ez a hamleti tépelődés a „lenni és nem lenni" kérdése felett, ez a valóban magába szálló okoskodás reám azon benyomást tette: Jókai képviselő úrban a lelkiismeret megszólalt; a hazafi, a polgár, a nemzet költője ellenkezésbe jött a pártférfival és t. ház, hogy ha e javaslat az ő kívánsága szerint fog eldőlni , nem hiszem, hogy a nemzet csalatkozzék benne s ő megszavazza, midőn világosan kimondd, hogy az annexió politikáját nem fogja megszavazni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nem! Meg fogja szavazni!) De t. ház, nemcsak a Jókai képviselő ur szavazatától függ az ország sorsa. Az annexió előtt állunk, ez itt a házban világosan kimondatott, az igaz nem magyarul, mert a magyar szónak őszintesége, világossága és becsületessége ily kérdésekben ily magyarázatokat meg nem tűr; sajnálom, hogy magyar ember vállalkozott arra, hogy frauczia szótár segélyével legyen képes e szó értelmét devalválni, de az kétségtelen, hogy annexió előtt állunk. Számoljunk hát vele, mi vár ránk, ha az annexió csakugyan ténynyé válik. Kitől kérjünk tanácsot? Azt hiszem, hogy bölcsebb, elfogulatlanabb tanácsadóra nem tehetünk szert t. ház, mintha a történelemhez fordulunk tanácsért. Mit mond a történelem? Igen sok tanulságot rejt magába Bosznia múlt történelme a jelenkor történelmével szemben. Nagyon sok analógiát találunk benne, ha azt a jelennel összehasonlítjuk. Elmondom Bosznia történelmét röviden dióhéjba foglalva, nem is unalmas s én rövid leszek. (Ralijuk!) Gróf Hunyady László ur azt kérdezte tőlünk, (Felkiáltások a szélső baloldalon: „Maguktól!") vájjon Nagy Lajos népszerű' volt-e előttünk (Felkiáltások a szélső baloldalon: „Maguk előtt!" Derültség) és történelmi stúdiumai szerint vállalkozott is rá, hogy elmondja Bosznia történelmét, de hamar felhagyott vele, Nagy Lajossal kezdte s be is végezte. Hát én másképen tudom Bosznia históriáját. Némely történészek azt állítják, hogy Kálmán alatt csatoltatott ide Bosznia, mert a spalatói érsekhez li 03-ban kiadott egyik oklevelében az foglaltatik, hogy „rex Eamae", de az bizonyos, hogy Szerbia 1138-bau — és jó lesz, ha gr. Hunyady képviselő ur ezt feljegyzi magának — II. Béla idejében lett meghódítva Uros szerb fejedelem segélyével. 1197-ben már viszály volt Bosznia miatt Endre és Imre közt. Később Endre meg is kapta Boszniát, békét kötött a királylyaí és mint herczeg ment Boszniába és Herczegovinába. Valószínű, hogy Chlumia ez idő óta neveztetik Herczegovinának. A béke a király és testvére közt sem volt őszinte, mert 1200-ban új békekötésre volt szükség, a mely alkalommal Endre elvesztette Boszniát. 1235-ben lázadás volt Boszniában, melyet Kálmán vezérnek kellett leverni. A hereticus pateranokat is ő térítette meg és ezért a pápától ajándékba kapta Boszniát. Ezen adományt IV. Béla alatt is megerősítette a pápa. A tatárjárás után 1244-ben Bosznia megint fellázadt. Méltóztassanak figyelemmel kísérni, hogy hányszor tört ki Boszniában lázadás. A pacificationális hadjárat 28 esztendeig tartott. 1272-ben sikerült Nikoslav elűzésével Ratislavot beültetni Boszniába. 1272-ben a seregek még ki sem mentek Boszniából, midőn Egidius alatt a bosnyákok újra fellázadtak. Egidius Ottokárhoz menekült és Magyarországra akart törni. Ez nem sikerült neki, mert Pektári előtt valami Süssingeui Henrik elárulta a tervet. 1280-ban, midőn László fogságából kiszabadult, megint lázadás tort ki Boszniában. Ennek leverése után Erzsébet anyakirálynő kapta Boszniát, mint herczegséget. 1300-ban történt — nem lázadásról beszélek, hanem egy kis királynő-gyilkosságról — Thomasina anyakirálynő a Brebireket és egy pár bosnyák mágnást meg akarván nyerni Róberttel szemben, a királynő, miután ez jószerivel nem sikerült, mérgezett dobozban foglyokat küldött egy bosnyák főúrnak ajándékba. Ez azonban véletlenül tisztességes gavallér volt s ugyanabban a dobozban fáczánokat küldött a királynénak. Az megette a foglyokat, ez pedig megette a fáczánokat, meghalt mind a kettő. 1300-ban III. Endre alatt Bosznia magát felszabadítván, az ugyanakkor felszabadult Szerbiához csatlakozott. Önállósága azonban rövid ideig tartott, mert Róbert Károly alatt seregeink 1332-ben ismét Boszniába mentek s azt elfoglalták. 1353 ban egy igen érdekes história fejlődik Boszniában. Nagy Lajos ugyanis Kotromanovits leányát elvette. Erzsébetet megkérte Dusán is, a kinek kosarat adott. E miatt háborúra került a dolog. Dusán 1353-ban keményen meg is verte a seregeinket. 1358-ban ismét lázadás volt Boszniában, valami Klusich Pál és Dabiscia vezérlete alatt. 1363-ban a Nagy Lajos által behelyezett Tvartkónak fivére Vladko lázadt föl Boszniában és akkor Nagy Lajos személyesen ment le a bosnyákokat leverni, a mint meg is tette. Ez alkalommal azonban egy ősi bos-