Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

108. országos ülés má.jus 22. 1882. 347 hogy mint korelnök hivja össze a bizottságot új elnök és jegyző választására. Ez történt márczius 22-én. Én kevés nap múlva jelentettem a köz­oktatási minister urnak, hogy a bizottság meg­állapodásáról a jelentést elkészítettem, össze lehet hivui a bizottságot; mire a minister ur azt vá­laszolta, hogy a húsvéti szünetekig ugy is már csak pár nap van, hagyjuk az ünnepi szünetek utánra, akkor majd összeülhet a bizottság. A szünetek után újabban felkérvén a minister urat, a minister ur azt mondta, hogy jöjjön hát Össze a bizottság. Azután a korelnököt kértem fel a bizottság összehívására, felkértem másodszor is, de már egy harmadik felkérésre többé nem volt módom megszerezni az alkalmat; többször be­széltünk vele, de mindnyájan oly szerencsétlenek voltunk, hogy mindig akkor találtuk, a mikor sürgősen el kellett utaznia. így nem tudtuk ke­resztülvinni, hogy a bizottság összehivassák. Nem kétkedem benne, hogy ha a közoktatási minister ur egészséges volt volna, a dolog már rég el lenne intézve. Azonban, mint mindnyájan saj­nálattal tudjuk, az utóbbi időben alig egy párszor volt szerencsénk hozzá a házban. Egyébiránt az összehívás kötelessége mindenesetre a korelnököt és nem a közoktatási minister urat illette. Miután pedig a korelnök ur sietséget nem tanúsít az összehívásban, kénytelen voltam e dolgot a t. ház tudomására hozni és ez által a jelentés kimara­dása miatt a felelősséget magamról és a több­ségről elhárítani. Nem rajtunk múlt t. ház, a jelentés elmaradása, mert mi nem vonakodunk eljárásunkat bármikor a ház ítélete alá bocsátani. Valóban nagy szükség van arra, hogy jelenté­sünk beadassék, hogy valahára legyen alkalom e fontos kérdésnek megvitatására és valamely irányban leendő eldöntésére, mert azon körül­ménynek, hogy a törvényjavaslat már tizenkét év óta a ház asztalán van és sem törvény nem lesz belőle, sem a minister hosszabb időre vissza nem veszi, az a legfőbb következménye, hogy az iskolát tartó hatóságok nem mernek mélyebbre ható intézkedést tenni, mi a közoktatásnak nagy hátrányára van. (Ugy van! bal feleli.) így állván a dolog, midőn ezen tényeket itt bejelentem, egyúttal tisztelettel felkérem a képviselőház mé­lyen tisztelt elnökét, méltóztassék elnöki hatás­körében akként intézkedni, hogy a bizottság ismét összejöjjön, megalakuljon és meghozott határozatáról a háznak jelentést tegyen. (Helyes­lés.) Ebbeli kérésemet, ha netalán szükséges, irásba foglalva is bátor vagyok beadni. Elnök: Ily nemű indítványokat nézetem szerint nem szükséges irásba foglalni. Miután pedig e körülmények a t. háznak tudomására jutottak s miután a bizottságnak sem elnöke, sem jegyzője nincsen, a bizottság alakulásra hívandó fel. Én holnap délután 5 órára össze fogom hivni a bizottság tagjait, kik a korelnököt megbízhatják az alakulás vezetésével. (Helyeslés.) Napirend előtt Hentaller Lajos képviselő ur kivan szólani. Hentaller Lajos: T. ház! A többség, múlt szerdán méltóztatott elhatározni, hogy az ülések ezentúl 10-től 3-ig tartassanak. Daczára annak, hogy a ház többségének bölcsessége, Hojtsy Pál és br. Prónay Gábor indítványát, hogy az ülések újra csak 2 óráig tartassauak, nem fogadta el, indítványozom, hogy az ülések holnaptól kezdve 2 óráig tartassanak. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Indítvány tétetvén, az eddigi gyakor­lathoz képest kérdésül fel kell tennem: elfogadja-e a t. ház az indítványt, igen vagy nem? Méltóztas­sanak tehát azok, a kik Hentaller képviselő indít­ványát elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. T. ház! Lázár Mihály képviselő ur egy sür­gős interpellátiót jelentett be Háromszék megye úgynevezett felvidékének nyomora tárgyában. Azt hiszem, hogy a t. ház, tekintettel arra, hogy ezen tárgy csakugyan sürgős, méltóztatik belenyugodni, hogy a képviselő ur az ülés végén megtehesse interpellátióját. Napirend előtt Jókai képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Jókai Mór: T. ház ! Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy a legközelebb múlt ülésben, akkor mikor gr. Apponyi t. képviselő ur b eszédjét tar­totta, nem voltam jelen; tévedésből írja a gyors­írói tudósítás: „Jókai Mór fejével tagadólag int." Én fejemet mindig magammal szoktam hordani. (Elénk derültség.) Igen kérem a t. házai, kegyes­kedjék, mint máskor is megtörtént, ma megengedni nekem, hogy szavaim félremagyarázása miatt szót emelhessek. (Halljuk!) Beszédemnek egy passusát, melyben én Horvátországra utaltam, gr. Apponyi t. képviselő ur ugy méltóztatott értelmezni, mintha én az alatt azt értettem volna, hogy vagy Bosznia adassék át Horvátországnak, vágy Horvátország adassék át Boszniának. Ha ezt az értelmezést a háznak arról az oldaláról adta volna valaki, amely oldala a ház­nak a delegátióban részt venni nem szokott, akkor magamra vetnék —és azt mondanám: miért nem beszéltem elég világosan ? De Apponyi t. képviselő ur maga is ott volt a delegátióban, a hol én a leg­első indokot merítettem erre az állításra, a hol Szlávy József közös pénzügyminister megmagya­rázta, világosan előadta, hogy a mostani boszniai és berezegővinai zavaroknak legfőbb oka onnan ered, mert az administrátióhoz való személyzet nem felel meg azon feladatnak, a mely reá van bizva. Az eddigi administráíió emberei, a mohame­dánok, részint nem vállaltak hivatalt, részint haza mentek Törökországba, a honnan küldve voltak, vette tehát a közös pénzügyminister az adminis­44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom