Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
348 108 országos ülés májn* 22 18S2. trátióhoz való anyagot ott, a hol találta, részint helybeli oly embereket, a kik nem értettek az administrátióboz, vagy olyanokat. a # kik értettek ugyan, de a conspirátorokkal egy szőnyegen állottak, részint kültartományokból vittek be embereket és hogy, a kik erre vállalkoztak, nem szine-java volt a hivatalnokoknak, az természetes. Arra czélzott tehát az én utalásom, hogy méltóztassék a közös kormány jövendőre ott keresni az administratióra való anyagot, a hol talál olyat, a mely nem kerül oly sokba mint a katonai administrátió, a mely a hűséget megtartja és a mely ért az administrátióhoz ; ilyennek hiszem én a horvát elemet. Én részemről nem sympathiákat, nem hűséget keresek, ámbár ha keressük megtaláljuk ott, de érdeket. Horvátországnak, a horvát nemzetnek, legalább túlnyomó nagy többségének érdekei, midőn a pánszláv ligának érdekeivel szemközt állanak, akkor Magyarországnak, az egész monarchiának érdekeivel egy harczvonalat képeznek. Erre utalni volt czélja beszédem azon passusának. Ezen kifejezésemnek és czélzásomnak minden más értelmezése ellen, de különösen az ellen, mintha a magyar korona országaitól egyet elszakítani vagy ahhoz egyet hozzá csatolni akarnék, határozottan tiltakozom. [Helyeslés.) Elnök : Következik a napirend : az 1882.. évi 21.700,000 frtnyi rendkívüli hadiköltségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folyWolff Károly: T. ház! (Halljuk!) Ivánka t. képviselő ur azon kérdést intézte a szászokhoz : vájjon tetszik-e nekik a daco-román birodalom, melyet ő beszédébea oly elevenen ecsetelt ? Bátor vagyok ezea kérdésre fel élni. jHalljuh!) T. ház! Mi nem vagyunk közömbösek Magyarország sorsa iránt; (Egy hang a szélső baloldalról: Képzeljük!) mi is aggódunk hazánk jövője iránt s attól tartunk, hogy épen a mostani magyar belügyi politika és közigazgatás azon territoriális conceptiók érvényesülését nem gátolja, melyet nem óhajtunk és mely csak monarchiánk és kivált Magyarország territoriális épségének rovására végrehajtható lesz. (Ellenmondás a szélsB balfeWl.) Nem zárkózhatom el azon aggodalom elől, hogy épen ezen politika, habár akaratlanul, de annál nagyobb makacssággal működött azon irányban, hogy azon daco-román birodalom keletkezzék, mely Erdélyben a szászokat és a magyar fajnak igen tetemes és legnevezetesebb részét elnyeli. Tizenkét év óta ezen politika folyvást gyengíti a szászokat, kik már évszázadok óta őrt állottak Erdély déli szorosain ad retinendam coronam, [Zajos ellenmondásolt a szélső' balfelöl) mint a derék székelyek a keleti határon. A szászokat nem lehet magyarosítani (Egy hang a szélső balról: Azt látjuk!) és minden gyengítésnek, minden magyarosítási törekvésnek az lehet az eredménye, hogy hamarább oláhok lesznek, valamint a felvidéken a magyarosítási törekvéseknek az az eredménye, hogy tótok lesznek. Prileszky Tádé (közbeszól): Az nem áll! Wolff Károly: T. ház! Ezen válságteljes időben, (Egy hang a szélső balról: Hol van!) nézetem szerint a magyar faj azon válút előtt áll, hogy vagy folytatja a hazárdjátékot: aut Caesar, aut nihil; mi a semmivel is végződhetik, vagy mérsékli magát és biztosítja magának a többi nemzetiségekkel szemben az őt megillető vezérszerepet a testvériség és méltányosság utján. T. ház! Igen természetes, hogy ezen nagy vitában a boszniai kérdés esetleges visszahatásai belviszonyainkra tekintetbe vétetnek és a Bosznia és Herczegovinában esetleg felállítandójjkatonai kormányzat, vagy ezen tartományoknak Horvátországhoz va Jó csatolása minden hazafit komoly megfontolásra indít; de ép oly természetes azon kérdés,vajjon nem volt-e oka az occupátiónak belviszonyaink ziláltsága és bizonytalansága és vájjon nem azért járult-e az occupátióhoz a ministerelnök ur, mert a délmagyarországi szerbeket és más nem magyarajka nemzetiségeket féken tartva, attól félt, hogy Szerbia, Bosznia bekebelezése által nagyobbodnék, Magyarország szomszédságában nagyobb délszláv állam alakulna és hogy ennek következtében a honi nemzetiségekkel szemben eddig követett politikának folytatása lehetetlenné válnék. A t. ministerelnök ur, ministerségének mézes heteiben 1875. ápril 13-án a nemzetiségek letiprását hirdette; később itt a képviselőházban az occupátiót azzal igazolta, hogy le kell tiporni a szláv kígyónak fejét és annak feje Szerajevóban létezik. Ezen politikának, mely a honi nemzetiségekkel szemben agressiv és nem engesztelékeny, szükségkép agressivnek kell lenni Magyarország határain túl is. Merem állítani, hogy azon hibák, melyek Boszniában elkövettettek, nem történhettek volua, ha Magyarországon a nemzetiségekkei becsületes béke köttetett és megtartatott volna. Ez nem történt és ennek következménye már Bosznia. Benne vagyunk Bosznia - Herezegovinában. Kényszerhelyzetben vagyunk, mcllőzhetíen, hogy a csapataink ellátására szükséges összegek megszavaztassanak. De nem tartom feleslegesnek a boszniai kérdés megoldását most is fontolóra venni és előkészíteni. Ezen előkészület lehetséges a Németbirodalommal kötött szövetség oltalma alatt; ezen előkészület abban állna, hogy a magyar kormányférfiak valóban életbeléptessék a nemzetiségi jogegyenlőséget; mert most csak papíron áll és ott sem teljesen és mondjon le véglegesen a magyarosításról. A mostani helyzet az occupált
