Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-44

210 44 országos fil<;* Január 23 1882. azt állította, hogy a népek akarják, a népek okozzák a nagymérvű fegyverbentartást, mondom, beszédének ezen passusa előtt önmaga elismerte, hogy Európának minden hatalmassága oly óriás mérvű fegyverkezést folytat támadó és védelmező habomra, mely az egész háborúnak eddigi formáját átalakítja. Ez és valóban olyan ellentmondás, mint a minővel beszédében többször találkozunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyfelől azt mondja, hogy a nagyhatalmak, azok akarják a háborút és azok tartják folyvást fegyverben a népeket, másfelől pedig a fegyverbentartás okaiul magokat a népeket tartja, (Ugy vart! a szélső balon.) A mit az igen t. képviselő ur a gentryre nézve állít, az is épen ilyen ellentét egy előbbi állításnak ellenében. (Halljuk /) Ugyanis egyfelől azt állítja, hogy nincs ok pauaszkodui bárkinek is a középosztály sülyedése ellen, mert hisz a középosztály foglalja el Magyarországon a hivatalok legtöbbjét. Én azonbau tagadom, hogy Magyarországon a gentry foglalja el a hivatalok legnagyobb részét, mert épen ezen gentry van legkevésbbé képviselve a hivatalokban. Hogy illik össze beszédének ezen állításával egy későbbi állítása, mely szerint ezen gentry osztályon ő is segíteni akar? Hiszen, ha ezen gentry annyira fentartotta magát, hogy jóléte az értelmiséget feltételező hivatalok elfoglásában nyilvánul, mi tekintetben kivan a t. képviselő ur ezen gentry sorsán segítem? T. ház, én azon indoknál fogva, mert 26 millió, tényleg azonban 49 millió 200 ezer frt. sőt az államjavak eladásából remélt 5 millióval együtt 55 milliónyi deficit, államilgyi rohamos hanyatlásunk és nemzeti elszegényedésünk szégyen-bélyege, mely legméltóbb helyet a Henczi szobor homlokán foglalhat el, mert ezen politika nem a nemzeti haladásnak, hanem a vagyoni és erkölcsi sülyedésnek és az állami servilismusnak adja legbővebb tápszerét és mert aera oly alapokra és kezekbe látom helyezve a végrehajtó hatalmat, melyek az alkotmányos és társadalmi élet fejlődésének biztosítékát nyújtanák,^azért én ezen költségvetést sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra még többen vannak feljegyezve. Minthogy azonban a t. ház az ülés ele jen méltóztatott elhatározni, hogy a mai ülésben még a ministerelnök ur válaszát fogja meghallgatni Helfy képviselő ur interpellátiójára, ennélfogva a tanácskozás folytatása a holnapi ülésre halasztatik. oldalról megtámadni, hogy elveit feladta, felfüggő z* elte; hanem én csak egy nyilatkozatára kívánok hivatkozni, (Halljuk!) a melyből bárki is megláthatja, hogy Magyarországon a eorruptió ma a legfelsőbb körökben is el van terjedve. (Halljak! Halljuk!) Az 1848. évi szabadságharczát e nemzetnek, a melyet az egész világ bámult, ugy Albion ködös földjén, mint az Atlanti oczcánou túl és az országban nem volt senki, a ki szabadsághareznak lenni kétségbe vonta volna, első volt az igen t. ministerelnök ur, a ki azt nem egyébnek, mint közönséges polgárháborúnak deciaráita. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az erkölcsi meggyőződés sülyedésének egy foka. Alább szállott a ministerelnök ur arról az erkölcsi magaslatról, melyről, ha alászállunk, a nemzetnek jövőjét rózsás színekben egyáltalán nem tekinthetjük. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Tagadva volt a házban, hogy Magyarországra az általános elszegényedés előtérbe lépett volna. Ezen általános elszegényedési tényt azonban ezen padokról több szónok fényesen bebizonyította ; ellenben azt, hogy a gyarapodás előmozdíttatott volna, azt önök, uraim, bebizonyítani képesek nem voltak. Jókai Mór t. képviselő ur azt állítja (Halljuk I) hogy a kit szerencsétlenség ér, az kimegy panaszkodni; és azt állítja, hogy a hivatalos közlönyökben azért oly sok azoknak száma, kik vagyonukat elvesztették , mert azoknak a számát nem jegyezték föl, a kik vagyont szereztek. De hát mégis igen különös az, t. ház, hogy oly sok azon szerencsétlenek száma, a kik vagyonokat elvesztették és oly sokan mennek ki az utczára panaszkodni. Ez mégis csak azt kell, hogy bizonyítsa, hogy az a kormáiryzat, mely Magyarországon uralkodik, nem lehet jó és nem felel meg az állampolgárok érdekeinek. (Helyeslés a szélső balon.) Még különösebb t. ház, az, hogy az a szerencsétlenség nemcsak az utczára megy ki panaszkodni, hanem •— mint mindnyájan jói tudjuk — ennek a háznak ajtaján is kopogtat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A ki Jókai Mór képviselő urnak a beszédjét hallotta, ha nem látta volna, hogy Jókai Mór képviselő ur mondja el azt a beszédet, könnyen azt gondolhatta volna, hogy valaki más és nem Jókai Mór képviselő ur beszél. Ha valaki Ausztriából került volna ide abban a pillanatban, midőn az igen t. képviselő ur a nagyhatalmi állást fejtegette, (Derültség a szélső baloldalon) arról kellett volna meggyőződnie, hogy talán még a középkorban élünk, hogy talán újra feltámadtak a gepidák és longobárdok és a népek egymást tolják előre; mig ellenben beszédének azon passusa előtt, méhben Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt az interpellátióra felelnék, minthogy a házszabályok szerint személyes kérdésben mindig szót lehet kérni, sze-