Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-44

44. or*ziígos íilt'-s január 23 Í8S2. 211 mélyes kérdésben kivátiok pár szót szólni(Halljuk!) A most szólott képviselő ur a corruptiónak a legfelsőbb körökben is] elterjedését magyarázza ki egyik beszédemből, azt mondván, hogy nem volt még senki, a ki az 1848-iki harczot ne nevezte volna a szabadság harczának; a ministerelnök az első, a ki azt polgárháborúnak declarálta ós a képviselő ur ezt az erkölcsi meggyőződés sülyedési fokának mondta. T. képviselőház! Azon képviselő ur fiatal ember, nem csodálom tőle e szavakat, nem élt azon időben; egyszerűen csak arra kérem, ha abból, hogy valaki polgárháborút emleget 1848-ból, a meggyőződés sülyedésére következtet: nézze meg a negyvennyolczadiki hivatalos nyilatkozatokat, az akkori kormány proclamatióit, az országgyűlés határozatait és meg fogja látni annak az elnevezésnek a használatát. (Ugy van! a jobboldalon.) Mielőtt tehát ilyen vádat emel valaki ellen, jó volna azokat legalább megnézni, a mik nyomtatva közkézen forognak. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! {Halljuk!) \k múlt ülések egyikében Helfy képviselő ur » következő interpellátiót intézte hozzám — gondolom, jelen van a képviselő ur? Helfy Ignácz (közbeszól): Igen, itt vagyok. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánat, nem a rendes helyén ül. (Olvassa az interpelláltát.) „Szemben azon általánosan elterjedt hírekkel, miszerint Dél-Dalmácziában és Herczejrovinában oly súlyos természetű zavargások támadtak, melyek újabb hadcsapatok mozgósítását, következőkép új hitel igénybevételét fognák maguk után vonni, bátor vagyok a t. kormányelnök úrhoz a következő kérdéseket intézni: 1. Alaposak-e azon hirek s mennyiben? 2. Ha alaposak, ha igaz az, hogy nemcsak Dél-Dalmácziában, hanem az occupált tartományokban is ily komoly jellegű zavargások törtek ki, kérdem: mi idézte azokat elő, vagyis mily körülményeknek s okoknak tulajdoníthatja a kormány ama mozgalom keletkezését? 3. Jutott-e már a kormány valamely megállapodásra a jelzett mozgalommal szemben követendő eljárásra nézve; s ha igen, miben áll e megállapodás? 4. Vannak-e a kormánynak ez occupált tartományokat illetőleg megállapodott tervei, czélja a jövőre nézve s mik e tervek s e czélok? Végre 5. Miután az 1879. ápril 21-én létrejött conventió alapjján a szóban levő tartományok feletti felségjog a török szultán számára lett fentartva, kérdem: tett-e a török kormány e mozgalommal szemben némi lépést; s ha igen, hajlandó-e a t. ministerelnök ur az erre vonatkozó jegyzékváltást a képviselőházzal megismertetni, illetőleg az erre vonatkozó okmányokat a ház asztalára letenni?" Ezen interpellátióra t. ház, a következőkben leszek bátor válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mindaz, a mi Dél-Dahnácziára és a Herczegovinára nézve mondatik vagy iratik, való-e, ez iránt természetesen nem nyilaik ózhatom, mert esetleg valamennyit nem is ismerhetem. De hogy ugy Dél-Dalmácziában, valamint Herezegovinában oly fokú zavargások támadtak, melyek a kormányok erőteljes fellépését igényelik, ezt mint tényt, constatálom. A mi az indokokat illeti, ugy hiszem, mindenki tudja, hogy 1869-ben Dalmácziának ugyanazon részeiben a véderőről szóló törvény végrehajtása, vagyis az ujonezozás keresztül vitelének megkísérlése idézte elő a mozgalmat. Ugyanez idézte elő most is. A mi Herczegovinát illeti, azt hiszem, természetesnek fogja találni mindenki, hogy oly tartományokban, melyeknek népessége hosszú évtizedeken keresztül megszokta a zavargásokat, a zavargásokra kész elemek egy-két esztendő alatt el nem enyésznek. Természetesnek fogja találni mindenki azt is, hogy épen a rend, az administratió és az átvett mandátum értelmében szükséges teendők azon népeknél, melyek egészen más közigazgatási viszonyok közt voltak, olykor ellenszenvet is ébresztenek. Hozzávéve még azt, hogy habár a távol és közel kormányok egész correcte teljesítik is az egymással jó viszonyban álló kormányoknak ily esetekben egymás iránti nemzetközi kötelezettségeiket: épen azon népfajban, melynek többségét a megszállott tartományoknépessége is képezi, vannak oly elementumok, melyek a nemzetközi jog által magukat kötve nem tartják és melyek feladatuknak tekintik mindig és mindenütt, ha lappangó szikrát találnak, annak lángra lobbanását megkisérleni. Ha mondom, mindezt megfontolják, természetesnek fogják találni, hogy ily nyugtalanság, ily zavargás ama tartományok egy részében támadhat. A mi a kormányt illeti, szemben ezekkel kötelességének és teendőjének tartja a zavargások terjedését meggátolni nemcsak, de azokat a legnagyobb erélylyel elnyomva, a rendelkezéseket keresztül vinni ugy, hogy azon tartományok népei meggyőződjenek arról, hogy szemben a Magyar Osztrák monarchiával ama folytonos zavargási rendszer, melyhez régebben hozzá voltak szokva, fönn nem tartható. (Élénk helyeslés.) A mi a képviselő ur negyedik kérdését illeti, a kormány, mely határozottan a szerződések alapján áll, nem tartotta hivatásának s főleg ma nem tartja hivatásának a jövőre vonatkozó tervekkel foglalkozni akkor, midőn a mind ének előtti és mindenek feletti feladat, ni int már bátor voltam 27*