Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-44

44. orsjságo* ülés január 23. 1382. igj[ törvényhatósági jogának visszaadatása iránt kérvényez. A mosonmegyei horvát-járfalvi község több lakosának Bittó István képviselő által beadott kérvényét, az alapítványoknak hováfordítása, a felekezet nélküli iskolák és a polgári házasság tárgyában. Mindezen feliratok és kérvények a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. T. ház! A ministerelnök ur a mai ülésben válaszolni kivan Helfy képviselő ur sürgős interpellátiójára. Ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, a ministerelnök ur a választ az ülés végén meg fogja adni. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Gr. Török József, a véderő-bizottság előadója : T. képviselőház ! A védero-bizottság a magyar korona országaira eső hadjutaléknak az 1880. évi népszámlálás alapján való megállapításáról, illetve az 1873 : XXXVII. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslatot, ugy nemkülönben az 1882. évre eső és kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megállapításáról szóló törvényjavaslatot letárgyalván, van szerencsém a bizottság jelentését azon kérelemmel beterjeszteni, hogy annak kinyomatása, kiosztatása és az osztályok mellőzésével napirendre tüzese iránt intézkedni méltóztassék; a mennyiben pedig az 1882. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutaléknak megállapításáról szóló törvényjavaslat már nagyon sürgős, minthogy az ujouczozás időszaka immár bekövetkezett és a honvédelmi minister ur ezen törvény megalkotása nélkül a kellő intézkedéseket nem teheti meg, a bizottság nevében bátor vagyok a t. házat kérni, hogy e törvényjavaslat tárgyalását a költségvetési áttalános vita befejezése után azonnal napirendre kitűzni méltóztassék. Elnök : A véderő-bizottság jelentése az 1882. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyában ki fog nyomatni, kiosztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, a költségvetési általános tárgyalás befejezése után napirendre tűzetik ki. Hasonlókép a véderő-bizottság jelentése a magyar korona országaira eső hadjutaléknak az 1880. évi népszámlálás alapján megállapításáról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatai, kiosztatni és ha a t. ház belee,evezni méltóztatik, ugy ezen, valamint az előbb említett törvényjavaslat az osztályok mellőzésével fog napirendre kiíűzetni. (Mélyedés) Következik a napirend; a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. T. ház! Hegedüs Sándor képviselő urat, mint a t. ház tagjai méltóztatnak értesülve lenni, nagy családi csapás érte s ennélfogva az ülésben jelen nem lehet. A bizottság részéről Rakovszky István képviselő ur fogja őt a mai ülésben helyettesíteni. Kiss Albert: T. ház! Három napja már annak, a mikor a kormánypárt vezérszónoka t. Jókai Mór ur kifejtette ezen képviselőházban azon indokait, melyeknek alapján nem csak hogy ő maga elfogadta a tárgyalás alatt levő költségvetési törvényjavaslatot, hanem beszédének végén egyenesen minket, az ellenzék tagjait is arra hivott fel, hogy mi azon indokok alapján ő vele együtt mindnyájan fogadjuk el azt. Ezen felhívás volt az, t. ház, mely engemet főleg arra indított, hogy a Jókai Mór ur által előhozotindokokat alaposabban vizsgáljam meg. Ámde az csodálatos, hogy midőn ezt tettem, épen azon indokok lettek azok, melyek az én meggyőzőt désemet még erősebbé tették, mert én azon eredményre jutottam, mely szerint, ha eddig azon költségvetési javaslatot elfogadtam volna is, most már azt még csak az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ugyanazon okokból ő és én ily két különböző eredményre juthattunk, ennek okait óhajtom én a jelen alkalommal kifejteni, annálinkábfa, mert mikor más alkalommal Jókai Mór ur mint vezérszónok e házban beszédet tartott, az rendesen egy nagyszabású vitát idézett fel, jelenleg pedig egész idáig az ő beszédére érdemlegesen senki sem reflektált. Pedig azon beszédben van két oly állítás, mely közül az elsőnek visszautasítatlanul maradni a házban — nézetem szerint — nem szabad; míg a másikát mint oly axiómát, mely nagyon téves következtetésekre vezethetne, megczáfolatlanul hagyni nem lehet. Ily czélból fogom felsorolni és bírálni én az általa felhozott indokokat. Mindjárt beszéde kezdetén Jókai Mór ur őszintén feltárja azon lelkiállapotot, melyen ő — és mint én hiszem, pártjának több tagja is — a tárgyalás alatti költségvetési javaslatot elfogadja. Őszintén bevallja, hogy „a folyton megújuló deficites háztartásunk valójában nem vigasztaló jelenség", beismeri aggodalmait s azt állítja, hogy „azon aggodalmak valóban jogosultak". Sőt tovább megy, mert igéri, hogy keresi és megmutatja az orvosszert is ezen bajaink gyógyítására. No t. ház, épen ez a kettő az, a mit, azt hiszem, e párt mindeu tagja ismerni óhajt. Óhajtottam ismerni, hogy mikor künn az egész országban az országnak csaknem minden választó polgára, ha vele őszintén és bizalmasan beszélünk, jelenlegi helyzetünk felett aggódik és a jelenlegi állapotokat tarthatatlannak mondja, — hogy mikor a kormánypárt t. tagjai hasonló szellemben nyilatkoznak, hogy mikor Jókai Mór ur maga elismer