Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-339
352 339 ' ersiáges ülés Január 27. 1881, féle, akár külföldi Puchenreiter-féle pisztolylyal lőnek agyon. Múlt szombati beszédével Jókai ur igen fájdalmasan érintette lelkemet. Megvallom, bárki mástól jött volna e támadás, nem felelnék rá; de Jókai ur, ki a szónak, a kedélynek embere, a kitől én méltányosságot vártam volna, oly támadást intézett ellenünk kivétel aélkül, hogy azt elhallgatni nem lehet. Nóvák Gusztáv (közbeszól): Komédia volt az úgyis! Degré Alajos: Jókai ur látva, hogy a karzat tele van függetlenségi polgárokkal, elérkezettnek hitte a pillanatot, hogy minket összemorzsoljon ; mindenekelőtt Kossuth Lajost, a kinek habárait ő annyiszor iparkodott kitépni, Kossuth Lajost azok előtt a polgárok előtt egekbe emelte és ugyanazon pillanatban hozzánk fordult és mindennek elnevezett, csak tisztességeseknek nem. Azt mondja: máskép beszélünk künn, boglárosan megyünk Budára, — én ugyan soha — és karbonari köpenyegben Olaszországba. Fájdalom, oda sem mehettem. Elmondott mindent rólunk. Hát joga volt. Megtehette volna ezt máskor is, ha ugyan akarta, nem kellett volna neki épen ezt a pillanatot kilesni, még pedig oly áruló módon, hogy rá néz az órára, a táblára és meg lévén győződve, hogy erről az oldalról a támadást fel nem veheti senki, szólott. Akkor nap tele volt a karzat függetlenségi polgárokkal, a kik ennek hatása alatt azzal a benyomással mentek széjjel az országba, Csanády Sándor: Rágalmazó! Degré Alajos: hogy miként tette tönkre a függetlenségi pártot. Egy órával, másfél órával előbb szólhatott volna, de nem tette, csakhogy ez a benyomás megmaradjon. Köszönet Apponyi Albert t. képviselő urnak. 0 a helyzetnek veszélyességét belátván, a nekünk dobott keztyüt lovagiasan felvette és Jókai Mór t. képviselő urat hamis állásából kiverte, nekünk hagyván fenn azután, hogy tetszésünk szerint bánjunk el vele. Én, t. ház, a magam ügyében biró lejmi . nem akarok, de a t. házra bizom megítélni, mondja meg, hogy* mi beszélünk-e itt máskép és künn nuiskép, vagy ő? Csanády Sándor: Ugy van! Ámitó! Degré Alajos: Az-e ámítás, ha mi állítólag boglárosan megyünk Budára és karbonári köpönyeggel Olaszországba, vagy pedig a mit tényleg ő tett, hogy Kossuthot a 48-as és függet lenségi polgárok jelenlétében félistennek mondta, a házban pedig az ő száműzetését megszavazta. Csanády Sándor: Ugy van! Gyalázat! Degré Alajos: Jókai t, képviselő ur azt mondja, hogy mi kineveztük magunkat hazafiaknak. Engedelmet kérek, én sem Jókai Mór ur által, sem Kossuth Lajos által magamat hazafinak ki nem neveztettem; mert az voltam, még mielőtt mindkettőt ismertem volna, az maradtam a nehéz időkben és maradtam ma is. (Éljenzés a szélső baloldalon) En az én érzelmemet árúczikké nem tettem soha és 'hajlott korom biztosít mindenkit arról, hogy nem is fogom azzá tenni ezentúl sem, hanem szüzén, tisztán fogom magammal a sirba vinni. (Éljenzés ía szélsőbalon.) A t. ministerelnök ur, Eötvös Károly t. barátomnak felelvén, a többi köztt ezeket mondta: „No de ha ugy megizmosodnának, egyet féltenék: Magyarország lételét'. Hiszen félni szabad, de kérdés van-e rá ok? Mi még azt meg nem mutattuk, nem volt módunkban rábizonyítani, hogy mit tehetünk; de önök bebizonyították, hogy miként lehet elpusztítani az országot ([így van! Igaz! a szélső baloldalon.) Pusztul napról napra. Nem mondom, hogy nem tartja meg nevét Magyarország, hogy Széll Kálmánként nem marad meg a föld, de a föld színéről el fog pusztulni azon elem, mely azt Magyarországgá tette, el fog pusztulni azon szellem, mely Magyarország létét minden körülmény köztt fenntartotta és el fognak pusztulni azon karok, melyek annak szabadságát és létét minden körülmény köztt bátran és vitézül megvédték. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Akkor aztán eljöhet Jókai ur és megmondhatja nekik és vigasztalhatja őket: legyetek nyugodtak, azért sem a német, hanem a magyar tett földönfutókká. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Még csak egy pár perezig kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az előadó pr előadására akarok egy pár észrevételt tenni. 0 nagy szabású beszéde végén Anglia példájára hivatkozott, hogy midőn Angliában a bankjegyek hitelüket veszteni kezdték, összegyűltek a kereskedők és elhatározták, hogy azokat teljes értékökben elfogadják és ezzel megmentették a kereskedelmet. Ez igen szép, de ezért kár volt neki a nagy szigetre fáradni; ezt a szárazföldön is megtalálta volna, még pedig itthon, a szegény Magyarországon. 1848-ban elég volt annyi: hogy a haza áldozatot kíván és a kereskedők, polgárok arany és ezüst készletöket milliónként oda vitték (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) s ez szolgólt alapjául azon egy és két forintos bankjegyeknek, melyekkel Windischgrätz ugy bánt, mint igen sok előkelő ur a keleti vasút millióval (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) és mindamellett is, hogy a tőkét, az alapot elvették, a kereskedők elfogadták teljes értékben azontúl is mind a két bankjegyet. És midőn az igen í. előadó lelkesedésre, áldozatra hívja fel ezen példa után a magyarországi kereskedő polgártársakat, ugyan kérem, mondja meg nekem, miért áldozzanak? A boszniai kecske-
