Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-339

339. országos ülés január 27 1SS1. 353 pásztorok civilisatiójáért, a zsandárok felállításáért, vagy pedig az egyik ragy másik minister által könnyelműen kötött adósság uzsora-kamatának fedezéseért? (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Ugy hiszem, t. előadó ur, hogy ezen czélokra áldozatra hívni fel a polgárokat, majdnem szentségsértés. Mutasson fel nekem a t. előadó ur az önök hat évi uralkodásából egyetlenegy kidomboruló üdvös mozzanatot, egyetlen nagy hazafias tettet és én azt mondom, hogy önök jogosan szólítják fel áldozatra és lelkesedésre a polgárságot. De önök hasonlítanak egy megvert hadsereghez, a mely visszavonulásában feltűzi a győzelem jelvényét, pusztít mindenfelé és útjában a megszállandó városokba zeneszóval vonul be. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Önök a maguk ügyeit és rósz tetteit szép színekben lármázva szeretik előtüntetni. (Ugy van! a szélső balfelől.) Álljanak csak elő az igazi okok, hangozzék fel az igazi szó és jöjjön el az a kor, a melyben lesznek nagy emberek: legyen róla meggyőződve a t. előadó ur, hogy a budapesti és a magyarországi kereskedők és polgárok nem fognak késni hasonló áldozatokat hozni, mint hoztak 1848-ban. (Ugy van! a szélső balfelől.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső bal/elül.) Sárközy Aurél: T. ház ! Jóllehet, hogy mindaz, a mi a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen vagy mellett felhozható. már elmondatott nálamnál sokkal avatottabbak és sokkal hivatottabbak által és igy talán a t. ház türelmét teszem próbára, ha felszólalok; de tekintve azt, hogy a kérdéses törvényjavaslatot én a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el: bátorságot veszek magamnak néhány szóval adandó szavazatomat indokolni és az előttem szóltak néhány állítására, megjegyzéseimet megtenni. Én a czukor-, kávé- és a sörfogyasztás megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot három főindokból nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Halljuk! Halljuk!) Először azért nem, mert az abban tervezett új fogyasztási adó iparunkra és kereskedelmünkre, a mely úgyis alig képes az osztrák iparral és kereskedelemmel versenyezni, bénitólag fog hatni; másodszor azért nem, mert a kérdéses adóból befolyó csekély jövedelem egyátalában nem lesz arányban azon zaklatásokkal, melyeknek az adó beszedése és kivetése miatt ugy a kereskedők, mint a fogyasztók ki lesznek téve; végre és főleg azért nem, mert az ország jelenlegi anyagi helyzete egyátalán semmiféle adóemelést meg nem tűr. Hogy a kérdéses adó által a kereskedelem és ipar igen érzékenyen lesz sújtva, ezt már eléggé kifejtették a törvényjavaslatnak előttem szólt ellenzői, kifejtették s kimutatták azt az ország minden részéből az illető KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. kereskedők és iparosok által a törvényjavaslat ellen benyújtott feliratok és kérvények. És a kormány mégis ragaszkodik a törvényjavaslathoz, azzal indokolván álláspontját, hogy a deficitet fedezni kell s erre nézve más mód nincs, mint indirect adók behozatalával a jövedelmeket fokozni. Mert az egyenes adók által máris felette terhelve vannak az ország polgárai és különösen a birtokos osztály, azért tanácsos most már inkább indirect adókkal a kereskedő s iparos osztályt terhelni. Én, t. ház, ugy tanultam s azt is tartom, hogy a földmívelés az ipar és kereskedelemmel együtt haiad. Ott, hol a kereskedelem és ipar pang, ott pang a földmívelés is s azért, ha a kereskedelmet és ipart sújtják, az mindig a földmívelés rovására történik és ha valahol érezni lehet ennek hatását, ugy épen itt nálunk Magyarországon lehet azt érezni. Tapasztaljuk is azt naponkint — és ebben rejlik nézetem szerint összes miseriánk. (Helyeslés.) igen furcsának találom tehát azon jelenséget, t. ház, midőn a kormánypárt egyik jeles tagja és szónoka, a nemzetnek koszorús költője,, Jókai képviselő ur mintegy kaczérkodoi akarván — most a választások előtt — a földbirtokos osztálylyal, azt mondja, hogy „ő egy rézkrajczár terhet sem szavaz meg többet a földmíves terhére" ! No, t. képviselő ur, én is szerény fóldmíves vagyok, még pedig oly megyében, a hol a földadó épen igen magas és érzem igen nagyon annak terhes voltát s ép azért higyje el a t. képviselő ur, hogy ha azt látnám, hogy a tervezett adó által a földbirtokos osztály terhe könnyittetik és nem nehezíttetik, akkor talán hajlandó volnék én is megszavazni az adójavaslatot. De hát azt még sem hiszem s azt hiszem a t. képviselő ur sem fogja azt vitatni, hogy a földbirtokos egyedül szalonnával és kenyérrel él. És ha szabad kérdenem a t. képviselő úrtól: hát ki képezi az ország lakosságának legnagyobb részét, nem a földbirtokos osztály? Hát nem ő a fogyasztó? Hát azt hiszi a t. képviselő ur, hogy az adófizetésre kötelezett kereskedők nem hárítják át a fogyasztási adót a fogyasztókra ? Hisz épen önök, t. uraim, önök vitatják ezt és a t. pénzügyminister ur is azon állításra alapítja a kereskedőkre nézve a jelen fogyasztási adónak szerinte nem súlyos voltát. No, már pedig t. képviselő ur, ha a kereskedők áthárítják a fogyasztókra, világos az, hogy a földbirtokos osztály ép ugy lesz sújtva a jelen adó által, mint bármely más osztálya a nemzetnek és ugy lesz sújtva, minden más, a kormány által indirectnek nevezett adónem által is. Azért hasztalan igyekezik a t. képviselő ur kortesfogásul I felhasználni a földbirtokos osztálynál a jelen I adótörvényjavaslatot. Jól tudja az a birtokos 45